Terjed egy meglehetősen bizarr kép a közösségi médiában egy 1972-es miskolci tárgyról. Egy porcelántányérról van szó, melyen az alábbi felirat szerepel: III. Pathológus találkozó, Miskolc 1972. Utánanéztünk az eseménynek az Arcanum sajtóadatbázisában.
Az egyes eseményekhez kapcsolódó dísztárgyak nem voltak ritkák, ma is előfordul, de lássuk be, ez azért meglehetősen bizarr.
Már meg is született a poén, hogy ez nem hollóházi porcelán, hanem hullaházi.
Egy-egy hibátlan ritka porcelánért ma is komoly összeget fizetnek, a Herendi, a Zsolnay és a Hollóházi volt a három nagy márka. A porcelángyártás Magyarországon a 19. században indult. Az első gyárat Bretzenheim Ferdinánd alapította 1827-ben Telkibányán, helyi kaolinból 42-féle edényt gyártva, magyar népi formákkal.
A legjelentősebb és a legértékesebb termékeket gyártó a Herendi Porcelánmanufaktúra volt, Stingl Vince alapította, Magyarország első és legnagyobb porcelángyára. Barokk és empire formavilágú készítményeiről híres, a “fehér arany” kézműves készítésének hagyományát őrzi. A telkibányai gyár mintájára létesült a Hollóházi Porcelánmanufaktúra, egy korábbi üveghutából. Kézzel festett porcelánjai és a hagyomány-innováció ötvözése jellemzi. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra egy pécsi gyár, amely 1926-ban tért át a használati porcelán tömeggyártására. Különleges glazúrtechnikája és színpompás mintázata világszerte ismert. Jelzése: zöld öttorony “Zsolnay Pécs” felirattal, később “Made in Hungary” kiegészítéssel.
Érdemes megemlíteni még a megyénkhez kötődő Bodrogkeresztúri kerámiákat is.
A bodrogkeresztúri kerámiaművesség az 1920-as évek végén kezdődött, amikor Ulrich Károly a helyi tanítónő férjeként érkezett a faluba. Bár a helyiek eleinte furcsállották tevékenységét (“sarat süt”), a kerámiaművesség családi hagyományokra épült – Károly már 11 évesen apja mellett dolgozott a herendi porcelángyárban.
1930-ban Ulrich Károly feleségével és két fiával műhelyt alapított. A kis családi vállalkozás két évtized alatt 300 fős üzemmé fejlődött. Kezdetben sárospataki és hollóházi kaolinból tűzálló edényeket, kávés- és teáskészleteket, valamint díszműveket készítettek a hazai piac számára. 1952-ben beléptek a tokaji Vegyesipari Szövetkezetbe, majd 1957-ben önálló szövetkezetet alakítottak. A vállalkozás két fő területre specializálódott: ipari célú, magas kopásállóságú oxidkerámia termékeket gyártott a kohó- és gépipar számára, valamint díszműveket a háztartások részére. A keresztúri kerámia olyan népszerűvé vált, hogy szinte minden magyar otthonban megtalálhatók voltak ezek a dísztárgyak, és a termékek nemzetközi hírnévre is szert tettek. A rendszerváltás után, 1992-ben a műhely jogutód nélkül megszűnt.
Mindhárom porcelánmanufaktúra ma is aktívan működik és Magyarország porcelánművészeti örökségének részét képezi.
De mi is történt azon a bizonyos konferencián?
1972 szeptemberében jelentős orvostudományi eseménynek adott otthont Miskolc, amikor a Magyar Pathológusok Társasága megtartotta harmadik országos találkozóját. A szeptember 15-16-án megrendezett konferencia központi témája az immunpathológia volt, amely akkoriban az orvostudomány egyik leggyorsabban fejlődő ága. A kétnapos rendezvényen kilenc felkért előadó mutatta be az immunpathológia legújabb eredményeit:
Dr. Gergely János az immunhomeostasisról tartott előadást, míg Dr. Tanka Dezső a módszertani problémákról beszélt az immunhisztokémiában. Dr. Beregi Edit az immunmorphológiai vizsgálatok jelentőségét mutatta be a vesebetegségek területén.
Különös figyelmet kaptak Dr. Kelényi Gábor előadásában az eosinophil leukocyták szerepe az immunológiai szöveti reakciókban, valamint Dr. Bartók István prezentációja a májpathológia immunológiai problémáiról. Dr. Farkas Károly a rheumakeletkezés immunpathológiai hátterét ismertette, Dr. Gorácz Gyula pedig a csecsemő- és gyermekkorban előforduló immunhiányos állapotokról beszélt. A program Dr. Márk István angiopathológiai és Dr. Csermely Hubert idegrendszeri immunológiai témáival zárult.
A találkozó különlegessége volt, hogy bőséges időt biztosítottak a viták számára. A szervezők lehetőséget adtak saját dia-anyag vetítésére is a hozzászólások keretében, ami jelentősen növelte a szakmai párbeszéd színvonalát.
A rendezvény szakmai koordinálását Dr. Sótonyi Gábor főorvos végezte, aki a miskolci Borsod megyei Vezető Kórház kórbonctani osztályának vezetője volt. A találkozó alkalmából Dr. Sótonyi részletes beszámolót tartott a miskolci prosectúra első tíz évéről. Az 1962 decemberében átadott, 1963-ban működésbe lépett osztály akkori eredményei tíz év alatt:
- 7791 boncolást végeztek;
- 53077 szövettani vizsgálatot folytattak le;
- 33988 onco-cytologiai vizsgálatot készítettek;
- 1329 hatósági boncolást hajtottak végre.
Az osztály a megye kórházi ágyainak 48%-a számára biztosította a pathológiai ellátást, négy járás és egy város járóbeteg szakrendeléseinek vizsgálati anyagát is feldolgozva.
Dr. Sótonyi beszámolójában rámutatott a pathológiai osztályok országos problémáira is. Különösen kritikus volt az orvoshiány: 1968 és 1972 között négy éven keresztül a főorvos mellett csupán egyetlen szakorvos dolgozott az osztályon, mégis több mint 3000 boncolást és 40000 szövettani, illetve cytológiai vizsgálatot végeztek el.
A tíz év alatt az osztály munkatársai 115 tudományos előadást tartottak és 53 publikációt jelentettek meg. Aktívan részt vettek továbbképzések szervezésében, és oktatómunkát is végeztek a Miskolci Egészségügyi Szakiskola laboratóriumi asszisztensképző tanfolyamán.
A III. Pathológus Találkozó nemcsak a szűken vett szakma számára volt jelentős, hanem rávilágított arra is, hogy a pathológiai osztályok milyen központi szerepet töltenek be az egészségügyi ellátásban, és mennyire fontos ezek megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel való ellátása.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
