Különleges vasárnapi olvasnivalót kínál sorozatunk a Borsod24 követőinek. Egyedülálló azért, mert Miskolc egyik legnagyobb lokálpatriótájának, a város díszpolgárának, Fedor Vilmosnak a tollából született, másfelől egy olyan kiadványban jelent meg először jónéhány évvel ezelőtt, amelynek példányai a nagy siker okán már legfeljebb csak az antikváriumokban bukkannak fel. Azért is érdemes elmerülni az egykor alpolgármester írásában, mert a szerző az aktuálkolitikát és a szenzációt kerülve, egyetlen szempont alapján vetette papírra emlékeit, kutatásait, gondolatait: minél több irányból szeretne rávilágítani arra, milyen Miskolcot feltétel nélkül szeretni.
Miért Miskolc? Azért, mert itt rendezték meg az első magyar popfesztivált, egy hosszúhajú, farmernadrágos nemzedék és bálványaik közös ünnepét.
A hatvanas évek közepétől az akkor formálódó magyar beat mozgalomban Miskolc már a kezdetektől fontos szerepet játszott. 1962-ben egy miskolci együttes, a Szénbányászati Tröszt zenekara nyerte meg a népszerű televíziós vetélkedőt, a Ki Mit Tudot. A Petendi testvérek, Cserjési Feri, meg az énekes gitáros Hanea Ali alkotta csapattal bakelit lemez is készült. Ők voltak a néhány évvel később, a világban bekövetkezett zenei robbanás hazai előhírnökei. A hatvanas évek közepén már olyan zenekarok működtek Miskolcon, mint a Styx, az Építők és a Metál. Őket aztán az évtized végére már sok beat és rock zenekar követte.
A hetvenes években, a miskolci Ifjúsági Házban rajongói klubja volt az akkor igen népszerű fővárosi Tolcsvay együttesnek. Itt merült fel annak az ötlete, hogy jó lenne, ha működne a városban ifjúsági park, ahol rendszeresen felléphetnének a híres előadók. Tolcsvay Béla azt javasolta, hogy rendezzenek egy nagyszabású koncertet több fővárosi formációval, és a teljes bevételt fordítsák a park építésére. Ő maga vállalta a fellépőkkel az egyeztetést.
A szervezése azonban egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen ekkorra már a politika számára egyre terhesebbé vált minden, ami a beat meg a rock köré tömörült. Egyre-másra jelentek meg írások arról, hogy itt már nem egyszerűen divatról van szó, mint azt korábban gondolták, hanem egy új kultúráról, ami gyökeresen átalakította, megváltoztatta egy generáció gondolkodását a világról, értékekről, érzésekről. A hosszú haj, a farmer egy különleges és felemelő összetartozás jelképévé vált.
Ez jól látszott a dalszövegek tartalmának változásából is. „Láss, mert sorsod csak így érted, Lásd, mit meg kell látnod, Másképp kell már élned.… soha ne feledd, Láss, ne csak nézz!” – írta a Bródy János az Illés zenekarból. „Az ész a fontos nem a haj” – hallhatták az akkori rajongók egy másik dalszövegben, a hosszú hajra tett cinikus megjegyzésekre válaszul.
A korábban átmeneti divatnak tartott új ifjúsági kultúra a politika számára veszélyessé vált. A zenekarokat ügynökök figyelték, akik folyamatosan feljegyzéseket és jelentéseket készítettek a beszélgetésekről. Ilyen körülmények között rendezték meg az első magyar popfesztivált a diósgyőri stadionban.
Fellépett a kor minden jelentős zenekara, mindössze két banda, az LGT és az Omega maradt távol, mert erre az időre már korábban lekötött koncertjeik voltak.
Lenyűgöző látványt nyújtott a stadion, mert az ország minden pontjáról érkeztek a fiatalok. Sokan már előtte egy nappal a városba utaztak a jobb hely reményében.
A fesztivál reggel tíz órától este kilencig tartott. Itt lépett fel először a P. Mobil zenekar Schuster Lóránt vezetésével, és a rajongók legnagyobb bánatára utoljára az Illés és a Syrius zenekarok. Miskolcot egyetlen csapat képviselte, a Nagylaky József vezette Ex-Vér. Az egész napos koncertet az akkor legnépszerűbb együttes, a Bergendy zárta – a diósgyőri születésű Demjén Ferenccel soraiban. Az utolsó dal a „Darabokra törted a szívem” kezdetű volt, amit a közönség együtt énekelt az előadókkal.
Hát ilyen volt Magyarország első pop fesztiválja, ahogy az utókor és a szakkönyvek emlegetik, a magyar Woodstock.
A fesztivál lezárt egy korszakot, a nagy álmok, az ébredés és egymásra találás nagy korszakát. Egy nemzedék búcsúzott álmaitól, egy hosszú hajú, farmernadrágos nemzedék, mely istent keresett lenn a Földön és fenn az égen. Persze a fesztivál története itt nem ért véget, folytatódott a rendőrségen, meg néhány hónap múlva a bíróságon. De ezt már egy másik könyvben megírtam.
Mindenesetre a következő fesztiválra az országban hét évet kellett várni.
Az esemény komoly önszerveződéssel jött létre, ugyanis a zenészek maguk vágtak bele a program összeállításába, a feltételek megteremtésébe, a technikai hátteret is maguk adták össze és építették föl. Végül az ország különböző pontjaiból érkeztek a fiatalok Miskolcra, ahová ebből az alkalomra 20 000 ember látogatott el. Érdekesség, hogy előző nap, 1973. június 9-én a rendőrök begyűjtötték azokat a lézengő fiatalokat, akik nem tudták igazolni, hol alszanak, és egy tornaterembe terelték őket. Korunk koncertjeivel ellentétben akkoriban senki sem mehetett a gyepre, azaz a tribün előtt álló 64 négyzetméteres színpad közelébe. Mai szemmel szintén szokatlan megoldásnak tűnik, hogy az eseményt akkor rekesztették be, amikor a legjobb volt a hangulat: este kilenckor lekapcsolták a technikát. Jellemző az “illetékesek” hozzáállására az is, hogy (bár a szervezők természetesen elküldték a meghívókat) a miskolci fesztivál nem keltette fel sem a Magyar Rádió, sem a Televízió érdeklődését. Persze nem véletlenül. Ettől függetlenül a YouTube-on két rövidebb tudósítás is fennmaradt a rendezvényről.
A MiértMiskolc? sorozat további részei itt olvashatóak.
Szerző: Fedor Vilmos
Forrás: Miért Miskolc (2017, Bíbor kiadó)
Fotók: Fortepan
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
