Egy korábbi írásom kommentszekciójában volt egy bejegyzés, miszerint ha és amennyiben kóbor kutyának nézte a vadász a svájci farkast akkor „ki kellett lőnie”.
Válaszul itt hivatkozom szó szerint „Tiltott vadászati módok fejezetcím” alatt szedett jogszabályi szöveget a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló1996. évi LV. törvényből, annak 37/B §-ának (4) bekezdését:
(4) A vadászterületen a vadász a vadállomány védelme érdekében – a vad elfogására, elejtésére megengedett vadászati eszközzel – elfoghatja vagy elejtheti, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség
a) a vadat űző vagy a vadat elejtő kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, továbbá
b) fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát.
(5) A (4) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a felismerhető jellel ellátott, rendeltetésüknek megfelelően alkalmazott vadász-, mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő és terápiás kutyára.
A fentieket értelmezve amit biztosan nem tudunk, hogy vadászterületen történt-e az eset, amit viszont biztosan tudunk, hogy a vadállomány védelmének szükségességére utaló körülmény nem állt fenn hiszen a farkas nem űzte a vadat és rendkívül fontos körülmény az is, hogy a farkas tulajdonosa felderítésének legkiválóbb és legközvetlenebb módja adott volt, hiszen a farkas jeladóval volt ellátva.
Megjegyzem a fenti jogszabályi feltételek teljesülése esetében sem kötelessége csak lehetősége a vadásznak a lelövés (elejtés), azaz mérlegelhet!
A legnagyobb problémám viszont az, hogy ez a jószág nem is kutya, nem is rühös macska, hanem ártatlan farkas volt (azaz védett állat).
Mindenféle álságosságot nélkülözve fegyverekhez értő és ha kell használó (értsd: jogszerű és szükséges) emberként felteszem a kérdést, hogy ha egy vadász a farkast egy kóbor kutyával összekeveri akkor nem fogja-e a medvebocsot egy kisgyerekkel összekeverni legközelebb?
Nagyon komoly morális és alkalmassági kételyeim adódnak az eset kapcsán, de ezt nem szeretném az elkövető vadászra zúdítani.
Felteszem a további kérdést: miért akarta az elkövető a farkas transzponderét megsemmisíteni amennyiben tényleg elvétette a lövést?
Rendészeti célokra használt (előagytáras) vadászfegyverek kezeléséből kiindulva csőre tölteni és célra tartani mindig van annyi idő – különösen ha nem kritikus helyzetről beszélünk – hogy eldöntsük lehet-e ölni vagy sem!
A kérdéseim pedig amit nem jogászként teszek fel:
Miért nem lehet ilyen esetben megtenni azt, hogy a vadász nyílt tekintettel kiáll a nyilvánosság elé és azt mondja: Hibáztam, elnézést kérek, igyekszem jóvátenni!
Kérlek segítsetek megfejteni, hogy kinek és milyen módon lehetne a társadalom tagjait ilyesfajta magatartásra rávezetni? Csúnya szóval élve miért nem „kifizetődő” ma Magyarországon önreflexiót (keresztény szóhasználattal: bűnbánatot, jogi kifejezéssel: tevékeny megbánást) tanúsítani?
Vannak-e (és milyen szintű) jó példák erre a honfitársaink előtt?
Felismeri-e vajon a társadalom, hogy a tagjai mikor űzött vadak és mikor alantas vadászok?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
