2008. november 3-ról 4-re virradó éjszaka a Borsod megyei Nagycsécsben egy roma család – Nagy Tibor, felesége Illés Éva, süketnéma lányuk és Tibor bátyja, József – nyugovóra tért a Dózsa utcai házukban. Éjfél körül üvegcsörömpölésre ébredtek: Molotov-koktél robbant be az ablakon, a szoba lángra kapott.
Ahogy Nagy Tibor később felidézte, felesége a tűz eloltására indult, amikor újabb robbanás következett. Majd lövések dördültek el. Éva és József szó nélkül, jajgatás nélkül rogytak össze. Mindkettejüket a fejükön, nyakukon találta a golyó. Éva azonnal elvérzett, József fejét szétroncsolta a lövés. Tibor és lánya megsebesülve élték túl a támadást. A tettesek az égő ház ablakán keresztül lőttek be, majd nyomtalanul eltűntek.
A rendőrség kezdetben uzsorások bosszújára vagy családi viszályra gyanakodott. Csak később derült ki az igazság: ez egy szervezett, rasszista indíttatású terrortámadás volt, amely tragikus módon megnyitotta a magyarországi romák elleni gyilkosságsorozatot.
A nagycsécsi merénylet nem elszigetelt esemény volt. 2008 nyarától több faluban is lövéseket adtak le roma házakra – Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradonyban és Tarnabodon. A forgatókönyv mindenhol ugyanaz: Molotov-koktél, majd fegyveres tűz a menekülőkre. Nagycsécs volt az első, ahol emberek vesztették életüket.
A támadások folytatódtak. Alsózsolcán decemberben egy 18 éves férfit lőtt csípőtájékon életveszélyesen megsértve a Mauser vadászpuskából leadott lövés. 2009 februárjában Tatárszentgyörgyön Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Robikát lőtték agyon. Áprilisban Tiszalökön Kóka Jenőt találta szíven a golyó. Augusztusban, a Roma Holokauszt emléknapján Kislétán Balogh Máriát lőtték le saját ágyában, 13 éves lánya több lövéssel súlyosan megsebesült, de túlélte.
A támadások során hat ember halt meg összesen, többen súlyosan megsérültek. A terroristák célja egyértelmű volt: etnikai feszültséget szítani, félelmet és bizalmatlanságot országos konfliktussá fejleszteni.
2009 augusztusában a rendőrség Debrecenben és környékén letartóztatta a négy elkövetőt: Kiss Árpádot, Kiss Istvánt, Pető Zsoltot és Csontos Istvánt. A házkutatások során fegyvereket, töltényeket, térképeket és célpontlistákat találtak. A DNS-vizsgálatok és ballisztikai bizonyítékok egyértelműen bizonyították bűnösségüket.
A vádlottak szélsőjobboldali nézeteket vallottak, neonáci jelképeket viseltek. 2013-ban három fő elkövetőt tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek, a negyedik 13 év fegyházbüntetést kapott, ő azóta már szabadult.
Ahogy Schilling Árpád rendező írásában rámutat: a második világháború óta nem történt ehhez fogható, rasszista indíttatású gyilkosságsorozat Magyarországon. Mégis, a mai napig nincs az áldozatoknak hivatalos állami emlékműve Budapesten, nincs nemzeti emléknap.
2024-ben, a tatárszentgyörgyi tragédia 15. évfordulóján civilek hozták létre a Roma Elleni Terrortámadások Emlékbizottságát, amely nemzeti emléknapot követel. Józsefváros, Ferencváros, Erzsébetváros és Budapest Főváros Önkormányzata csatlakozott a kezdeményezéshez. Józsefváros és a Főváros Közgyűlése hivatalosan is emléknappá nyilvánította a terrortámadásokat.
Schilling szavai szerint a romák másodlagos állampolgárok Magyarországon. Megtűrik őket, de tartanak tőlük. A rasszizmus ellen nem lehet védekezni – hiszen hogyan tüntethetnék el azt, amiért megvetik, kiközösítik, előítéletekkel sújtják őket? A rendező szerint rendszerszintű diszkrimináció létezik: a munkaerőpiactól az igazságszolgáltatáson át az oktatásig. Roma származású ember ritkán juthat el olyan pozíciókba, mint főorvos, főkapitány, miniszter vagy karmester.
Az igazi változáshoz – írja Schilling – a többségi társadalomnak kellene erőfeszítést tennie, nem az áldozatoknak. El kell jutni oda, hogy ne csak deklarálják a szándékot, de maguk a romák érezzék magukat egyenjogúnak. Nem leereszkedéssel vagy felemeléssel, hanem a törvények megalkotásával és betartatásával, az embernek kijáró tisztelet megadásával.
2026 februárjában országos megemlékezéseket terveznek civil szervezetek, önkormányzatok és roma közösségek részvételével. Az áldozatok nevei örök figyelmeztetésként hangzanak: Nagy Tiborné, Nagy József, Csorba Róbert, Csorba Robika, Kóka Jenő és Balogh Mária. Emlékük előtt mindenkinek meg kell hajolnia, aki az emberi méltóságot valódi értéknek tartja.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
