Nincs pontos adatunk arról, mikor indult az az öt szerelvény (az első deportálási időpontban egyszerre három), amivel 1944 júniusának második hetében Miskolc egész zsidó lakosságát, a borsodi zsidók közül még nagyjából ezer embert és rajtuk kívül még négy vármegye bizonyos járásainak zsidóságát deportálták. A kassai szerelvénylista adatai szerint a vonatok a magyar államhatárt június 12-én (3 szerelvény), 14-én és 15-én lépték át Auschwitz felé – írta a Facebookon B. Kádár Judit a “Csöndes megemlékezés” 2025 című csoportban. Írását teljes terjedelmében az alábbiakban közöljük.
Borsod vármegyének 1941-ben mintegy 17 ezer zsidó lakosa volt; közülük tízezren a megyeszékhelyen, Miskolcon laktak. A gettósítást közvetlenül megelőző 1944. májusi összeírás idejére a „vidéki” Borsod zsidóságának összlétszáma valamivel több mint 6300, Miskolcé hozzávetőleg 9000 főre csökkent.
1944. május 18-28. között Borsod minden településéről a járási székhelyeken felállított gettókba hurcolták a zsidókat, ahonnan június első napjaiban (a legtöbb helyről június 5-én) szállították őket a miskolci gyűjtőtáborba. Az Edelényi járás zsidó lakosságát, közel 500 embert, a település szélén fekvő Coburg-birtok ún. Major és Gyár épületeibe költöztették ösze. A mezőcsáti gettót a Munkácsi és a Muhi utcában álló hitközségi épületekben és néhány más, zsidók által lakott házban hozták létre a járás kb. 900 zsidó lakosa számára. A mezőkeresztesi gettó helyét Szántó Lajos épületfa- és építőanyag-kereskedőnek, a mezőkeresztesi izraelita hitközség világi elnökének a település határában álló fatelepén jelölték ki; erre a legalapvetőbb egészségügyi és higiénés feltételeket sem biztosító területre kellett beköltöznie a község és a környező falvak zsidó félezres lélekszámú lakosságának. Mezőkövesden a zsinagóga és a hitközségi épületek körül fekvő, deszkapalánkkal elkerített utcák – a Kőrisfa, a Juharfa és a Szegfű utca – mintegy 50 épületében gyűjtötték össze a mezőkövesdi járás csaknem ezer zsidó lakosát. A vármegye egyik legnagyobb gettóját Ózd II. kerületében állították fel a reumakórház körüli utcák házaiban (az egykori kórház épületének falán ma emléktábla áll). Sajószentpéter közel 600 és a környező falvak további több mint 300 zsidó lakosa számára a hitközségi épületekben és a környező utcák házaiban létesítettek gettót. A szendrői gettó helyét a zsinagóga körüli hitközségi épületekben és zsidó lakóházakban jelölték ki. Szendrő és a környező falvak kb. 350 zsidó lakosát május 28-tól néhány napon keresztül itt tartották, majd június elején valamennyiüket átszállították a miskolci gyűjtőtáborba.
Miskolcon a gettósítás május 11-én vette kezdetét. A város ekkor nagyjából kilencezres lélekszámú zsidó lakosságát először az Arany János utca környékén, a város zsidók által legsűrűbben lakott részén zárták gettóba. A Szemere, Margit és Zrínyi utca, valamint a Szirma, Petőfi és Gillányi utcák határolta területen, az egykori Arany János, Csizmadia, Jósika, Kőműves, Rákosi Jenő, Vörösmarty, Asztalos, Esztergályos, Kalapos, Lakatos, Rostás, Vilma, Bádogos, Kárpitos, Mészáros, Szatócs, Ács, Bors vezér, Gubacs, Kovács, Hadirokkantak, Molnár, Zöldfa, Bognár, Cukrász és Kölcsey utcák közel 600 lakásába koncentrálták a megyeszékhely teljes zsidó lakosságát.
A gettó foglyait június 5-én a város Diósgyőr felé eső részén fekvő Tatár utcai téglagyár telepére hajtották. Ide szállították a járási gettók lakóit is, valamint Zemplén vármegyéből a Szerencsi járás, Abaúj-Tornából a Szikszói járás és Gömör-Kishont vármegyéből a Putnoki, a Rozsnyói és a Tornaljai járás zsidóságát. Az embereket nyitott téglaszárító színekben és részben a szabad ég alatt zsúfolták össze. A téglagyári gyűjtőtábor lakóit június 10. után három transzportban – a miskolci zsidókat három vasúti szerelvénnyel a legelső deportálási napon, a vidékieket a rákövetkező két időpontban – a gyártelep iparvágányaira betolatott vagonokban indították Auschwitz felé. A deportáló vonatok indulásának dátumáról nem maradt fönn dokumentum, megemlékező tábláink a szerelvények kassai áthaladásának időpontját rögzítik.
Miskolcról deportálták
Alsózsolca, Arnót, Belsőbőcs, Bükkaranyos, Bükkszentkereszt, Diósgyőr, Felsőzsolca, Görömböly, Hámor, Harsány, Hejőcsaba, Kisgyőr, Kistokaj, Külsőbőcs, Mályi, Miskolc, Nyékládháza, Ónod, Sajóbábony, Sajóecseg, Sajókeresztúr, Sajólád, Sajópetri, Sajósenye, Sajóvámos, Szirma, Szirmabesenyő,
az edelényi gettóból
Alsótelekes, Balajt, Boldva, Borsod, Borsodszirák, Damak, Disznóshorvát, Dövény, Edelény, Felsőkelecsény, Felsőnyárád, Felsőtelekes, Finke, Hangács, Hegymeg, Jákfalva, Kurityán, Ládbesenyő, Lak, Múcsony, Nyomár, Rudabánya, Sajókaza, Szendrőlád, Szuhakálló, Ziliz,
a mezőcsáti gettóból
Ároktő, Emőd, Gelej, Hejőbába, Hejőkeresztúr, Hejőpapi, Igrici, Mezőcsát, Muhi, Nagycsécs, Nemesbikk, Sajóörös, Sajószöged, Szakáld, Tiszabábolna, Tiszadorogma, Tiszakeszi, Tiszaoszlár, Tiszapalkonya, Tiszaszederkény, Tiszatarján,
a mezőkeresztesi gettóból
Alsóábrány, Borsodgeszt, Felsőábrány, Kács, Keresztespüspöki, Mezőkeresztes, Mezőnagymihály, Mezőnyárád, Sály, Szentistván, Tibolddaróc, Vatta,
a mezőkövesdi gettóból
Andornaktálya, Bogács, Borsodivánka, Borsodszemere, Bükkzsérc, Cserépfalu, Mezőkövesd, Négyes, Noszvaj, Novaj, Ostoros, Szihalom, Szomolya, az ózdi gettóból Arló, Balaton, Borsodnádasd, Borsodszentgyörgy, Center, Csernely, Csokvaomány, Domaháza, Hangony, Hodoscsépány, Járdánháza, Királd, Kissikátor, Lénárddaróc, Nekézseny,
az ózdi gettóból
Arló, Balaton, Borsodnádasd, Borsodszentgyörgy, Center, Csernely, Csokvaomány, Domháza, Hangony, Hodoscsépány, Járdánháza, Királd, Kissikátor, Lénárddaróc, Nekézseny, Ózd, Sajómércse, Sajónémeti, Sajóvelezd, Sáta, Susa, Szentsimon, Uraj,
a sajószentpéteri gettóból
Alacska, Bánfalva, Bánhorvát, Bántapolcsány, Barcika, Bélapátfalva, Berente, Dédes, Dubicsány, Kondó, Mályinka, Mónosbél, Nagybarca, Nagyvisnyó, Parasznya, Radostyán, Sajóivánka, Sajókápolna, Sajókazinc, Sajólászlófalva, Sajószentpéter, Szilvásvárad, Tardona, Vadna, Varbó,
a szendrői gettóból
Abod, Galvács, Irota, Martonyi, Meszes, Rakaca, Rakacaszend, Szakácsi, Szalonna, Szendrő, Szuhogy, Viszló,
Abaúj-Torna vármegyéből (Szikszói járás)
Abaújdevecser, Abaújszolnok, Alsóméra, Alsóvadász, Aszaló, Bakta, Beret, Csobád, Encs, Felsőméra, Felsővadász, Forró, Fügöd, Gadna, Garadna, Halmaj, Hernádpetri, Hernádszentandrás, Hernádvécse, Homrogd, Ináncs, Kázsmárk, Kiskinizs, Kupa, Monaj, Novajidrány, Onga, Rásonysápberencs, Selyeb, Szalaszend, Szárazkék, Szikszó, Tomor,
Gömör-Kishont vármegyéből (Putnoki, Rozsnyói, Tornaljai járás)
Abafalva, Aggtelek, Alsókálosa, Alsószuha, Baraca, Bánréve, Bere, Beretke, Berzéte, Berzétekőrös, Csoltó, Deresk, Dernő, Felsővály, Gice, Gömörfüge, Gömörpanyit, Harkács, Hét, Jólész, Jolsva, Kánó, Kelemér, Kisvisnyó, Kövecses, Kuntapolca, Lévárt, Lucska, Méhi, Özörény, Páskaháza, Pelsőc, Putnok, Ragály, Rekenyeújfalu, Runya, Sajógömör, Sajókeszi, Sajókirályi, Sajólenke, Sajópüspöki, Sajórecske, Sajószárnya, Sajószentkirály, Sánkfalva, Serényfalva, Szilice, Szkáros, Szuhafő, Tornalja, Trizs, Zádorfalva, Zubogy, valamint
Zemplén vármegyéből (Szerencsi járás)
Alsódobsza, Bekecs, Berzék, Gesztely, Girincs, Golop, Hernádnémeti, Kesznyéten, Köröm, Legyesbénye, Mezőzombor, Monok, Ond, Rátka, Sajóhídvég, Sóstófalva, Szerencs, Taktaharkány, Taktaszada, Tállya, Tiszalúc és Újcsanálos zsidó lakosságát.
Megjegyzések
A bevagonírozás előtti utolsó pillanatokban két új munkaszolgálatos század számára kiemeltek, így a biztos haláltól – akkor még – megmentettek 100-150 férfit, valamint a vármegye főispánja által mentesített orvosokat és gyógyszerészeket. Az ő sorsuk a nyilas hatalomátvétel napjaiban teljesedett be, amikor a zömében Borsod megyei és miskolci orvosokból, gyógyszerészekből és mérnökökből álló két századot előbb Jolsvára, majd a Fejér megyei Pusztavámra vezényelték. A település volksbundista sváb lakossága október 16-án a kb. 210 munkaszolgálatost a falu szélére hurcolta és 20-as csoportokban kivégezte. 1944 októberében és novemberében a visszavonuló nyilasok és SS-különítményesek szökött és Miskolcra hazatérő zsidó munkaszolgálatosokat fogtak el, akiket az őrizetükben levő más foglyokkal együtt (kb. 100-120 áldozat) Létrástetőn és környékén lőttek agyon, és földeltek tömegsírokba.
A rendelkezésre álló források alapján valószínű, hogy a Szikszói járás falvainak egy részéből – ám nem lehet tudni, pontosan melyik helységekből – nem Miskolcra, hanem a kassai gettóba vitték a zsidó lakosokat, és onnan is deportálták. A járás településeit ezért – Szikszó kivételével, melynek zsidóságát biztosan Miskolcról deportálták – a kassai deportálási listában is felsoroltam.
Egyes visszaemlékezések szerint a tiszalúci zsidókat nem Miskolcra, hanem a sátoraljaújhelyi gettóba szállították, és onnan is deportálták, ezért mindkét deportáló központnál feltüntettem a község nevét.
Nyitókép: A miskolci zsidó elemi iskola negyedik osztályosai 1942-ben. (Forrás: US Holocaust Memorial Museum, fotóarchívum)
