Az eredeti témafelvetés a rendőri ellenőrzés – segítségképpeni – előrejelzése volt, ami évtizedek óta működött egy bizonyos mederben, de fokozatosan kipusztulni látszik, a megköszönése mindenképpen. Aztán előjött egy történet a sofőr(ök) értetlenségéről.
Zoltán osztotta meg először negatív tapasztalatát az elmúlt évtizedek rossz irányú változásáról, ami a közlekedési morál ezen szegmensét érinti. “Kíváncsiságból egy kérdés ebben az online világban élő (én se vagyok különb) csoport tagjainak: – miért halt ki az a szokás ( tisztelet a kivételnek ), hogy az utakon jelezzük egymásnak, ha mérnek, ha nem világít a lámpád, stb.?
Sajnos azt tapasztalom, hogy ez a fajta segítség egyre ritkább!” – tette hozzá.
Utána egy miskolci történet került elő a napokból, amit G. Zoltán osztott meg az olvasókkal. Bár a probléma nem tipikusan helyi, mert országos szinten hallani és tapasztalni ugyanezt.
“Sajnos egyrészt ilyen lesz*rom ego világot élünk, amiben legtöbb ember csak a saját boldogulásával van elfoglalva, mindenki más le van b…va. Másrészt meg, uram bocsá’, az utak tele vannak lepkeagyú közlekedőkkel, akik örülnek, ha eltalálnak a pontból b-be úgy, hogy közben fingjuk nincs, mi is történik körülöttük, csak sodródnak az árral.
Ezeknek villoghatsz, hogy rendőr van, vagy nem ég a lámpája. A múltkor Miskolcon sötétben megy a csajszikám (nem egy idős ember) nappali menetfénnyel. Villognak neki szemből, nem érti, mi van. Lámpánál kiszálltam, szólok neki, hogy kapcsoljon már lámpát.
Kimászik a telefonjából, azt se tudja, hol van, egy hülye mosoly, motyogott valamit. Ott hagytam. Jött tovább utánam nappalival, amíg csak láttam. Ezeknek nem hogy villogni fölösleges, ha mondod, se érti. És ez már olyan szinten bántó.
Hová butul még lejjebb ez a nép már?” – tette fel a költői kérdést Zoltán. Valóban ennyire elbutultunk?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
