A hajós élet nem nőknek való – legalábbis így szól a sztereotípia, azonban az ehhez hasonló előítéletek napjainkban kezdenek sorra megdőlni. Kiváló példa erre Szőllősi Emese miskolci hajóskapitány, aki több, mint húsz éve óta szeli a habokat, leginkább a Tisza felső folyásán. A civil életben nyelvtanárként dolgozó hajósoktatót többek között a hajózás szépségeiről és kihívásairól kérdeztük.
Hogyan került kapcsolatba a hajózással?
Több, mint húsz évvel ezelőtt a hajózás témájáról írtam a szakdolgozatomat, emellett a párom hajózott nemzetközi vizeken is. Később megalapítottuk a hajósiskolát, és ahhoz hogy oktathassak, le kellett tennem a hivatásos hajóvezetői vizsgát. Persze azelőtt is voltak olyan útjaink, melyek megkövetelték részemről is a hajózási ismeretek elsajátítását.
Hogyan épül fel a hajóvezetői vizsga Magyarországon?
Kétféle hajózási képesítést lehet szerezni: belvizit és tengerit. Nálunk belvizi képesítést lehet szerezni, mellyel a delikvens Európa-szerte érvényes hajózási engedélyt kap a hajózható folyókon, tavakon, csatornákon. Oktatásaink a Tisza felső folyásán zajlanak, a vitorlás képesítést pedig a Hejőkeresztúr melletti Debreczeni-tavon lehet megszerezni.
Milyen arányban vesznek részt nők az oktatásokon, és mi róluk a benyomása?
Azok között, akik kedvtelési céllal szeretnék megszerezni a jogosultságot, kb. 20-30 százalék a nők aránya. Ezeknek a hölgyeknek a nagy többsége azért szeretne hajót vezetni, mert a párjuk szintén hajózik. Ők 20 méter hosszúságig, és 12 fő befogadóképességig vezethetnek kishajót. A hivatásos képesítésre a nők már kevesebben jelentkeznek. Azt kell mondanom azonban, hogy a nők általában szorgalmasabbak a férfiaknál, főleg a kreativitás terén. Más a gondolkodásuk, az indíttatásuk, nyilván némi bizonyítási vágy is dolgozik bennük. Nem szeretnék azonban általánosítani, kétségkívül a nők között is és a férfiak között is vannak, akik ötletesebbek, akik keményebben dolgoznak, és vannak akik kevésbé.
Mekkora összeget kell elképzelni egy-egy képesítés vonatkozásában?
A kedvtelési célú képesítést kb. 2-300 ezer forintért meg lehet szerezni, a hivatásos nyilván egy kicsivel többe kerül. Le kell szögeznünk, hogy a tanfolyamdíj, a hatósági vizsgadíj, az okmánykiállítás díja mellett a hivatásos képesítéshez hajós szolgálati könyv és egy bizonyos szolgálati idő szükséges, ez megnöveli a költségeket. Azonban aki ezt a képesítést választja, az nagy valószínűséggel hajón fog dolgozni, szóval idővel megtérül az ára.
Milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy hajó vezetőjének?
Azt szoktam mondani, hogy az autóvezetésnél két tényező játszik szerepet: az autó és a sofőr, az aszfalt pedig nem mozog. A hajózásnál más a helyzet, a víz mozog, a mélység változó, illetve a széljárás is fontos tényező. Az autóvezetők nagyjából belátják a körülöttük lévő teret, a hajónál ez nem feltétlenül igaz. A hajóskapitány – a sofőrrel ellentétben – nem hagyatkozhat kizárólag a saját érzékszerveire, egy bizonyos számú tapasztalt legénység segíti őt a tájékozódásban. Emellett a víz sodrása miatt a megállás is bonyolultabb, mint az utakon.
Mik azok a pozitív és negatív élmények, melyek nagy benyomást tettek önre hajós pályafutása során?
Meglátásom szerint a legpozitívabb élmény a szabadságérzet és a természethez való közelség: a napfelkelte, a naplemente, a partmenti erdők, a madarak, a halak látványa, a szél az arcomon. Emellett szomorúan veszem tudomásul az emberek tiszteletének hiányát a természettel szemben – itt legfőképpen a szemetelőkre gondolok. Az emberi nemtörődömség mellett rendkívül negatívan értékelem az emberi figyelmetlenséget is: nagyon sokan szállnak hajóra a szabályok ismeretének hiányában. Sokan nem tudnak tájékozódni, és nem tartják be a biztonsági előírásokat sem. Kellene egy össznépi tudatosság, mely a környezet tiszteletére és a szabályok betartására ösztönzi az embereket.
Mit tanácsol azoknak, akik most vágnak bele egy hajózási képesítés megszerzésébe?
Először is azt, hogy tanuljanak meg úszni! Anélkül nem megy, ugyanis a vízből mentés is része a vizsgának. Amikor valaki elkezd hajózni, mindenképpen legyen mellette egy tapasztalt társ a fedélzeten, illetve tartsa be a szabályokat! Ezeket ne azért tanulják meg, mert kérdezik a vizsgán, hanem mindenki a saját kedvére, ugyanis adott esetben életet menthet.
Szőllősi Emese kalandjairól a BluePixel Kommunikációs és Produkciós Iroda forgatott egy tízrészes dokumentumfilmet, melyet minden hónap utolsó péntekén vetítenek a közösségi térben a Weidlich udvarban.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
