Nem kevés olyan család van Magyarországon, ahol az egészségügyben szerzett tapasztalatok korántsem mondhatók pozitívnak. Bár azzal többen egyetértenek, hogy számos jó képességű orvos dolgozik hazánkban, összességében az egészségügy helyzete meglehetősen ingatagnak tűnik. Erre vonatkozóan egyre több cikk lát napvilágot, miképpen a Borsod24 is beszámolt már olyan esetekről, amelyekben az érintett beteg pórul járt. Azonban sem az érintett egészségügyi intézmények, sem a kormányzati döntéshozók nem lelkesek, ha ezekkel kapcsolatban a sajtó igyekszik tájékoztatni a nyilvánosságot.
Megkerestük Miskolcon a Zolnay Ügyvédi Irodát, amelyhez egészségüggyel kapcsolatos jogi kérdésekkel fordulhatnak az érintettek, dr Zolnay Péter és dr. med. dr. jur. Zolnay Attila LL.M számos esetben képviselte sikeresen a kárvallottakat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy melyek a tipikusan rizikós területek és milyen esélyekkel számolhatnak az érintettek, milyen az egészségügyi intézmények felelősségvállalási hajlandósága.
Melyek a leggyakrabban előforduló egészségügyi szakterületek a praxisukban?
Dr. Zolnay Péter: Szinte mindennel találkozni lehet, azonban elmondhatjuk, hogy Borsodban nagyon sok várandóssággal és szüléssel kapcsolatos esetről tudunk, melyek közül a gyermekvárás során történő vizsgálatok és ultrahangos ellenőrzések során történő gondatlan eljárást mindenképpen érdemes megemlíteni. Azonban a szülés közben felmerülő egészségügyi problémák és a nőgyógyászati beavatkozások, műtétek közben előforduló, következményekkel járó hibák sem maradnak ki a sorból. Emellett gyakoriak a sebészeti eljárások, műtétek során történő hibák, illetve a Sürgősségi Betegellátó Osztály (SBO) ellátási területén van sok esetünk.
Milyen konkrét eseteket említhetünk meg?
Például annak az anyának a történetét, akinél a terhesség során már a 18. héten az ultrahang vizsgálatnál észre kellett volna venni a magzat rendellenes fejlődését. Ennek hiányában az anyuka olyan gyermeknek adott életet, akinek a szemei hiányoztak, nem fejlődtek ki, így teljesen vakon született, és mivel ez fejlődési rendellenesség, nem is korrigálható. Ebben az esetben a nem megfelelően alapos vizsgálat okozta azt, hogy csak a szülés után derült ki a magzat valós egészségügyi állapota. Nem kérdés, hogy ez a trauma megrázta a családot. Bár a per kártérítés jogosságával zárult, másodfokon ennek a mértékét a bíróság jelentősen, nagységrendileg 50 %-kal lecsökkentette. A kórháznak így is 27 millió forintot kellett fizetnie. Tegyük hozzá, a család élete minden tekintetben megváltozott azáltal, hogy a gyermek sérülten született.
Van olyan esetünk is, ahol a szülésnél történt probléma és későn kezdték az újraélesztést, a másik esetben pedig a császármetszésről döntöttek túl későn és már nem lehetett megmenteni a baba életét. Ilyen esetekben mindig az a kérdés, hogy életben maradhatott volna a magzat, illetve az újszülött, ha korábban cselekednek az orvosok. Ezt minden esetben szakértő állapítja meg.
A gondatlanság megállapítható volt annál az ikerterhességnél is, ahol a kismamára 3 napig nem fordítottak kellő figyelmet mert hétvége volt. Nem történtek vizsgálatok, ennek következtében az egyik baba meghalt. Magzati transzfúzió állt a háttérben, amit észrevehettek volna az orvosok, ha folyamatosan ellenőrzik az anyát és a babák állapotát.
Az az eset is tragédiával végződött, amikor nem szakszerűen vizsgáltak meg egy nyolchónapos csecsemőt, akit hazanegedtek és nem sokkal később meghalt. Bár itt történt vizsgálat, azonban olyan orvos végezte el, aki nem volt jártas és kompetens az adott szakterületen, így nem ismerte fel a valós problémát. Az iroda egyébként ezt a pert is megnyerte.
Milyen fontos különbség van az eljárástípusok között?
A polgári perben a károsult kártérítés megfizetésére kéri kötelezni az egészségügyi szolgáltatót. Ezen perekben nem a műhibát elkövető orvos felel személyesen, hanem az őt alkalmazó kórház vagy egészségügyi intézmény. Ezen perekben az egészségügyi szolgáltató köteles bizonyítani, hogy a szakmai szabályok betartásával, illetve az elvárható gondossággal látta el a beteget. Ha ezt nem tudják bizonyítani, akkor a bíróság a kárvallott javára dönt.
A másik eljárástípus a büntetőeljárás, amely feljelentés alapján indul, az ügyben a rendőrség nyomoz, majd felelősség megállapítása esetén az ügyészség vádemelése után a bíróság büntetést szab ki a műhibáért felelős orvosra, illetve egészségügyi személyzet tagjára magánszemélyként. Ebben az esetben szigorúbb a felelősségi alakzat, csak akkor állapítható meg a személyes büntetőjogi felelősség, ha kétséget kizáróan bizonyított az eljárás során, hogy szakmai szabályszegés történt és azzal közvetlen okozati összefüggésben következett be a beteg halála vagy egészségromlása.
Milyen nagyságrendű az ügyek száma?
Nagyon sok megkeresésünk van, bár nem minden ügyből lesz ténylegesen per. Ha nagyságrendileg nézzük, más irodákat is figyelembe véve, akkor Borsodban évente 100 feletti ügyszámmal biztosan számolhatunk. Ez már nem a megkeresések, hanem az elindított, folyamatban lévő ügyek nagyságrendjét jelzi.
Min múlik, hogy a bíróság elmarasztalja-e az egészségügyi intézményt vagy az orvost?
A bíróság minden esetben szakértői vélemény alapján dönt. A szakértő dolga és kompetenciája, hogy megítélje az adott esetet, azt, hogy van-e ok-okozati összefüggés. Érdemes tudni, hogy polgári per esetében nem kell a kárvallottnak előre fizetnie a szakértői költséget, mert azt a kórháznak kell megelőlegezni. A szakértői díj egyébként meglehetősen magas, a félmilliós nagyságrendtől akár egymillió forintig is terjedhet. Viszont, ha elveszti a pert a felperes, akkor minden költség őt terheli, ami viszont összességében akár többmillió forint is lehet. Egyébként az nehezíti ezeket az ügyeket, hogy gyakran nem tények döntenek, hanem szakmai szabályok és mindenkor a szakértő ebbéli megítélése dönti el az ügy kimenetelét. A szakmai szabályozottságban lévő hiányosságok pedig sok problémát okoznak. Ez nem Amerika, ahol minden egyértelműen szabályozott. Ez pedig nekünk, ügyvédeknek sem könnyíti meg a helyzetünket, ezért meglehetősen speciális egy egészségügyi perekben való jogi képviselet. Ráadásul olyan is van, hogy a szakértők véleménye eltér egymástól. Többségében nem szakmai eltérések vannak, hanem a gondosság vizsgálata történik, ebben viszont lehetnek különböző nézőpontok. Sokszor apróságok döntenek végül.
Melyek azok az egészségügyi területek, amelyeknél nehéz bizonyítani az ok-okozati összefüggést?
Ilyenek például azok az esetek, amelyek az érintett feltételezése szerint a várólista hosszúsága miatti állapotromlás következménye. Nagyon kevés esetben lehet bizonyítani, hogy a várakozási idő egyértelműen előidézte az egészségügyi állapotromlást. A másik terület a kórházi fertőzés, ahol szintén nehéz egyértelműsíteni, hogy az egyébként fennálló egészségügyi állapot, betegség, szövődmény nem játszott szerepet a következményekben. Ezek alól viszont kivétel az, ha egy egyébként sikeres műtét után jön létre szepszis, például említhetünk olyan példát, amikor a megműtött bélvarrata szétnyílt és fertőzés lépett fel, vagy epe, esetleg vér került a hasüregbe és ez okozott gyulladást. Ezt nem mindig veszik észre, viszont halált okozhat.
Ezek a történetek azért is fájdalmasak, mert ezekre valójában a család nem tud felkészülni. Váratlanul következnek be és tulajdonképpen emberi hiba, szakmai gondatlanság áll a háttérben, hiszen a sikeres műtét után mindenki a gyógyulást várja.
Ezeknél az ügyeknél gyakran az áll a háttérben, hogy az orvos, illetve az egészségügyi személyzet nem fordít kellő figyelmet a betegre, illetve műtétek után nem csinálnak laborvizsgálatot, amely segíthetné a gyulladásos folyamatok felismerését. Pedig a laborvizsgálatok nem járnak magas költséggel, azonban nem gyakorlat, pedig ez nem kapacitáshiány kérdése.
Sok olyan eset van, amikor ellátatlan marad a beteg. Példaként a sürgősségi ellátásban tapasztalt eseteket érdemes megemlíteni. Ilyen konkrét történet volt, amikor hazaküldtek vizsgálat nélkül a sürgősségi betegellátó osztályról egy beteget, aki másnap meghalt. Ez az ügy egyébként vádemelési szakaszban van. Ez sajnos nem egyedi eset, a sürgősségi ellátás során korántsem ritka, hogy vagy nem alapos a vizsgálat, vagy nem megfelelően azonosítják a problémát. Halt meg sajnos olyan csecsemő, akinél nem elég alapos és szakszerű vizsgálat következtében nem ismerték fel a valós bajt.
Gyakran tűnhet úgy, hogy az egészségügy, az orvosok „érinthetetlenek”. Mekkora a hajlandóság az orvosok és az egészségügyi intézmények részéről a hiba elismerése?
Dr. Zolnay Attila: A tapasztalatunk szerint nagyon kicsi annak az aránya, hogy önként vállalják a felelősséget. Ez azonban nemcsak az orvosokon múlik. Ugyanis létezik olyan utasítás az egészségügy területén, hogy nem ismerhetik el a hibát, a felelősséget, hanem ezeket perben kell bizonyítani. Tehát eleve csak azokban az esetekben lehet eredményre számítani, ami perképes, és a pert a kárvallott felperesként végig is viszi.
Egyébként ebben talán lesz némi változás, mert a hírek szerint létre akarnak hozni egy országos tanácsadó szervezetet, amely áttekinti a jelenleg folyamatban lévő ügyeket, valamint az új eseteket, ezzel elő lehetne segíteni a peren kívüli megállapodásokat. Bár a terv jogszabályi háttere még nem ismert, de ez az új rendszer akár hozhat pozitív változást.
Sokan jobban bíznak a magánegészségügyben és hajlandóak a meglehetősen magas ellátási árat is megfizetni. Ez azt jelenti, hogy a magánorvosi ellátásban kevesebb a hiba?
Ez koránt sincs így. Nemcsak az államilag finanszírozott intézmények érintettek. Tulajdonképpen a magánellátásban jobbak a körülmények és a személyzet, valamint az orvosgárda is készségesebb, azonban számos ilyen intézményben ugyanazok az orvosok dolgoznak, akik az állami ellátásban is praktizálnak. Mivel a rendszer leterhelt, ezért nem meglepő, hogy fáradtak, esetleg figyelmetlenek, hibát vétenek. Ugyan vannak már olyan orvosok, akik kizárólag a magánorvosi praxisból élnek, ilyenek például a térd és csípőműtétet végző orvosok, de ez még nem általános. Az irodánkban tulajdonképpen nem kevesebb a magánellátást érintő eset, mint az állami intézményrendszerben történő.
Van még egy terület, ami sok vitát vált ki. A Covid kapcsán születtek kártérítési perek?
Egyrészt nem nagyon kerestek bennünket ilyen üggyel, bár a posztcovid szindróma kérdése rendre felmerül elsősorban a sajtónak köszönhetően, de nincs bizonyítható esetszám a szövődményes összefüggésekre. Azonban tudni kell, hogy a világjárvány rendkívüli helyzetnek minősült, nem volt elegendő idő arra, hogy megfelelő intézkedések történjenek, illetve a vakcinák kifejlesztése is meglehetősen gyorsan kellett történjen. Mondhatjuk, hogy itt az óhatatlan veszteségek sorába tartoznak például a vakcina mellékhatásként értékelendő esetek is. Ahogy az is, hogy gyakran nem volt elegendő szakmai személyzet, illetve megfelelő számú orvos, így előfordult, hogy más szakterületen dolgozó orvosnak is helyt kellett állnia a vészhelyzetben. Az oltások pedig nem voltak kötelezőek és alá is kellett írni, hogy az illető beleegyezik, hogy beadják neki.
Ezért bármi történt utána, valójában az orvosok és tulajdonképpen a gyógyszergyártó sem vonható felelősségre, mert összességében sokkal többen élték túl, mintha nem kaptak volna oltást. Akiknek pedig egészségügyi problémájuk lett, az nem számít ezek miatt orvosi tévedésnek, hibának. Vészhelyzet, vészintézkedés, szükségszerű folyamatban, működőképes eljárást kellett találni. Bár valószínűleg jó lett volna, ha kicsit több idő áll rendelkezésre a hatásvizsgálathoz. Összességében tehát azt kell mondanunk, hogy a Covid tekintetében nem tudunk perképes ügyet említeni.
Cikksorozatunk további részei:
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
Csaba Beatrix
Fotó: Pexels.com
