Miközben a világ józanabbik fele döbbenten figyelte, hogyan válik az amerikai demokrácia karikatúrává Trump alatt, a Fidesz-elit lelkesen tapsolt. Orbán Viktor és udvartartása már évekkel ezelőtt Trump mögé állt, mintha a világ sorsa azon múlna, hogy egy narcisztikus milliárdos újra elnök legyen. Új világrendet álmodtak – persze olyat, ahol a fékek és ellensúlyok eltűnnek, a sajtó meg van szelídítve, az igazságszolgáltatás pedig politikai botként működik. Magyarországon már jól begyakorolták ezt.
Az ukrán háború kapcsán is a „béke embereiként” pózoltak, miközben a békéről annyit tudtak, hogy “nem küldünk fegyvert”, de propagandát igen. Orbán Balázs szerint 36 órára lenne szükség a békéhez, Trump szerint 24 is elég – ezek a kijelentések már a cinizmus magasiskolái. Mintha a háború csak egy rosszalkodó kisgyerek lenne, akinek elég egy atyai szigorú pillantás, és minden megoldódik. De nem oldódik meg. Mert ezek a vágyképek nem a valóságról szólnak, hanem a saját politikai túlélésükről.
A történet groteszk mellékszála Elon Musk. A technokrata messiásból lett Twitter-huszár, aki immár a világ szélsőjobboldali vezetőivel keresi a kapcsolatot. Európai hakniján nemcsak a józan észt, de a saját hitelét is elveszítette. Hiába az ideológiai flört a szuverenistákkal, a pénz beszél: mikor a piacon bukta lett a vége, hirtelen még Trump „förtelmes” politikája is ciki lett. Ne legyenek illúzióink: Musk nem megvilágosodott, csak veszteséget minimalizál. Ennyi a forradalmisága.
És itt van nekünk a saját kis posztszovjet belterünk, ahol a Fidesz továbbra is képtelen bármit lépni a világ változásaira. Kína? Putyin? NATO-elvárások? Teljes bénultság. Csak a gyűlöletkampány működik. Csak az újabb Brüsszel-ellenes plakátok. Csak az újabb ukránellenes lózungok. Ez a politika már régen nem a jövőről, hanem a hatalomról szól. Arról, hogy a bukásra ítélt hatalom meddig tud még kapaszkodni a megosztottság, a félelem, a manipuláció segítségével.
Pedig lett volna lehetőség. Tízévnyi európai pénz és történelmi gazdasági konjunktúra után mára semmivel nem lett jobb sem az egészségügy, sem az oktatás, sem a közlekedés. A tanárok az utcán, az orvosok külföldön, a diákok a pad alatt. Egy egész nemzedék jövője lett feláldozva a NER dicsőségoltárán.
És most itt állunk, 15 év kormányzás után. Egy leszakadó ország, egy félelemmel etetett társadalom, és egy hatalom, amely már csak a múltból él. A kérdés már csak az, hogy meddig még?
Mert ez már nemcsak kudarc. Ez egy undorító förtelem.
Szerző: Simon Gábor, az MSZP miskolci frakcióvezetője
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
