Bánhidi Lilla, aki a Sorsod Borsod című bűnügyi regénnyel lépett az irodalom színpadára, talán Lyukó helyszínnel írná meg következő krimijét. De miről, kikről szóljon? Kapott választ, javaslatot bőven. Eltűnt emberek, kísértetek és egy nyughatatlan lelkű gróf is szóba került.
Ha már ti küldtetek Lyukóvölgybe… – veti fel játékosan olvasói, azaz facebookos követői számára a Bánhidi Lilla író nevű FB-oldal gazdája: azaz a miskolci Bánhidi Lilla. Az ifjú hölgy immár több krimi jellegű kötet szerzőjeként ismert. A korábbi újságíró, tévériporter 2023-ban jelentkezett Sorsod Borsod című bűnügyi regényével, amit többen méltattak (bár épp a címe miatt sok laikus részéről bírálat érte).
Most egy következőnek szánt könyve végett szólította meg a nagyközönséget, mint írja, arról szeretné megkérdezni őket, „melyik miskolci helyszínt látnátok szívesen az új krimimben”. Pontosabban ez a felvetés már el is hangzott korábban, és mostanra kiderült a végeredmény: „Lyukóvölgy nyert”.
A szerző most arról számol be, hogy azóta „elég mélyre ásta magát ebben a világban, képletesen és néha egészen szó szerint is”. S kíváncsi lett valamire: ha olvasóként beléphetnétek velem Lyukóvölgybe – teszi fel az újabb kérdést kvöetőinek –, mit akarnátok a legjobban látni vagy megtudni? Hogyan telik ott egy nap? Kik élnek ott? Milyen szabályok szerint működik ez a világ? Hogyan fogadnak egy kívülről érkezőt? Milyen történeteket őriznek az ott élők? Vagy éppen az érdekelne, mi az, amit egy kívülálló első pillantásra teljesen félreért? „Írjátok meg kommentben” – zárul a facebookos kezdeményezés, amelyet most hétfőn osztott meg a népszerű közösségi médiás fórumon.
Félszáz felett jár két nap alatt a poszthoz fűzött kommentek száma, s akad köztük jónéhány érdekes, elgondolkodtató hozzászólás.
Némelyek pusztán csak figyelmeztetni igyekeznek a kérdezőt:
- Egyedül semmiképp se menj oda!
- Szerintem a legtöbb miskolci lakosnak Lyukó egy „NO GO ZONE”.
- Ha Lyukó igazi arcát akarod látni, akkor csak óvatosan. Vas, réz legyen nálad fizetőeszköznek!
- Ne akarj oda menni, bemenni. Nem könyvbe való. Nem biztonságos.
Többen emlékeztettek a hozzászólók közül arra meglehetősen rossz kicsengésű, elhíresült miniszteri megfogalmazásra, ami a miskolci városrészbe éppen 14 évvel ezelőtt ellátogatott Pintér Sándorhoz kötődik. A volt belügyminiszter állítólag úgy talált utalni Lyukóra, mint a település „ékszerdoboza” (mármint hogy az akkor két éve hivatalban lévő Orbán-kormány intézkedéseivel immár azzá varázsolták volna; ezt később sokan sokszor iróniával vetettek a szemére).
A továbbiakban aztán a szerző kapott néhány konkrét ötletet is a regényírói terveihez, Lyukóra vonatkozóan:
- Magára hagyott buta, de boldog emberek. Nagy részben életművészek. Gazda kellene a nyájnak… igazi gazda.
- [mire lenne kíváncsi az olvasó] A jövedelmi viszonyokra a térségben.
- Érdekelne, hogy a benne élő emberek, az igazi mélyszegénységben élők hogyan tudnak megbírkózni azokkal a rettenetes körülményekkel, amelybe bele vannak kényszerülve!?
- Csak mint külső szemlélő ismerem. Valahányszor elhaladtam egy-egy összetákolt, ablak és ajtó nélküli, kb. 20 négyzetméteres viskó előtt, ahol egy csapat gyerek játszadozott, mindig elborzadva néztem a körülményeket, és elszomorodtam a látványtól is – hogy lehet így élni szegényeknek!
- Számomra még az volt nagyon furcsa paradoxon, hogy a látottak ellenére ezek a gyerekek nem tűntek szomorúbbnak és boldogtalanabbnak, mint jobb körülményekhez szokott kortársaik. Sőt! Vidáman és önfeledten játszottak, miközben az én szívem összeszorult.
- Addig amíg oda nem költöztek és csak hétvégi telkek voltak, csodálatos látvány volt, de mint mindenhol, ahova beteszik a lábukat, ott mint a sáskajárás, letarolnak mindent.
- Ajtó a lópokróc, ablak valami rongy, mert télen eltűzelik, a gaz a kertekben majdnem eltakarja a házat (putrit), és aki ki akar törni onnan, visszarántják.
- Engem az érdekelne, noha valamiért arra kényszerültek, hogy ott éljenek, de miért nem teszik jobbá-szebbé a környezetüket, mit tesznek, hogy elkerüljenek onnan. Illetve ha lenne ott megfelelő bolti ellátás, óvoda és iskola, változtatnának- e a körülményeiken?
- Leginkább az érdekelne, hogyan fogadnak egy idegent és milyen történeteket tudnak mesélni.
- Cipőt le veszik egymásról.
- Arra lennék kíváncsi, hogy a XXI. században miért kell embereknek ilyen körülmények között élnie? Bárcsak lehetne valamit tenni értük.
- Leginkább az égett rongyszag jut eszembe télen a csapok felől szállingózva. Azt sokan nem tudják hová tenni. De hát ha befagy, befagy.
- A bánya titka, a föld alatti és föld feletti legendák. Szakmai pályafutásomat a lyukóvölgyi szénbányák berkeiben, műhelyeiben kezdtem, keringtek itt történetek, legendák eltűnt emberekről, különös hangokról, kisértetekről, egy valaha itt élt és elhunyt gróf nyughatatlan lelkéről, bányászokat megmentő szellemről!
(A cikkben használt illusztrációk forrása: Glamour.hu, Facebook, Minap)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
