Jobb politikusokat akarunk – Selmeci János írása

Megosztás

Önök szerint érdemes manapság politikusnak állni?

A válasz persze attól is függ, hogy kiről van szó. A magyar politika (meg nyilván az európai, amerikai, stb. politika is) tele van olyanokkal, akik rendes piaci állásokban aligha tudnának ilyen kevés munkával, vagy ennyire rossz teljesítménnyel, akár évtizedeken át az átlagbér többszöröséért “dolgozni”, de nekik is csak anyagi értelemben éri meg biztosan a politikusi lét, hiszen nehéz megmondani, hogy egy parlamenti szavazógépként működő kormánypárti, vagy egy semmilyen eredményt el nem érő ellenzéki politikus jobban járt volna-e, jobban érezné-e magát, ha mondjuk egy közepes tanár lesz.

Az igazi probléma az, hogy a legjobb képességű embereknek egyszerűen nem éri meg politizálni, és nem csak azért, mert vállalkozóként, vagy egy multicég vezető pozíciójában is ezerszer jobban tudnak keresni, mint egy átlag európai politikus, de sok esetben az országukért is hatékonyabban tudnak tenni (mondjuk egy vakcina feltalálásával), mint elveszve a bürokrácia és a politika csapdájában, ahol mire az ember át tud tolni valamit, már le is váltják. Szóval jól élsz, eredményes vagy, de nem ír rólad az újság, nem indul ellened lejárató kampány, nem szavaznak rólad 4-5 évente, miért mennél politikusnak, főleg egy olyan közegbe, ahol hazudni kell, meg marhaságokat kiabálni a mikrofonba, és sokkal több múlik a senki által meg nem választott erős embereken meg cégeken, mint szeretnéd.

(Magyarországon kicsit más a helyzet, az örökké kormányzó, teljhatalmú Fideszben valószínűleg sok szempontból (akár még a legjobb szándékból is) megéri politizálni, itt a gyomor a kérdés, meg az esetleges későbbi büntetőügyek).

Nem mondom, hogy 2023-as modern világban Helmut Kohl-okra, meg Antal Józsefekre lenne szükség, de a helyükön ülő vagy komplett idiótának, vagy instagram-influencernek, vagy egyszerűen egy zöldségbolt vezetésére is közepesen alkalmasnak tűnő politikusok miatt én egy közepes európai ország egyszerű lakójaként bizony aggódom egy kicsit.

Tavaly kitört egy háború, aminek nem látszik a vége, a Gázában történtek ideiglenesen (vagy ki tudja meddig) megosztják az európai társadalmakat, a világ legerősebb (és a mi biztonságunkat és garantáló) országának lakói Trump és Biden közül választhatnak, az Európai Uniónak egyszerre kéne bővülnie, egységesnek, irányíthatónak maradnia és világpolitikai tényezővé válnia, miközben nem tudni, hogy lesz-e háború a Balkánon vagy a Közel-Keleten, vagy hogy fogunk-e tudni egyáltalán Kína nélkül autókat gyártani, a várható menekülthullámokról és a klímaváltozásról nem is beszélve.

Nem hiszem, hogy a jelenlegi, relatív békében és hihetetlen gazdasági növekedésben szocializálódott politikai garnitúra meg tudná oldani a rá váró feladatokat (lásd belebukás a koronavírusba), a kérdés, hogy az imént részletezett jelentős tét, és a lehetőség, hogy politikusként talán ismét a világ alakítójává válhat az ember, bevonza-e a pályára azokat a politikai érzékkel rendelkezőket, akik egy nyugodtabb világban a nagy kólás cég igazgatói, vagy Nobel-díjas tudósok lettek volna.

Aztán könnyen lehet, hogy ez az egészet csak rémhírkeltés megint, a fejlődés nem áll meg, a világ parlamentjei kibírják az alkalmatlanokat, a gyerekeink élete pedig mégis csak jobb lesz, mint a miénk, függetlenül attól, hogy mi kikre szavazunk.

De azért olyan jó lenne nem Trumpra. 

Selmeci János jegyzete a Klubrádió Esti gyors 2023. november 15-i adásában hangzott el.

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kapcsolódó cikkek