Egyre aggasztóbb hírek érkeznek Iványi Gáborék felől, inkasszózták az egyház számláit, most csak úgy tudnak működni, hogy egy másik számlára érkeznek támogatások, főleg a lakosság részéről. A héten már 96 millió forintot kaptak ilyen módon.
Iványi Gábort, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkészét, az Oltalom Karitatív Egyesület elnökét kérdeztük pénteken a kialakult helyzetről, aki a héten megyénkben járt. A szervezeteik nemcsak a fővárosi hajléktalan-ellátásban aktívak, de Magyarország szegényebb településein iskolákat, idősotthonokat, szociálisintézményeket is működtetnek. Borsodban is.
Most azt játszották el velünk éppen, hogy az abaújkéri iskolánknál fölmondta a vagyonkezelő a huszadik éve használt iskolaépületet, és azon a címen, hogy nincs iskolaépület, a tankerület megvonta a működési engedélyt. Tehát el kell engednünk az abaújkéri iskolánkat is. Közben meg azt mondják, hogy ha ez meg az teljesül, akkor természetesen folytathatjuk a munkánkat, de hát ördögi az egész történet.
Pénteken vált véglegessé, hogy az épületet, amit eddig használtak – már húsz éve – öt napon belül ki kell üríteni. Hogy mi lesz a sorsa az iskolának, átveszi-e valaki vagy sem, egyelőre nem tudni. Egyes pletykák szerint emögött az ottani országgyűlési képviselő, Hörcsik Richárd áll, aki Iványiék fejét akarja ezüsttálcán ajándékba vinni Orbán Viktornak, aki köztudottan nem kedveli Iványit, noha annak idején ő keresztelte a gyerekeit.
Mivel azonban Iványi nem állt be mögé, és mindig gerinces maradt, kiállt az elvei mellett, és rendre elmondja kritikáját a kormánypárt embertelen politikájáról, a rendszer egyik első számú ellenségévé vált.
Hiába a megnyert per Strasbourgban, ami alapján jár nekik az a pénz, ami megilleti őket, csak 2017-ig fizették ki azokat, azóta ismét nem, így a MET és intézményei tartozásokat halmoztak fel az állammal szemben is. Mintegy 16 milliárd forinttal adós az állam, ennek a tizedével tartoznak Iványiék, de az elmúlt időszakban emiatt példátlan támadást intéztek ellenük.
Abaújkéren az most a helyzet, hogy ha nincs az iskolának ingatlanja, akkor nem kapnak működési engedélyt, és az egyházuk által folytatott oktatást nem lehet folytatni. Persze lehetne évekig húzni a pereskedést, de ez azzal járna, hogy az iskola változatlanul nem működik, és a gyerekeknek nincs semmi esélyük a tanulásra.
Ha viszont az állam mégis átveszi, és az iskola működik helyben tovább, akkor a gyerekek legalább tanulhatnak. És ez Iványiéknak fontosabb, mint a saját igazuk.
Mi viszont többször felvetettük, hogy legalább akkor tárgyaljunk, de erre nem válaszolnak.
Most felszólították őket, hogy ürítsék ki öt napon belül az iskolát, vigyék el húsz év alatt összegyűjtött felszerelést, a padokat, táblákat, mindent és teljesen ürítsék ki az épületet. Ez nemcsak fölösleges, de nem is lehet megvalósítani.
Hogy miként lépnek az ügyben, arról az egyház hétfői rendkívüli közgyűlése dönt majd, mert ebben csak az egyházi fenntartó közgyűlése hozhat határozatot a részükről.
Nem volt teljesen váratlan a döntés, mert erről már korábban is jött levél, de Iványiék azon dolgoztak, hogy ez mégse következzék be. Pénteken viszont megérkezett a helyi oktatási hivatal a levele is arról, hogy megvonják a működési engedélyt, mert úgy értesültek a vagyonkezelőtől, hogy visszavonták a használati jogot, és miután visszavonták, nincs az egyháznak ingatlana Abaújkéren, ahol oktathatnának, ezért visszavonják a működési engedélyünket.
Az iskola elleni támadás nem most kezdődött. Valaha ezren is jártak az intézménybe, ami általános iskola, sajátos nevelési igényű iskola, középiskola és több szakmát is oktató szakmunkásképző iskola volt. Az általános iskola már megszűnt a korábbi támadások miatt, maradt a szakmunkásképző, meg a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatása. Most ezek is megszűnnek, és 400 gyerek sorsa kérdéses. Hogy mi lesz velük? Nagy eséllyel többségük kimarad az iskolából.
Van ugyan az egyháznak egy-két tanműhelye Abaújkéren, mert megvettek lepukkant házakat, amiket úgy-ahogy rendbehoztak, és egyikben-másikban még valamit tudnak csinálni ezután is. De nem lesz kollégium, az iskola megszüntetésével pedig állami támogatás se jön, így nem lehet majd összeszedni a negyven településről a diákokat, akiket egy régi Ikarus busszal fuvaroztak be Abaújkérre. Pedig még a busz színe is narancssárga volt, ott áll az iskola udvarán, nem lesz már rá szükség.
A gyerekek nemcsak tanulhattak itt, de sokan itt jutottak étkezéshez is, naponta többször. Az is ehetett, akit nem fizettek be a szülők, mert nem engedhették meg vagy valamiért nem tartották ezt fontosnak.
Iványiék sokszor a környező települések utcáiról szedték össze azokat a gyerekeket, akik sehol máshol nem kellettek. Most lehet, hogy visszaküldik őket a településük iskolájára, ahonnan kidobták őket korábban.
Volt olyan gyerekünk, aki gyerekfejjel szült, és rávettük, hogy jöjjön a babájával együtt. Kilenc ilyen baba volt. Behozták a babájukat, szünetben megszoptatták a gyereket, visszaültek a padba, és rávettük őket, hogy nem baj, hogy van egy babája, fejezze be, legyen meg a nyolc általános legalább, vagy valami kis szakmája. Kilenc kis bölcsődésünk is volt, akikkel szakemberek foglalkoztak, aztán este hazavitték délutánra. Ott tízóraiztak, ebédeltek, meg uzsonnáztak nálunk. Több helyről voltak nevelőszülők által gondozott gyerekek is, akiket nagyobb részt nem gyerekszeretetből gondoztak, hanem mert bevételkiegészítést jelentenek. Ők vagy kollégiumban voltak nálunk, az még jobb volt a szülőknek, vagy ha nem, akkor is tízórait kaptak, ebédet és uzsonnát, és ezért otthon nem adtak nekik reggel enni, mert úgyis megkapják majd az iskolában. És közben fölszívták értük a pénzt.
Iványi Gábor egyébként Füzérradványon is járt a héten, az egyik gyerektáborukat látogatta meg, ekkor futott össze az aHang miskolci aktivistáival (aPont), akik a füzérradványi kastély előtt közös fényképet is készítettek a lelkésszel. Az aktivisták azért akcióztak ott, hogy rámutassanak egy újabb mutyira. A kastély felújítására 3 milliárd forint érkezett, kb. a fele uniós pénzből, ez ott is van egy táblára kiírva, a rendbetétel másik felét pedig költségvetési pénzből állta az állam. Most valamelyik csókos megkapja majd „gebinbe”.
Az adótartozásokról is érdeklődtünk, mert azt olvastuk, hogy esély van a megegyezésre, a NAV-val sikerült zöldágra vergődni, a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium válaszára várnak.
Megállapodás nincs. Az van, hogy mi mindent kidolgoztunk aprólékosan, intézményre lebontva és benyújtottuk az adóhivatalnak. A NAV-nak ez tetszett, mondták is, hogy ők még ilyet ilyen gondos munkát nem láttak, és hogyha a Belügyminisztérium nyilatkozik arról, hogy nélkülünk nem tudja ezeket a feladatokat ellátni, akkor nem háborgatnak bennünket tovább, és folytathatjuk a munkánkat. Na most, hát pontosan tudtuk, hogy a Belügyminisztérium ilyet nem fog nyilatkozni, sőt, az ellenkezőjét fogja mondani. Mindenesetre alakult egy válságstáb, akinek az volt a határozott véleményük, hogy menni kell tovább ezen az úton, és ne mondhassák azt, hogy mi nem teljesítettük a feltételeket. Én ezt egy reménytelen, felesleges munkának érzem egyébként, mert szó sincs arról, hogy meg akarnának velünk állapodni, megy a pingpongozás, megyünk a NAV-hoz, akik azt mondják, hogy menjünk a BM-hez, és közben pedig zavartalanul folytatják az intézményeink lemészárlását. Nyilván eldöntötték, hogy a nyári szünetet erre használják fel, hogy bevégezzék ezt az egészet.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
