Az Utcaszak Társulat idén szeptemberben ötödik alkalommal rendezte meg Teatrom Fesztiválját Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A Borsodbótán, Szendrőládon, Sajókazán, Rásonysápberencsen és Alsóvadászon megrendezett eseménysorozat egyedi választ ad arra a kérdésre, hogyan tartható életben a színház gondolata olyan közösségekben, amelyek a kulturális közfinanszírozás perifériájára szorultak.
A zuglói Utcaszak Társulat két alkotója, Simon Balázs és Molnár-Keresztyén Gabriella nem habozik nyíltan beszélni arról, hogy munkájuk nem egyszerűen művészi hivatás, hanem egyfajta kényszercselekvés is. „Tucatszám írtunk színházi és oktatási program pályázatokat, amelyeket tucatszám utasítottak el” – fogalmaz Simon Balázs. A cél ugyanakkor világos: megtartani a színház gondolatát és képét ezekben a közösségekben, benne tartani azokat, akik érdeklődők és tehetségesek egy reménybeli lehetőségben.
Molnár-Keresztyén Gabriella szerint amit csinálnak, az viszont nem kényszer. „Kényszer abban van, ahogy kénytelenek vagyunk csinálni, ugyanis olyan helyek vannak az országban, amelyekkel foglalkozni kell, és a színház jó eszköz ehhez” – mondja. A színházat eszközként használják, amely a verbalitást, az emberi helyzetek felismerését és a társadalomba való beilleszkedést jobban segíti, mint bármi más.
Az Utcaszak Társulat jelenléte a térségben közel két évtizedre nyúlik vissza. Tizennyolc éve dolgoznak olyan településeken, mint a Vadász-patak völgye, Lyukóbánya vagy Szendrőlád, ahol korábban elsősorban gyerekekkel csináltunk színházat, illetve diákrendezői képzést nyújtottak. A vezetőképző program résztvevői több generációban öt éven át évről évre készítettek előadásokat. „Bárhol megmozdítunk egy szálat, azonnal ébredő vággyal gondolnak a korábbi közösségi élményekre” – magyarázza Simon Balázs.
A munka folytonossága mégis törékeny. A fesztivál olyan helyszíneken valósul meg, ahol az önkormányzat és a közösség egyaránt garantálja a program fenntarthatóságát, egy európai uniós projekt, a SPARSE+ elvárásainak megfelelően. A társulat számára azonban ez a terület afféle műfaji senki földje maradt, amelyet nehéz finanszírozni. „Oktatás, gyerekvédelem, kultúra: éppen azok a területek találkoznak ezekben a munkáinkban, amelyek teljesen el vannak lehetetlenítve” – teszi hozzá Molnár-Keresztyén Gabriella.
Amikor 2016 és 2022 között még működött a rendszeres finanszírozás, középiskolás korú gyerekek általános iskolás gyerekeket formáltak csoporttá, miközben együtt készítettek előadásokat. Ezekből alakult szervesen minden évben a fesztiválprogram. „Amikor a kialakult működés mögül kivették azt a minimális pénzt is, a dinamó megállt” – mondja Simon Balázs. A társulat évi pár százezer forintnál többet gyűjtésekből nem tud elérni, és bevallottan nincs energiájuk arra sem, hogy professzionális fundraisingbe fogjanak.
A láthatóság is kihívás. A Borsod megyei sajtó ugyan lelkesen számol be a fesztiválról, de országos szinten a program meglehetősen ismeretlen marad. „Ehhez tényleg másfajta érzékenység kell” – jegyzi meg Molnár-Keresztyén Gabriella. Simon Balázs hálás minden olyan lehetőségért, amikor beszélhetnek a munkájukról, mert ez is jelent valamiféle láthatóságot. A fesztivál ugyanakkor rendelkezik egy sajátos húzóerővel: akik képesek teljes lényükkel elmerülni benne, azok visszajárnak művészként, újságíróként vagy bármi másként.
Az újrakezdés nehézsége sem elhanyagolható. „Nehéz. Nehéz. Nehéz” – ismétli Simon Balázs, majd gyorsan hozzáteszi: ha azt az élményt nézi, ami most például a szendrőládi improvizáció során történt, hogy nyolcvan gyerek szinte bevadult, olyan élvezettel játszottak, lényegében tudatállapotot váltva, akkor nagyon is könnyű. Korábban a Máltai Szeretetszolgálat mindent segített: szállítmányoztak, pakoltak, amit csak el lehet képzelni. Amikor azonban megkeresték a szervezet vezetését, hogy kerüljön áldás a munkára, tudjon előre tervezni, Vecsei Miklós azt üzente, hogy soha többet ne keressék. Helyi szakadár máltás vezetők ugyan még néhány évig melléjük álltak, de mára ők sem.
A társulat munkája ott működik a legjobban, ahol értő településvezető vagy intézményvezető van. „Ahol elkötelezett, energikus vezető van, az egészen másmilyen, mint ahol, mondjuk, fásult” – mondja Molnár-Keresztyén Gabriella. Ugyanez határozza meg egész falvak életét, méghozzá olyan egymás melletti településekről van szó, amelyek ránézésre szinte minden másban hasonló adottságokkal bírnak.
A Teatrom Fesztivál előadásaiban lehet, hogy csak az ínyencek látták a lényeget, de a folyamatok mindenképpen fontosak voltak. Időnként külföldi partnerszervezetek is megjelennek előadásokkal, amihez itteni csoportok tagjai is tudnak kapcsolódni. „A vendégek pedig, amíg nem érkeznek meg, nem is sejtik, hogy Európában látnak ilyen szegénységet” – jegyzi meg Simon Balázs. Ez a fajta meglepettség magyar előadók részéről is előfordul.
Forrás: Revizoronline
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
