Átfogó környezetvédelmi projektet indított három jelentős intézmény – a Kassai Műszaki Egyetem, a Miskolci Egyetem és az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság – a Sajó vízgyűjtő területének vizsgálatára. A kutatás különös figyelmet fordít a térségben található felhagyott bányák és meddőhányók környezeti hatásaira, mivel ezek komoly veszélyforrást jelenthetnek a folyó ökoszisztémájára.
A projekt aktualitását egy közelmúltbeli környezeti katasztrófa adja: 2022 februárjában a szlovákiai alsósajói egykori vasércbányából kezeletlen, nehézfémekkel és arzénnel szennyezett bányavíz ömlött a Sajóba. A szennyezés következményei drámaiak voltak: a folyó élővilága mintegy húsz kilométeres szakaszon teljesen kipusztult. Bár a szlovák bányamentő szolgálat azonnal megkezdte a kármentést és sikerült a szennyezett bányavíz mennyiségét csökkenteni, a kibocsátást teljesen megszüntetni nem tudták.
A térség egyébként jelentős bányászati múltra tekint vissza: az 1800-as évektől kezdve működtek itt ércbányák és kohók, a magyar oldalon pedig szénbányák is üzemeltek. A több mint egy évszázados ipari tevékenység olyan mértékben megterhelte a környezetet, hogy a Sajó egy időben Európa egyik legszennyezettebb folyójának számított. Az 1990-es években kezdődő bányabezárások után a vízminőség ugyan jelentősen javult, ám a bányák felhagyása nem mindenhol történt szakszerűen: sem a bányák vízelvezető rendszereinek kezelésére, sem a meddőhányók megfelelő elhelyezésére vagy rekultiválására nem fordítottak kellő figyelmet.
Az Európai Unió támogatásával most induló ENVIRAS projekt keretében a szakemberek minden eddiginél átfogóbb vizsgálatsorozatot végeznek. A kutatások kiterjednek szlovák oldalon a dobsinai, felsősajói, alsósajói, rozsnyói és pelsőcardói egykori ércbányák területeire, magyar oldalon pedig a putnoki, múcsonyi, szuhakállói, sajószentpéteri és dusnokpusztai szénbányák környékére. A projekt jelentős pénzügyi háttérrel rendelkezik: csak a Miskolci Egyetem részére megítélt támogatás meghaladja az 550 ezer eurót.
A vizsgálatok során a legkorszerűbb módszereket alkalmazzák. Az ERT nevű, nem invazív geofizikai eljárással nagy felbontású képet kapnak a felszín alatti szerkezeti elemekről, a talajvíz helyzetéről és az esetleges szennyezőanyag-csóvák elhelyezkedéséről. Az úgynevezett indukált polarizációs (IP) módszerrel pedig az ásványi anyagok jelenlétét tudják kimutatni. A szakemberek kéthavonta vesznek talaj- és talajvízmintákat, emellett részletesen elemzik a meddőhányók anyagát is, mivel ezek potenciális szennyezőforrást jelentenek.
Különös figyelmet fordítanak a Sajó és a talajvíz kapcsolatának vizsgálatára, hiszen ezek összefüggő rendszert alkotnak. A kutatók meghatározzák az úgynevezett mederkapcsolati tényezőt is, amely megmutatja, hogy a folyó vízállásának és minőségének változásai milyen hatással vannak a környező talajvízre. Az összegyűjtött adatok alapján olyan számítógépes modellt készítenek, amely segít előre jelezni a különböző beavatkozások lehetséges következményeit.
A projekt végeredményeként egy minden részletre kiterjedő környezetvédelmi és kockázatértékelési tanulmány készül. Ez nemcsak azonosítja a lehetséges veszélyeket és azok bekövetkezésének valószínűségét, de konkrét javaslatokat is tesz a kockázatok kezelésére. A szakemberek egy olyan megfigyelőhálózat létrehozását is tervezik, amely segíthet a kedvezőtlen változások korai észlelésében és újabb környezeti katasztrófák megelőzésében. A projekt így nem csupán a jelenlegi helyzet feltárását célozza, hanem a régió hosszú távú környezeti biztonságának megteremtéséhez is hozzájárul.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
