Egy olyan veterán szakértő véleménye ez, aki évtizedek óta otthonosan mozog a magyarországi politikában, megélt már mindent. 2024 valami olyan különlegességet hozott februártól, amit az elmúlt tizennégy évben nem láthattunk, kizárólag a Fidesztől. A Magyar Péter-jelenség, ami hétről hétre csak terjed, egyre több támogatót vonzva magához.
Lengyel László különvéleményét a Népszavában tette közzé. “Magyar mozgalom – A vég kezdete 3.”
Mozgalmat mozgalommal lehet legyőzni. Az orbáni populista mozgalommal szemben most egy magyari populista mozgalom áll. Az orbáni mozgalom ígérte az új társadalmi csoportok állami középosztályosítását, polgárosítását. Ígérte Budapest és a vidék kiegyenlítését. Ígérte Magyarország vezető szerepét a régióban, sőt, egész Európában. Az Orbán-rendszer, a személyes önkényuralom rendszere valamennyi ígéretét megszegte. Az uralkodói család meggazdagodásán alapuló rendszer a közép felemelkedésének a fő akadálya. A középponti Budapest és vonzáskörzete emelkedik, a vidék perifériája stagnál vagy süllyed. Magyarország az utolsó helyek egyikére csúszott a régióban, Európa számkivetettje. A hívők mozgását a hatalom mozgósítja. Orbán tudja, hogy a magyar választó nem racionálisan, hanem zsigerből, érzelmi alapon szavaz. Mozgósítása ezért karaktergyilkos érzelmi mozgósítás. Alulról, saját akaratból, mozgalomként Magyar Péter mozgalma működik. Érzelmi mozgalom; a félelem legyőzésének, a „jó együtt lenni”-nek, az egymásra és a közös igazságra találásnak a mozgalma. Az ígérete nem igazán változott: ha elkergetjük a korrupt rendszert, megindulhat a polgárosodás, kiegyenlítődhet város és vidék, Magyarország megint élre áll.
Sokszor kérdik tőlem, vajon miért nem tudták/tudják az egyszerű emberek felfogni, hogy a rendszer vezetői lopnak, csalnak, hazudnak, miért egy volt fidesznyik hatására nyílik fel a szemük. A magyar társadalom történeti hagyománya a tabusítás, az élethazugságok elfogadása. A Kádár-rendszerben mindenki tudta, hogy Kádár személyesen akasztatott, mégis a konszolidált Kádár-rendszerben ez tabu volt. Teljesen elválasztották egymástól a megtorló Kádárt és a konszolidált rendszert vezető Kádárt, mintha két különböző személy lett volna. A láthatatlan szerződés így szólt: ha te biztosítod a rendet és a nyugalmat, segíted a jólétünket, akkor mi nem firtatjuk hogyan szerezted és tartod fenn a hatalmadat.
Az Orbán-rendszerben elismert tabu, hogy a rendszer vezetője lop, hogy az ország leggazdagabb emberévé vált.
Úgy emlegeti mindenki Mészáros Lőrinc meggazdagodását a rendszert elfogadók körében, mintha nem tudnák, hogy a valóságban Orbáné minden. Az Orbán-rendszer ugyanazt mondja ki ebben az esetben középosztályának, amit a Kádár-rendszer a feltörekvő kispolgárainak: ne zavarjuk egymás köreit! Én azt csinálok a közéletben, amit akarok, te azt csinálhatod a magánéletedben, amit akarsz! Egyetlen másik kelet-európai országban sem játszik ekkora szerepet a magánélet és a magánérdek – a köz hagyjon békén, mert nem illik a magánszámításomba –, mint a magyarban a Kádár-rendszer óta. És az Orbán-rendszer azt üzeni a szegényeknek: megadok neked annyit, hogy a víz felszínén maradhass, az államom nélkül nem tudsz élni, cserébe a neked mit sem érő szavazatoddal biztosítsd a hatalmamat.
A Magyar-mozgalom lázadása tabudöntés.
Megjelent valaki a közhazugság birodalmából és kimondta, amit magánemberként mindenki tudott: nézz nyugodtan oda, és higgy a szemednek! Amit látsz: lopás. Aki lop: Orbán. A rendszer maga a hazugság és a lopás. Mindez nagyjából úgy hat, mint Nagy Imre és társai sírjainak feltárása, majd maradványaik újratemetése egy olyan társadalomban, amely nem mondta ki az 56-osok nevét, nem kérdezte, hol vannak eltemetve és a legkevésbé se szerette volna Kádárt gyilkosnak látni. Miként a nyolcvanas évek végén, úgy most is, amikor a köz válságaiból magánválságok következtek, amikor felborul az érzelmek egyensúlya. Ez okozza a társadalmi viselkedés megváltozását, a tabudöntés szándékát: nem a fecske, Magyar Péter hozta a tavaszt, hanem a tavasz a fecskét.
Először a nagyvárosi középosztály érzékelte, hogy a rendszer nem váltja be ígéreteit, távlata elveszett. Majd megjelent az inflációs gazdasággal a gyanakvás, a magánmormogás a szegény világban. Mást mondtak és mondanak fenn, mást lát, érez a boltban. Amikor a világ betör a magánéletbe, amikor az ajtón kizárt Rossz beugrik az ablakon, amikor a legfőbb érték, a biztonság és a védettség válik bizonytalansággá és védtelenséggé, akkor olyan mozgalmak keletkeznek, amelyek nem erre vagy arra társadalmi kérdésre akarnak és kínálnak választ, hanem az egészre: mi lesz velem? Mi lesz velünk, a családommal, a gyerekeimmel? Életmozgalmak. Emberlázadások. Az utcán állók Mindenre választ várnak. Orbán nem válaszol, vagy pedig válasza bizonyítja, semmit se tud társadalma életéről. Nem is törődik vele. Ám Magyar Péter beszél hozzájuk, és Mindenre választ is ad, hallgatói válaszát.
Magyar Péter új társadalmi szerződése egyben új tabuállítás: ti nem kérdezitek, hol voltam eddig – tudjuk, értjük –, én se kérdem, hogy ti hol voltatok eddig – tudom, értem.
Ahogy Magyar Péter nem szeretné, ha felelősségre vonnák az elmúlt évekért, a magyar társadalom se szeretné, ha bárki erkölcsi felelősségre vonná: miért támogatta, tűrte tizennégy évig a rendszert, s miért nem volt képes valódi ellenzéket teremteni. A kádári ancien régime megállapodásos bukásakor ugyanilyen társadalmi szerződés köttetett. Az alku másik része: ha ti nem kérdezitek tőlem, hogy miként lettem Fidesz-emberből baloldali/liberális érvelést hangoztató jobboldali ellenzéki politikus, én nem firtatom, hogy ti, többségetekben baloldali/liberálisok hogyan váltatok egy jobboldali mozgalom hívévé. További részletek a Népszava.hu hasábjain olvasható.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
