Miközben a legtöbb nagyvállalat a nyilvánosság figyelmét keresi, a HELL ENERGY épp az ellenkezőjét teszi: mindent bevet, hogy tulajdonosai láthatatlanok maradjanak a sajtó számára. A történet 2019-ben kezdődött, amikor a tulajdonos család pert indított a magyar Forbes magazin ellen, hogy megakadályozza nevük és vagyonuk megjelenését a leggazdagabb magyarok listáján.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egy videóval rukkolt elő a napokban, melyben támogatást kérnek, bemutatva a munkájukat. Például ők látták el a jogi képviseletet a Forbes ellen indított perben is.
A helyzet pikantériája, hogy mindezt egy olyan vállalat tulajdonosai tették, amely jelentős állami támogatásokban részesül. „Akarunk-e olyan országban élni, ahol olyan újságcikkek jelennek meg, aminek a felét ki tudja vetetni egy olyan tulajdonos, aki amúgy rengeteg erőforrást kap a magyar államtól, a mi pénzünkből?” – teszi fel a költői kérdést Zsiborás Gergő, a Forbes Magyarország főszerkesztője. A Forbes állításai szerint a HELL ENERGY Magyarország Kft. 118,1 milliárd forint értékű beruházást hajtott végre megalapításuk óta, ennek 10 százaléka állami támogatás volt.
A per különlegessége, hogy a HELL ENERGY tulajdonosai az EU általános adatvédelmi rendeletére, a GDPR-ra hivatkozva próbálta elérni célját. A jogszabály ugyanis sajátos helyzetbe hozta a magyar sajtót: míg más EU-s országok külön rendelkezésekkel mentesítették az újságírókat a GDPR szigorú követelményei alól, Magyarországon ez elmaradt. „A GDPR nem azért jött létre, hogy az újságírók munkáját ellehetetlenítse, de könnyen lehet erre használni” – magyarázza Hüttl Tivadar, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvédje.
A Forbes milliárdos listája nem valamiféle bulvárkiadvány: hat hónapos aprólékos munka eredménye, nemzetközi sztenderdek alapján készül. Bánáti Anna, a lista korábbi szerkesztője elmondta, egyetlen vagyonbecslés mögött akár több hetes kutatómunka is állhat. És hogy mi volt a nagy felhajtás tárgya? Mindössze egy 900 karakteres szócikk.
Négy év kellett hozzá, de végül az elsőfokú bíróság a Forbes javára döntött, kimondva: a tulajdonos család tagjai közszereplőnek minősülnek, így vagyonuk mértéke közérdeklődésre tarthat számot. A történet azonban itt nem ért véget – újabb jogi eljárások indultak, jelezve, hogy a jogi „szürke zóna” továbbra is fennáll.
A HELL-ügy messze túlmutat önmagán. Bánáti Anna szerint a cég méretéhez és az általa kapott állami támogatások volumenéhez képest feltűnően kevés sajtófigyelem irányul rá – vélhetően azért, mert a tulajdonosokról köztudott, hogy „nem tolerálnak semmit, ami róluk jelenik meg”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nagyobb erőforrásokkal rendelkező szereplők könnyedén használhatják az adatvédelmi szabályozást fegyverként a nemkívánatos sajtófigyelem ellen.
Az ügy tétje végső soron az, hogy a magyar társadalom hozzájuthat-e azokhoz az információkhoz, amelyek feltárják, kik és hogyan gazdagodnak meg Magyarországon, és milyen szerepet játszik ebben a politika. A jogi csatározások közepette azonban egy dolog biztos: ahogy Zsiborás Gergő fogalmaz, „a lista a nap végén mindig erről az országról fog beszélni” – akár 49 tagú lesz, akár visszavonják egyes lapszámait.
A HELL-ügy azonban csak a jéghegy csúcsa. A GDPR magyarországi alkalmazásának módja olyan jogi bizonytalanságot teremtett, amelyet a gazdag és befolyásos szereplők könnyedén a maguk javára fordíthatnak. Nem véletlen, hogy a HELL ENERGY tulajdonosai mellett például Bige László is hasonló pert indított a Forbes ellen. A TASZ jogásza, Hüttl Tivadar szerint ezeknek a pereknek egyértelmű a célja: a szerkesztőségek túlterhelése jogi procedúrákkal, illetve az újságírók elrettentése attól, hogy a NER-közeli gazdasági elit ügyeiben vizsgálódjanak. A tét tehát nem kisebb, mint a magyar sajtószabadság és az átlátható közélet jövője.
A Forbes hangsúlyozza: munkájuk során kizárólag nyilvánosan elérhető forrásokból dolgoztak, beleértve a cég által leadott pénzügyi eredménykimutatásokat, mérlegeket és kiegészítő mellékleteket. Az ügy jelentőségét növeli, hogy a HELL ENERGY jelentős állami támogatásokat kapott, többek között az MNB kötvényprogramjaiból is. A kérdés tehát messze túlmutat egyetlen cégen: ha egy országos szinten működő, közpénzből is támogatott vállalat tulajdonosai sikerrel akadályozhatják meg nevük nyilvánosságra hozatalát, az precedenst teremthet. A tét nem kisebb, mint hogy a jövőben bárki, aki megfelelő erőforrásokkal rendelkezik, megakadályozhatja-e, hogy a sajtó beszámoljon tevékenységéről – vagyis végső soron a magyar sajtószabadság és az átlátható közélet jövője. Ezért is kér a TASZ támogatást a munkájához.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
