A Magyar Zsidó Örökség Útja Kelet-Magyarországon projekt 2022-es lezárásával egy jelentős fejlesztési program ért véget néhány éve, amely öt kelet-magyarországi település zsidó kulturális és vallási örökségét állította a turisztikai fejlesztés középpontjába.
Az 1,4 milliárd forintos európai uniós forrásból és kormányzati támogatással megvalósult beruházás olyan fenntartható idegenforgalmi szolgáltatásokat hozott létre Miskolcon, Sátoraljaújhelyen, Nyírtasson, Nagykállón és Makón, amelyek nemcsak a zsidó kulturális örökség megőrzését szolgálják, hanem jelentős turisztikai vonzerőt is jelentenek a régió számára.
A vallási turizmus növekvő jelentősége Magyarországon
A vallási turizmus Magyarországon az elmúlt évtizedekben jelentős növekedést mutat, különösen a zsidó zarándokturizmus területén. Ennek egyik legszemléletesebb példája Bodrogkeresztúr, ahol a helyi csodarabbi sírjához évről évre egyre többen zarándokolnak el, főleg hászid zsidók. A mindössze néhány száz lelkes település – amely egyébként a mindössze 40 centi magas, szintén európai uniós forrásból épült, 2009-ben átadott kilátójáról is elhíresült – mára a vallási turizmus egyik magyar központjává vált.
A bodrogkeresztúri példa jól mutatja a vallási turizmus gazdasági hatásait is: a zarándokok folyamatos érkezése miatt az ingatlanárak az egekben vannak a faluban, és a helyi szolgáltatások is jelentős fejlődésen mentek keresztül. Ez a jelenség nem egyedi – világszerte tapasztalható, hogy a vallási zarándokhelyek környékén megnő az ingatlanpiaci aktivitás és emelkednek az árak.
A kifejezetten vallási motivációjú utazások mára a kulturális turizmus egyik fő területévé váltak. Az ilyen utazások fő céljai a kegyhelyek és zarándokhelyek, illetve egyre inkább egyéb vallási tematikus utak is. A turisták ezeken a helyszíneken is igénybe vesznek turisztikai szolgáltatásokat, ami összességében hozzájárul a turisták költésének növeléséhez és a helyi gazdaság fejlődéséhez.
Európai támogatás nélkül elképzelhetetlen fejlesztés
A projektgazda Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) vezetésével létrejött konzorcium által megvalósított fejlesztés a GINOP-7.1.4-16-2016-00002 számú „Egyházi kulturális örökség turisztikai fejlesztése” pályázat keretében valósult meg. A cél egy olyan zarándokút kialakítása volt, amely a kelet-magyarországi régió zsidóságának háború előtti kulturális, vallási és történelmi örökségét őrzi meg és mutatja be.
A 2017-ben bejelentett támogatási döntés keretében öt egyházközösség nyert el összesen 7 milliárd forint támogatást egyházi turisztikai fejlesztésre. A MAZSIHISZ mellett a Magyar Katolikus Egyház Székesfehérvári és Győri Egyházmegyéi, a Pécsi Egyházmegye, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerület is részesült a programban.
Dr. Latorcai Csaba, az egykori Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) közigazgatási államtitkára a projekt kapcsán akkor kiemelte: „Magyarország Kormánya értékként tekinti és megbecsüli országunk különböző vallási hagyományait. Együttműködésünk célja az, hogy közösen őrizzük, gyarapítsuk és adjuk tovább szellemi, lelki, anyagi és építészeti örökségünket és értékeinket, amelyeket mi, Európa közepén egykor közösen hoztunk létre.”
Miskolc: Modern látogatóközpont a zsidó múlt megőrzésére
A zarándokút első állomása Miskolcon található, ahol a történelmi zsinagóga épületének közvetlen szomszédságában korszerű kiállítástechnikai eszközökkel felszerelt látogatóközpont került kialakításra.
Ez a fejlesztés különösen jelentős, mivel Miskolc rendelkezett Magyarország egyetlen még működő ortodox zsinagógájával, amely így méltó kiegészítést kapott. Miskolc pedig köszöni, és valóban életben tartja a hagyományokat azóta is, a Zsinagógák Hete rendezvényein évről évre fontos szerepet kap a borsodi megyeszékhely.
A miskolci zsidóság múltja gazdag és összetett történelmet rejt: 1744-ben 12, 1775-ben pedig már 23 család élt Miskolcon. A zsidó lakosság számának növekedése különösen az 1810-es évektől volt jelentős, de tényleges társadalmi szerepet a XIX. század közepétől kaptak. Az 1869-es zsidó kongresszus helyi intézményi vitáinak rendeződésével az 1870-es évek második felére orthodox izraelita hitközség jött létre Miskolcon, amelyből kis létszámú hászid közösség próbált kiválni.
1910-ben az összlakosság 20%-a volt zsidó, 1941-ben 10.428 fő, az összlakosság 13,5%-a. Az 1920-as években mintegy 10 ezer zsidó élt a városban. A holokauszt tragédiája után ma csak körülbelül 500 zsidó él Miskolcon, így a létrehozott látogatóközpont nemcsak turisztikai attrakcióként szolgál, hanem az egykori virágzó közösség emlékének megőrzését is szolgálja.
A miskolci látogatóközpontban a korábban itt élt rabbiknak emléket állító rabbiszoba és imaterem is helyet kapott, valamint a térség kínálatához illeszkedő ajándék-kegytárgy bolt is kialakításra került. A város zsidó közösségével való együttműködésben megvalósított fejlesztés Dr. Kiss János korábbi miskolci alpolgármester, Miskolc jelenlegi egyik országgyűlési képviselője szerint újabb fontos kulturális és vallási elemmel gazdagítja a borsodi megyeszékhelyet.
A miskolci zarándokturisták számára különösen jelentős az avasi izraelita temető három oheljében eltemetett rabbik: Mayer Rosenfeld, Gottlieb Chájim Jáákov Mordecháj és Aser Ansel Wiener. A város zsidó közösségének történetében kiemelkedő szerepet játszott Rosenfeld Mayer főrabbi (1878-1904), akit felekezeti különbség nélkül rendkívüli tekintély övezett, valamint Austerlitz Sámuel főrabbi (1914-1939), aki a városi képviselő testület választott tagja is volt.
Sátoraljaújhely: Nemzetközi zarándokközpont a haszid zsidóság központjában
A projekt második és talán legjelentősebb állomása Sátoraljaújhelyen valósult meg, ahol 331 millió forintos beruházással egy 75 férőhelyes zarándokszálláshelyet alakítottak ki a város egykori kollégiumának épületében. Ez a négyszintes létesítmény imateremmel, rituális fürdővel (mikve) és korszerű kiállítástechnikai eszközökkel felszerelt kiállítótérrel várja a látogatókat.
Sátoraljaújhely, Magyarország egyik legészakibb fekvésű városa, egykor a haszid zsidóság központja volt. A településre a 18. században Galíciából érkeztek jelentősebb számban, döntően borkereskedelemmel foglalkozó zsidó családok. A hitközség elődjének tekinthető Szentegyletet 1771-ben alapították, az 1780-as években már saját kórházat működtettek, 1790-ben pedig felépítették a város első zsinagógáját.
A városban élt Teitelbaum Mózes rabbi (1808-1841), a haszidok tanítója, akinek sírját évente ezrek keresik fel halála évfordulóján szerte a nagyvilágból. A rabbi 1759-ben született a lengyelországi Przemyslben, felmenői között neves rabbik és tóramagyarázók voltak. Teitelbaum rabbi ötvenéves koráig a haszidizmus éles ellenzője volt, de a lengyelországi lublini rabbival folytatott beszélgetése során a haszid tanok követőjévé vált. Az 1869 és 1890 közötti adatok a zsidóság magas, 30% körüli részarányát mutatják Sátoraljaújhely népességében. Ebben a korban az izraeliták a legnagyobb létszámú felekezet volt a településen, meghaladta a római katolikusokét.
Korábban azonban a csodarabbi sírjához érkező zarándokok számára nem állt rendelkezésre megfelelő turisztikai infrastruktúra, amit ez a beruházás hivatott orvosolni. Varga Elek István, a Chevra Kadisha of Yetev Lev Satmar Congregation sátoraljaújhelyi egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy „a projekt keretében a város volt kollégiumának felújításával és átalakításával egy, a turisták fogadására alkalmas, magas minőségű szolgáltatást nyújtó turisztikai látogatóközpont és zarándokszállás valósult meg a beruházás révén, ahova a tengerentúlról is várjuk érdeklődőket.”
A sátoraljaújhelyi fejlesztés különös jelentőségét az adja, hogy 2022 márciusában, az átadást követően azonnal humanitárius célokat is szolgált: az ukrajnai háború elől menekülő zsidó családokat fogadott be, akik közül sokan éppen Teitelbaum Mózes származási helyéről, Galíciából érkeztek. Dr. Latorcai Csaba államtitkár szerint „az élet furcsa fintora, hogy ezt a zarándokszállást (…) nem zarándokok, hanem Ukrajnából, Teitelbaum Mózes származási helyéről, Galíciából menekültek sorait fogadta be a közösség.”
A Teitelbaum rabbi dinasztia története a mai napig folytatódik: Joel Teitelbaum rabbi volt az első, aki „szatmári rabbinak” nevezte magát. A holokauszt túlélője később Amerikában, Brooklynban telepedett le és megalapította Kirjat Joelt, a legnagyobb Magyarországon kívüli, magukat magyar érzelműnek tartó zsidók közösségét.
A projekt további állomásai és hatásai
A zarándokút harmadik állomása a Kisvárdához közeli Nyírtasson van, ahol 285 millió forintos beruházással új zarándokközpont valósult meg a háború előtti zsidó közösség hagyományainak felélesztése érdekében. Itt konferenciaközpont, rituális fürdő, kóser étkező és tanház működik az egykori tassi főrabbi sírja mellett. A településnek gazdag zsidó történelme van, itt élt ugyanis Lőw Meshulam Fájs csodarabbi.
Különös érdekesség, hogy Nyírtass a szülőföldje egy magyar ajkú haszid közösségnek is, akik a Kiryas Tash nevű falut alapították meg Kanadában (Quebec tartományban), a kis kelet-magyarországi faluról elnevezve. A kanadai Montrealtól északra 15 mérföldre lévő Tosh egy magyar falu, ahol a lakók többsége Magyarországról, Nyírtassról kivándorolt haszid zsidók leszármazottai. A kanadai közösség rabbija, Löwy Mesulam 1963-ban alapította meg Kiryas Tosh települést, ahol kiépítették önálló intézményrendszerüket. A faluban lévő utcák nevei is magyarok, például: Rue de Tash.
Nagykállón 164 millió forintos beruházással ortodox zarándokház épült modern kiállítótérrel és rendezvényteremmel a Nagybalkányi úti régi zsidó temető szomszédságában, ahol Taub Izsák Ezékiel csodarabbi, a magyarországi haszidizmus atyja nyugszik. 1781-ben Taub Izsákot választották a vármegye főrabbijává, és már életében legenda volt, az egyik leghíresebb cadik. A világszerte ismert zsidó népdal, a Szól a kakas már is itt született – a rabbi ezt egy pásztortól tanulta, majd saját szövegével egészítette ki.
Az ötödik állomás távolabb van az első négytől, Dél-Magyarországon, Makón. Az ottani fejlesztés keretében információs pontot alakítottak ki az ortodox zsinagóga komplexumban, valamint 67 millió forintból új utat építettek a jángori zsidó temetőhöz. Makót egykor „kis Jeruzsálemnek” nevezték, mert ez volt a nagy Alföld legelső és egyik legnagyobb lélekszámú zsidó közössége. Itt élt a csodarabbiként tisztelt Vorhand Mózes ortodox főrabbi, akit 1944-ben a magyar rendőrök olyan brutálisan megvertek, hogy a 82 éves rabbi a sérüléseibe belahalt.
Gazdasági és társadalmi hatások
A projekt megvalósítása során fontos szempont volt, hogy a szolgáltatások kialakítása és üzemeltetése növelje a környék idegenforgalmát, munkahelyet biztosítson az itt élők számára, tehát hozzájáruljon a térség társadalmi és gazdasági fejlődéséhez. A komplex turisztikai attrakciók létrehozásával nemcsak a vendégéjszakák száma növekedhet, hanem a szezonális ingadozások is csökkenthetők, mivel egész évben nyitva tartó programok jöttek létre.
Simon Miklós fideszes országgyűlési képviselő a nagykállói zarándokház átadásán kiemelte: „Nagy előrelépés, hogy a Kormány segítségével és a zsidó közösség akaratából sikerült egy látogatóközpontot megvalósítani, ezzel a túraútvonal egy újabb attrakcióval gazdagodott: a hívők és a nem hívők is megismerhetik a csodarabbi történetét.”
Heisler András, a MAZSIHISZ korábbi elnöke szerint a projekt szervesen kapcsolódik a Nemzeti Vallásturizmus Tanács céljaihoz, és az érintett települések már eddig is vonzották az ortodox zarándokokat, azonban a beruházásoknak köszönhetően új perspektíva nyílhat szélesebb kör számára is. A világ minden tájáról, elsősorban Izraelből, az Egyesült Államokból és Kanadából érkeznek zarándokok ezekre a helyszínekre.
Nemzetközi jelentőség és jövőkép
„Akik ezt a fejlesztést megálmodták, azok a zsidó kultúra iránt érdeklődők mellett éppen azokat célozták meg, akiknek a lelkében ma is ott van a hordozható haza; akik harmadik vagy negyedik generációsként már a magyar nyelvet sem bírják, mégis Észak-Amerikából, Izraelből valami idevonzza őket. Egy-egy csodarabbi sírja, egy régi temető, tradíciók, emlékek – azaz magyar gyökereik” – fogalmazott Heisler András.
Az európai színvonalú fogadókörülmények pedig a zsidó közösség és Magyarország jó hírét is szolgálják nemzetközi szinten. A fejlesztések révén olyan komplex szolgáltatásokat nyújtó vonzerő alakult ki, amely látogatószám és költés generálását is eredményezi, miközben megőrzi és bemutatja a magyarországi kulturális értékeket.
A Magyar Zsidó Örökség Útja projekt bizonyítja, hogy az európai uniós források célzott felhasználásával olyan komplex fejlesztések valósíthatók meg, amelyek nemcsak kulturális örökségünk megőrzését szolgálják, hanem jelentős gazdasági és turisztikai haszonnal is járnak. A 2022 márciusában lezárult projekt öt helyszíne ma már működő zarándokútvonalként szolgálja a hazai és nemzetközi zsidó közösség szükségleteit, miközben minden érdeklődő számára megnyitja kapuit a gazdag zsidó kulturális örökség megismerése előtt. Földrajzilag, és Sátoraljaújhely révén pedig részben kapcsolódik is a másik jelentős zsidó magyarországi zsidó zarándokútvonalhoz, a Csodarabbik útjáhpz. Ez a 150 km hosszú, 10 települést érintő túra Tokaj-Hegyalja zsidó emlékhelyeit járja be, és a híres csodarabbik, vagyis a hászid rebbék sírjait és működésük helyszíneit mutatja be a helyi zsidó kultúra, történelem és hagyományok felélesztése céljából. Az út a megújult, mádi Zsidó Kulturális és Információs Központból (volt Rabbiház) indul és ér véget, ahol interaktív kiállítás, szállás és kóser konyha is várja a látogatókat. Az útvonal a következő településeket érinti: Mád, Tarcal, Tokaj, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Erdőbénye, Abaújszántó és Tállya.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
