Élete a futás, hetente akár 25 órát is edz, és 250 kilométert is lefut, amikor egy-egy hosszú távú versenyre készül. Pár éve 246 km-es távot teljesítve megnyerte a Spartathlont, háromszoros Ultra-Balaton győztes. Múlt héten új pályacsúccsal szakította át elsőként a célszalagot az Ultra Tisza-tó 65 km-es számában. Interjú Bódis Tamás hosszútávfutóval, aki egy apró borsodi településen, Hangonyon nőtt fel.
Néhány nappal ezelőtt új pályacsúccsal, 4 óra 6 perces időeredménnyel nyerted meg az Ultra Tisza-tó 65 km-es versenyszámát. Számítottál erre a győzelemre és a fantasztikus időeredményre?
Őszintén szólva igen, számítottam rá. Az idei formám alapján reálisnak láttam, hogy akár a pályacsúcs közelében futhatok. Bár ez egy kiemelkedő eredmény, számomra ez a verseny mégis inkább egy erősebb edzés volt, mint élet-halál harc. Igyekeztem tisztelettel bánni a távval és a kihívással, de nem szeretnék nagyképűnek tűnni, egyszerűen így sikerült.
Ózdon születtél 1988-ban, Hangonyon, egy kis észak-borsodi községben nőttél fel. Mesélj kicsit a gyerekkorodról és a családodról!
Hangonyon nőttem fel, ami egy kis település Ózd mellett, nagyjából 6-8 kilométerre. Már gyerekkoromban is elég mozgékony, energikus srác voltam, annak ellenére, hogy nem tartoztam a legvékonyabb gyerekek közé. Az általános iskolában sok atlétikai versenyen vettem részt, ahol több szép eredményt is elértem. Emellett a hangonyi focicsapat tagja is voltam. Van egy bátyám, aki szintén sokszor indult atlétikai versenyeken, ráadásul ő gyakran nyerni is tudott. Édesanyánk egyedül nevelt minket, ami hatalmas teljesítmény volt a részéről. A középiskolás éveim alatt már nem igazán volt lehetőségem atlétikával foglalkozni, ezért más sportágakat próbáltam ki, például az asztaliteniszt és a judót.
A középiskola után Szolnokra kerültél és a Magyar Honvédségnél helyezkedtél el. Miért pont ezt a hivatást választottad?
Gyerekként mindig szerettünk a barátaimmal katonásat játszani, mint sok más fiú. Nálam ez a vonzalom azonban valahogy mélyebben megmaradt. Amikor megtudtam, hogy van lehetőség felvételire a Magyar Honvédséghez, nem sokat gondolkodtam rajta. Vonzott a kihívás és a közösségi szellem. Öt évet szolgáltam, amit nagyon szerettem, és a mai napig jó szívvel gondolok vissza erre az időszakra.
Hogyan alakult ki a kötődésed a hosszútávfutáshoz?
Mindig is egy energikus, nyughatatlan ember voltam. Tudtam, hogy szükségem van egy olyan sportágra, ahol ezt a rengeteg energiát levezethetem, és ahol igazán jól érzem magam. A futás nagyon gyorsan a szenvedélyemmé vált, mára pedig gyakorlatilag megszállottság lett belőle. Nem is volt kérdés, hogy a hosszútávfutás mellett döntök.
Számodra miről szól valójában a hosszútávfutás? Ez az akaraterő próbája?
Inkább úgy mondanám, hogy ez egy életforma. Olyasmi, amiért minden nap tennem kell, akár többször is. Folyamatosan edzeni, fejlődni, tanulni, karbantartani a testemet és a lelkemet. Amikor futok vagy versenyzek, számomra az egyfajta meditatív állapot, tele endorfinokkal. Persze eljönnek azok a pillanatok is, amikor nagyon nehézzé válik, és legszívesebben feladnám. Na, ilyenkor jön elő az igazi akaraterő és a kitartás. Ez az, ami leginkább párhuzamba állítható magával az élettel is: a nehézségeket meg kell oldani, ha el akarod érni a céljaidat.

Mi okozza a legnagyobb örömet a futásban?
Igazából minden, ami ezzel jár. Nehéz lenne csak egy dolgot kiemelni. Néha maga az utazás a verseny helyszínére, máskor a célba érkezés, vagy éppen az, amikor évekkel később nosztalgiázva visszagondolok egy-egy meghatározó futásomra.
Már háromszor nyerted meg az Ultra Balaton futóversenyt, ahol 221 kilométert kell teljesíteni. Hogyan lehet fizikailag és mentálisan kibírni egy ilyen extrém távot?
Ez egy összetett dolog. Egyrészt rengeteg edzés szükséges hozzá, hogy fizikailag megerősödj és megfelelő állóképességet építs. Másrészt talán még ennél is fontosabb a mentális felkészültség és a magadba vetett hit. Ha ez nincs meg, akkor egyszerűen nem lehet végigcsinálni egy ilyen versenyt.
Megnyerted a Spartathlon nevű nemzetközi ultramaratont, amely egy 246 km-es távot jelent. Ez majdnem hat maratonnak felel meg, amit 36 óra alatt kell teljesíteni. A viadalt 1983 óta rendezik meg Görögországban, a versenyzők az athéni Akropolisz lábánál található Heródes színháza előtti tértől futnak a Spárta főtéren álló Leonidász király szobráig. Az igen rangos nemzetközi versenyen 23 óra 29 perces idővel voltál a legjobb 2019-ben. Erre a sikeredre vagy a legbüszkébb?
Ez egy nagyon fontos mérföldkő az életemben, és természetesen nagyon büszke vagyok rá. Ugyanakkor nem tudnám kijelenteni, hogy erre vagyok a legbüszkébb. Sokkal inkább arra az útra vagyok büszke, amit eddig bejártam, és amit tovább szeretnék folytatni. Úgy érzem, még mindig az elején járok ennek a történetnek.
A Spartathlonnak korábban egy magyar győztese volt. Bogár János 1991-ben nyert, aki hozzád hasonlóan borsodi, csak ő Miskolcon született. Van vajon egy speciális borsodi titok?
Van egy mondás: Borsod a rész, a többi kevés! Persze ez csak poén. Én a kemény munkában hiszek. Lehet, hogy az élethelyzeteink vagy a körülményeink sodortak minket ebbe az irányba, de a sikerhez egyértelműen rengeteg munka és kitartás kellett.
Hogyan zajlik a felkészülés egy extrém hosszú távú versenyre?
Rendkívül sok időt és lemondást igényel. Heti szinten 160-250 kilométert futok, ami 15-25 óra edzésmunkát jelent. Mindezt hosszú hónapokon keresztül.
Hogyan néz ki az étrended, mit szoktál enni a versenyek előtt?
Mindig igazodik az aktuális edzésterheléshez és a felkészülési ciklushoz. Általában sok gabonafélét, zöldséget (nyersen vagy párolva) fogyasztok és igyekszem változatosan táplálkozni. Szükség esetén étrend-kiegészítőket is használok, mert ilyen edzésmennyiség mellett szinte lehetetlen mindent kizárólag étkezésből pótolni. Versenyek előtt könnyen emészthető ételeket választok, hogy elkerüljem a gyomorproblémákat. Ilyenkor például húsféléket nem szívesen fogyasztok.
Mire gondolsz futás közben?
Nehéz erre egyértelmű választ adni. Néha a múltban járnak a gondolataim, néha a jelenben, vagy épp a jövőbeni terveimen elmélkedem. Ez teljesen függ a verseny aktuális szakaszától és a nehézségi szintjétől. Gyakran átgondolom, hogy mit szeretnék elérni, hová szeretnék eljutni.
Hogyan tudsz túllendülni futás közben a holtpontokon?
Ilyenkor próbálok egyfajta meditatív állapotba kerülni és tudatosan megoldani az adott problémát. Legtöbbször a fókuszáltság hiánya okozza a nehézségeket. Ha sikerül átlendülni egy akadályon, onnantól általában könnyebb a folytatás.
Kilenc évvel ezelőtt Budapestre költöztél. Mit szeretsz a fővárosban és mi az, ami kevésbé vonzó a számodra?
Elsősorban a vállalkozásom miatt költöztem Budapestre. Sok pozitívuma van a városnak, de mostanra egyre inkább vonz, hogy időnként elvonuljak a városi zajból és csendesebb környezetben töltsem az időmet.

Edzőként is dolgozol. Mi motivál ebben?
Szeretném másoknak is megmutatni, hogy a futással elérhetőek az álomidők. Fontos számomra, hogy másokat sportolásra ösztönözzek és örülök, hogy a hobbim lehet a munkám. Ennél nagyobb ajándék kevés van.
Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik szintén szeretnének hosszútávfutók lenni?
Azt, hogy ne gondolkodjanak túl sokat, egyszerűen vágjanak bele. Legyenek türelmesek, ne akarjanak rögtön túl hosszú távokat teljesíteni. Fontos, hogy időt adjanak maguknak és lehetőleg tervszerűen, fokozatosan építsék fel a fejlődésüket.
Mik a további céljaid, álmaid a sportban és a magánéletben?
Szeretném folytatni a versenyzést, lehetőség szerint nagy presztízsű nemzetközi versenyeken, világbajnokságokon és Európa-bajnokságokon indulni, és ott az élmezőnyben végezni. A magánéletben pedig tovább szeretném építeni a futással kapcsolatos vállalkozásomat.
Hány éves korodig szeretnél versenyezni?
Ezen még nem gondolkodtam mélyebben, de úgy érzem, a világ élvonalában még akár 8-10 évig is ott lehetek.
A futás mellett van más hobbid?
A futás az életem, ez a legfőbb hobbim is. De ha mégis ki kellene emelni valamit, akkor talán a barkácsolás, amit szívesen csinálok a szabadidőmben.
Szerző: Grósz Zoltán
Fotók: Bódis Tamás Facebook-oldala
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!