Kedden reggel hét órakor kezdte ülését a miskolci közgyűlés, és mire a testület a zárt ülésig eljutott, két napirendi pont is lekerült az asztalról, miközben a város folyószámla-hitelkeretének emeléséről és több tucat önkormányzati ingatlan eladásáról órákig vitáztak a képviselők.
Tóth-Szántai József az ülés megnyitása után az előző közgyűlés óta elhunyt, Miskolchoz kötődő közéleti szereplőkre emlékezett; a testület egyperces néma főhajtással tisztelgett. A polgármester ezután elismerésekről, díjakról is beszámolt.
A nap első fordulata rögtön a kezdésnél jött. A polgármester maga kérte, hogy vegyék le a napirendről a saját és az alpolgármesterek illetményéről szóló javaslatot. Nagy Boglárka aljegyző arra hivatkozott, hogy az Országgyűlés előtt van a polgármesteri jövedelmeket korlátozó törvénytervezet – amely a költségtérítést is megszüntetné –, és a parlament akár aznap elfogadhatja, miközben a bérezést július 1-jéig rendezni kell. Tóth-Szántai szerint érdemes megvárni a törvényt, és a kérdést egy későbbi rendkívüli ülésen rendezni. A levételt mind a 22 jelen lévő képviselő megszavazta – a fizetésrendezésről tehát kedden nem döntöttek.
A leghosszabb vita a folyószámla-hitelkeret körül zajlott: az önkormányzat hatmilliárdról hétmilliárd forintra emelné az OTP Banknál meglévő keretet, legkorábban július 1-jétől, az év végéig szóló határozott időre. Szilágyi Kornél, a Gazdálkodási Főosztály vezetője szerint a lépés a TOP-fejlesztések előfinanszírozásához és a közösségi közlekedés májusban megemelt finanszírozásához kell.
A várost vezető szövetség igyekezett kisebbíteni a tétet. Molnár Péter (KDNP) szerint nem új hitelfelvételről, hanem a meglévő keret bővítéséről van szó, ami a 31 milliárd forintnyi, előfinanszírozást igénylő TOP-projekt elindításához szükséges. Szécsényi Marianna, a Fidesz frakcióvezetője hozzátette: a keret nagyjából egy százaléknyi mozgásteret jelent, és a város likviditásáról, nem újabb eladósodásról szól.
Az ellenzék élesen vitatta ezt. Mokrai Mihály (DK-LMP-Nép Pártján) szerint „a hitel az hitel”, azzal a különbséggel, hogy december 31-ig vissza kell tölteni, és úgy látja, a 31 milliárdos TOP-forrás a kormány nyilatkozatai alapján nem fog megérkezni. Simon Gábor (MSZP) arra emlékeztetett, hogy a ciklusban mintegy tízmilliárd forintnyi hitelt vett fel és költött el a város, miközben az állam 5,5 milliárdot adott a működésre. Szopkó Tibor (független) fogalmazott a legélesebben: szerinte a keret valójában nem a pályázatokat, hanem az MVK-t finanszírozza, és két-három héten belül intézkedési tervet kért a gazdálkodás stabilizálására.
Tóth-Szántai József a szolidaritási hozzájárulást nevezte meg a gond gyökereként: a város tavaly 5,3, idén közel 6 milliárd forintot fizetett be ezen a címen, miközben a TOP-projektekre eddig 426 millió forint előleg érkezett. Az ellenzék bevonását az intézkedési terv kidolgozásába a polgármester elfogadta.
Hasonlóan parázs vita kísérte az ingatlangazdálkodási előterjesztést, amelyet Zwillinger Dávid, a Miskolc Holding igazgatója ismertetett: a város olyan, jellemzően rossz állapotú ingatlanoktól válna meg, amelyeket egyébként nem tud hasznosítani, az árbevételt pedig a felújítható állományba forgatná vissza – köztük tizenöt lakásba, amelyekre a polgármester szerint elsősorban fiatal miskolciak pályázhatnának.
A csomag egyetlen tétele, a Széchenyi utca 107. – a Bródy-palota – azonban átívelt a frakcióhatárokon. Mokrai Mihály szerint az épület csak egyben, méltányos áron értékesítve képviseli a valódi forgalmi értékét, a darabonkénti eladás életszerűtlen; Czinkné Sztán Anikó (független) és Bartha György (MSZP) is ennek a kivételét kérte. Molnár Péter és a polgármester ezzel szemben a transzparens, piaci áras versenyeztetést hangsúlyozta, és azt, hogy az önkormányzatnak nem szabad üresen pusztuló üzlethelyiségeket vagy „szellemházakat” hagynia a főutcán. Zwillinger jelezte, hogy a kötelezettségvállalások a módosító indítványban szerepelnek.
A Bródy-palota a Széchenyi utca 107. szám alatt álló, kétemeletes belvárosi épület, amelyet mai formájában 1912-ben hozott létre Bródy Gyula erdőbirtokos és Weisz Mór kereskedő: ekkor építették egységes házzá a telken korábban külön álló épületeket. A terület múltja a 17. század második feléig nyúlik vissza – 1666-os és 1686-os összeírások a Bató család egyik ősét jelölik tulajdonosként –, és 1817-re már hét tulajdonos osztozott rajta. A felső szinteken lakásokat alakítottak ki, a földszinten több kisebb üzlet kapott helyet, közülük a legjelentősebb Groák és társa fűszerkereskedése volt. A tulajdonos család sorsa tragikusan fordult: az 1930-as években a két alapító özvegye birtokolta a házat, a Bródy-örökösöket pedig 1944-ben deportálták. A 20. század második felében tizenöt, eltérő méretű lakás, valamint étterem, könyvesbolt és kisebb üzletek működtek benne. Az 1985-ös felújításkor a lakásokat kisajátították, rendezvényközpontot és szállodát terveztek bele, a tetőtérre pedig stílusidegen ablakokat helyeztek; ezeket a 2006-os, átfogó rekonstrukció során távolították el, amikor az emeleti tereket a NORDA Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség számára alakították ki. A földszinti üzletsorban 2017-ben könyváruház, dohánybolt, pékség, művészeti bolt és látszerész fogadta a betérőket.
Külön előterjesztésben, Matiscsák Éva alpolgármester jegyzésében két civil szervezet jutna önkormányzati területhez: a Szimbiózis mintegy ezer négyzetméterhez, az Iránytű pedig a helyi termelőket segítő tevékenységéhez. Szécsényi Marianna szerint az önkormányzati vagyon társadalmi értéket is teremthet, nemcsak gazdaságit.
A beharangozott napirendek közül a járatseriff-rendszer kapta a leghosszabb önálló vitát. Madácsi Imre kabinetvezető szerint a járőrszolgálatot a MirendSec biztosítja, amely 6879 alkalommal intézkedett; a beszámoló szerint a rendszer folytatása indokolt, főként a forgalmas vonalakon. Hollósy András alpolgármester ennél tágabb számokat hozott: a másfél év alatt csaknem tízezer intézkedés történt, ezer esetben csendesítettek le hangoskodást, több mint háromezer alkalommal szóltak rá a megállóban dohányzókra, és háromezer renitens utast szállítottak le. Márciustól drónos megfigyelést is bevetnek a rendészeti ellenőrzéseknél, például Bábonyibércen és Lyukóvölgyben.
A vita azonban nem a szükségességről, hanem a pénzről és a kivitelezésről szólt. Pakusza Zoltán (Mi Hazánk) szerint sajnos kellenek a járatseriffek, de a jelenséget „a liberális jogszolgáltatás” számlájára írta, és azt firtatta, miért csökken a támogatás 70-ről 35 millió forintra. Mokrai Mihály más nagyságrendet idézett: szerinte a rendszer idén 630 millió forintba kerül, ami 210 millióval kevesebb a tavalyinál – a kiszervezést viszont nem tartja jónak. Czinkné Sztán Anikó, Simon Gábor és Szopkó Tibor egyaránt azt feszegette, miért egy magán őrző-védő céget, illetve annak alvállalkozóját kell beiktatni a rendszerbe, és mennyire volt átlátható a közbeszerzés. Szarka Dénes (független) odáig ment, hogy szerinte a működésnek olykor inkább marketingcélja van, mint biztonsági.
A várost vezető szövetség kiállt a rendszer mellett. Barta Gábor (Fidesz) szerint a jogkövető utasokat meg kell védeni, a szolgáltatás elutasítottsága minimális; Bajusz Gábor azt kérte, bárki vezeti is a várost, tartsák meg a rendszert. Szécsényi Marianna kétgyermekes anyaként érvelt a jelenlét visszatartó ereje mellett, és felidézte a 2014–19 közötti körzetiseriff-rendszert. Hollósy András a költségvitára egy fajlagos számmal felelt: egy utasra tizenkét forint jut, „a rend nem lehet alku tárgya Miskolcon”. Tóth-Szántai József szerint a céget közbeszerzés alapján választották ki, a jövő feladata pedig nem az azonos intenzitású jelenlét, hanem a tudatos, vonalakra szabott erőforrás-elosztás.
A nyitó napirend, a településszerkezeti terv módosítása végül lekerült az asztalról. A szünetben az aljegyző és a polgármester arról egyezett meg, hogy a javaslatot visszavonják, mert a Tampere városrészt érintő rész – elsősorban a parkolás és a megnövekvő beépíthetőség miatt – több lakossági aggályt is felvetett; a vállalkozóval előbb egyeztetnének. Ugyanebben az előterjesztésben szerepelt egy avasi pizzéria teraszfedése is, amelyet több képviselő néven nevezve támogatott – ez a pont a visszavonással együtt szintén lekerült.
A vita nélkül tárgyalt pontok között szerepelt a Miskolci Integrált Óvodai Intézmény átszervezése: a gyermeklétszám csaknem ezer fős csökkenése miatt három intézményben vonnának össze csoportokat, így 144 helyett 141 maradna, az előterjesztés szerint elbocsátás nélkül.
A bizottságok támogatták az M30 keleti kapujához tervezett logisztikai központ telepítési tanulmánytervét, a közgyűlés második félévi munkatervét – benne az októberi közmeghallgatással –, a nemzetiségi önkormányzatokkal kötendő szerződéseket, valamint egy közterület-elnevezés visszavonását is, ez utóbbit lakossági észrevétel nyomán.
Sürgősséggel került a testület elé a Selyemréti Sport és a Bulgárföldi Tagóvoda tanfelügyeleti ellenőrzését követő intézkedési tervek jóváhagyása, amelyet Deli Emese MIÓVI-igazgató ismertetett, vita nélkül.
A Városi Klímaszerződésről szóló beszámolót Albertné Lénert Viktória ismertette: Miskolc 2022-ben került be a száz klímasemleges város közé, a szerződést 2024-ben fogadták el, a karbonleltár eredményeit hamarosan közzéteszik. A LIFE IP HungAIRy levegőtisztasági program zárásáról szólva több képviselő is konkrét hozadékot említett: a projekt több mint egymillió eurós fejlesztési forrást és önálló levegőminőség-monitoringrendszert hozott a városnak, a szemléletformáló programokban pedig közel húszezer gyermek vett részt.
Zárt ülésen a Miskolci Kulturális Központ Nonprofit Kft. felügyelőbizottsági tagjáról és egy, a közösségi együttélés szabályait érintő fellebbezésről döntött a testület.
A közérdekű bejelentéseknél hangzott el a nap egyik kevéssé hangsúlyos, de figyelemre méltó híre: Molnár Péter frakcióvezető közölte, hogy Berencsi Sándor Máté a továbbiakban a KDNP-ben folytatja a munkáját.
Szopkó Tibor két közérdekű adatigénylésére hivatkozott – az egyik a jegyző távozására vonatkozott, amely közös megegyezéssel történt, a másik az egyik alpolgármester lemondására.
Bartha György (MSZP) a védőnők Kilián-délről történő elköltöztetését bírálta, helyükre fogászat került; Matiscsák Éva alpolgármester írásbeli választ ígért. Szarka Dénes az Avas I-es ütemben észlelt patkányokról és a vissza nem szorított guberálásról beszélt, Pakusza Zoltán a roncsautók ügyében nevezte tehetetlennek a várost.
A legélesebb szóváltás a megszűnt Miskolc Televízió körül alakult ki: Simon Gábor szerint a csatorna és archívuma dokumentációs értéket is hordozott, és „beszántása” a város egyik történelmi tette lesz. Tóth-Szántai József ezt visszautasította: szerinte senki nem zárta be a tévét, csupán analógról digitálisra váltottak, és az utódszervezet működik.
A közgyűlés videós felvétele alább nézhető meg:
Fotó: Minap / Horváth Csongor
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
