Tokaj belvárosában gőzerővel zajlik az átalakulás – legalábbis ezt ígéri a hivatalos kommunikáció; a város polgármestere a kormánypárti propagandaeszközzé fazonírozott Indexnek nyilatkozott. A történelmi borváros több mint 10 milliárd forintos kormányzati támogatással igyekszik világörökségi rangjához méltó turisztikai célponttá válni, miközben a népességfogyás problémájával is küzd. De vajon minden olyan fényes-e, mint amilyennek a díszes látványtervek mutatják?
Elbontották a múltat, de mit hoznak helyette?
A nagyszabású átalakítás a szocializmus idejéből itt maradt, sokak szerint városképbe nem illő Tokaj áruház lebontásával kezdődött. Helyére – a tervek szerint – egy “16. századi stílust idéző” épület kerül, amely állítólag jobban illeszkedik majd a város arculatához. Ez persze felveti a kérdést: mennyire hiteles egy mesterségesen létrehozott, történelmi stílust utánzó épület egy valódi történelmi városban? A K2 Lab építészei szerint “nem érezték helyét a kortárs homlokzatképzésnek”, és inkább “bele kívánnak simulni az utcaképbe”. Mintha a 21. századi építészet csupán hivalkodást jelentene, nem pedig kortárs értékteremtést.
Posta György polgármester szerint “történelmi léptékű fejlesztések jönnek, aki a látványtervekre ránéz, annak leesik majd az álla”.
Költséges ígéretek, bizonytalan eredmények
A fejlesztésekre érkező támogatás impozáns: a Tokaji Önkormányzat 3,8 milliárd forintot, az Aranysas Fogadó Kft. (tulajdonosa a “pezsgőkirálynak” is nevezett Kreinbacher József) 3,5 milliárdot, a Főtér Investment Kft. (tulajdonosai: Kovács Tamás Gyula, Szabadics Zoltán és a Balatoni Hajózási Zrt. vezetője, Szabadics Zoltán) szintén 3,49 milliárdot, az SKDNZ Ingatlanhasznosító Kft. 1,1 milliárdot, a Tokaji Írótábor egyesület (elnök: L. Simon László) pedig 750 millió forintot kapott. Tekintélyes összegek ezek, különösen egy alig több mint 4000 lakosú városra vetítve.
A NER nagyvállalkozói által végrehajtott beruházások ütemezésével kapcsolatban a polgármester megnyugtató képet fest: “A finanszírozás teljes mértékben a támogatási összegből (szerk.: azaz a magyar adófizetők pénzéből) valósul meg, így Tokaj Város Önkormányzatának saját forrás felhasználására nincs szüksége.” Csak éppen azt nem tudjuk meg, hogy a fenntartási költségeket hosszabb távon miből fedezik majd.
Amikor arról kérdezik, mikor lesznek hatással a beruházások az elvándorlásra, a város vezetője kitérő választ ad: “a konkrét, mérhető eredményekre még várni kell.” Ehhez képest a folytatásban máris kész eredményekről beszél: “A turisztikai kereslet-kínálat pozitív változásaival az elvándorlást lassíthatjuk, az életszínvonal javításával reményeink szerint helyben tudjuk tartani a fiatalokat.” Mintha csak egy bűvészmutatvány kellős közepén lennénk, ahol a bizonytalan jövőidő és a határozóraggal megtámogatott jelen között egyensúlyoz a városvezetés.
Építőipari realitások és turisztikai álmok
A fejlesztések jelenlegi állása szerint az egykori áruház alapozása és a pinceszint már elkészült, folyamatban van a második emelet szintje is. Ez kétségkívül előrehaladás, csakhogy a történelmi városképet nyáron továbbra is állványerdő csúfítja majd el.
Posta György erre is talált megoldást: “Ezek a modern technológiával elkészített állványzati épülettakarások reményeink szerint még turisztikai attrakcióként is szolgálhatnak” – vetíti előre, mintegy sugallva, hogy a turisták majd a festett ponyvákban gyönyörködhetnek, miközben túllépnek a zajjal, porral járó kellemetlenségeken. Kreatív hozzáállás.
A turistaparadicsom víziója vs. a valóság
A polgármester szerint a fejlesztéseknek köszönhetően “nagymértékű növekedés várható nemcsak a vendégéjszakák, hanem az adóbevételek tekintetében is”. De vajon mitől fognak a turisták tovább maradni egy olyan kisvárosban, ahol a fő látványosság – a borkóstolás – jellemzően néhány órás program?
A fejlesztések céljai között szerepel “a négyévszakos turizmus” megteremtése is, ami ambiciózus terv egy olyan országban, ahol a turisztikai szezon jellemzően május és szeptember közé korlátozódik. Szép elképzelés, hogy a turisták majd januárban is Tokajba zarándokolnak, de ennek megalapozására nem látunk konkrét terveket – hacsak nem számítjuk ide a Fesztiválkatlan nyári programjait, amelyek épp a legforgalmasabb időszakra esnek.
Miért éppen Tokaj?
A városvezető arra a kérdésre, hogy miért éppen Tokaj kapott ekkora támogatást, büszkén válaszolt: “Ha Magyarországot megemlítik külföldön, akkor Puskásra, Budapestre és Tokajra asszociálnak”. Ez minden bizonnyal igaz a borkedvelők körében, de azt az állítást, hogy Tokaj globális ismertsége vetekszik Budapestével, talán érdemes lenne egy szélesebb körű felmérésben is ellenőrizni.
Kétségtelen, hogy Tokaj 2023-ban elnyerte az ENSZ Turisztikai Világszervezet “Best Tourism Villages” díját, ami figyelemreméltó eredmény. Csakhogy ez elsősorban a már meglévő értékeknek szólt, nem pedig a most épülő, történelmi stílust mímelő új létesítményeknek.
Gasztrokulturális központok és a mindennapok
A fejlesztések részeként gasztronómiai és kulturális funkciókat ellátó épületek jönnek létre, éttermekkel, szálláshelyekkel. Kreinbacher József “interaktív víz- és szikvízmúzeumot” tervez, Scheer Sándor pedig “éttermet és rendezvényközpontot”. Impozáns tervek, csak éppen az a kérdés, hogy a helyi lakosok hétköznapjait hogyan fogják jobbá tenni?
Az elvándorlás problémája ugyanis elsősorban nem a turisták hiányából fakad, hanem a megélhetési lehetőségek, az oktatási és egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének korlátaiból. Erről azonban alig esik szó a fejlesztési tervekben, mintha a városvezetés az “építs szép épületeket, és majd jönnek a turisták és a pénz” elvét követné.
A tokaji mennyország földi realitásai
A polgármester végezetül azt üzeni a letelepedést fontolgatóknak, hogy Tokaj “egy mennyországként is felfogható”. Kétségtelen, hogy a város természeti és kulturális értékei kivételesek (engem személy szerint is rengeteg kellemes emlék köt a NER általi kisajátítás előtti Tokajhoz, az egyik számomra legfontosabb magyar településhez). De vajon a többmilliárdos fejlesztések ténylegesen javítják-e majd az itt élők mindennapjait, vagy csupán a turisták kényelmét szolgálják?
A 2026-ra ígért teljes megújulásig még hosszú az út, és bár a tervek kétségkívül grandiózusak, a valódi sikerhez több kell, mint néhány felújított homlokzat és egy-két látványos múzeum. A helyi lakosok megtartásához munkahelyek, jó iskolák, egészségügyi ellátás és megfizethető lakhatás szükséges – ezekről azonban kevesebb szó esik a csillogó prezentációkban.
Ahogy a tokaji bor esetében sem elég a tetszetős palack, ha a tartalom nem kiváló, úgy az Orbán-család által felvásárolt és kisajáított Hegyalja központjának, Tokajnak a jövőjét sem csupán a megújuló épületek, hanem az élet minősége fogja meghatározni. Csak remélhetjük, hogy az állványok mögött nem csupán frissen festett homlokzatok, hanem valódi tartalom is születik és nemcsak a komoly vásárlóerővel bíró, de csak keveseknek megengedhető NER-kompatibilis bor- és wellnessturizmusra koncentrálnak – mint például a szomszédos Tarcalon.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
