Be kell vallanom, ha nincs ez a céges csapatépitő hétvégénk, önszántamból talán sosem jutok el Miskolcra… Érkezésünktől kezdve az összes nahát és hűha élménykor egészen a búcsú pillanatáig végig pironkodtam magamban azon, hogy tudtam ennyire alábecsülni ezt a várost és környékét. Érdekes, milyen hamis címkék, megalapozatlan előítéletek tapadhatnak egy-egy helyhez az évek s az életünk során.
Szóval, Miskolc nagyon is megérdemli, hogy lásd a valódi arcát, ami tiszta, rendezett, szépen keveredik benne a modern és patinás, csodásak az épületei, a panorámája, példaértékűen összetartó, tenni akaró lakosai, vibráló közösségi és élénk kulturális élete van, hívogató kirándulóhelyek, természeti kincsek ölelik körbe.
A legjobb az egészben az volt, hogy mindezt volt szerencsénk egy igazi angyal, a lelkes lokálpatrióta Enikő Angyal szemüvegén keresztül látnunk, az Ő szeretettel átitatott és összeállított programja során megtapasztalnunk.
Első nap rögtön belecsöppentünk a nyüzsgő miskolci éjszakába: isteni pizzát és somlóit ettünk a Pizza, Kávé, Világbéke étteremben, majd az idén 200 éves Miskolci Nemzeti Színház fergeteges előadását néztük meg ahogyan a miniszter félrelép.
A másnapi pazar reggelit a A LEVES és Borsod Burger prezentálta, ezután körbejártuk az 1000 éves múltú belvárost, rácsodálkoztunk arra, micsoda ékszerdoboz a Szentháromság ortodox templom, s hogy benne bújik meg Közép-Európa legnagyobb ikonosztáza.
Felmásztunk az Avasi kilátóba, hogy fentről is vessünk egy pillantást a környékre. A hangulatot költői magaslatokba emelték Jacsó Pál a városról és a környékről született művei, melyeket Ő maga olvasott fel nekünk, s azok hallatán nem helybéliként is könnybe lábadtak a szemek, s nem csak a csípős széltől.
Elhagytuk a várost és különvonattal – erdei gasztroexpresszel – zakatoltunk az ébredező Bükkbe, ahol erdész vezetőnkkel egy teljesen új nézőpontból szemlélhettük a tájat, fákat, bükkmakk után kutatva lépdeltünk az avarban: ehető növényeket, terméseket kóstoltunk és megállapítottuk, hogy Az ERDŐ finom.
Bükki sétánk után kávéztunk az ikonikus Hotel Palotában Lillafüreden, szelfiztünk a vízesésnél, este pedig fenomenális vacsorát ettünk a Michelin ajánlást elnyert Végállomás bistro&wine étteremben.
Egy szó, mint száz: ha sosem voltál még Miskolcon, tedd fel magadnak a kérdést, mi jut eszedbe a városról, majd menj és írd felül valódi, feledhetetlen élményekkel!
Szerző: Nagyné Hegedűs Hajnalka
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
