A klímaváltozás a téli hónapokat is átalakítja, amely kihívást jelent az állatok számára.
Az állatok életét alapjaiban meghatározza az évszakok váltakozása, ciklikussága Magyarország mérsékelt éghajlatán. Általánosságban a gerincesek számára a tavasz az utódok születésének időszaka, hiszen a nyári bőséget így maximálisan feltudják használni a növekedésük során. Ősszel pedig felkészülnek a hidegebb időkre, kalóriát gyűjtenek, a túlélés kerül a középpontba. Kivételt képeznek az ízeltlábúak, ők ugyanis az évben többször is szaporodhatnak, bár a tél eljövetelével elpusztulnak, a következő évben kikel az új generáció. Ami viszont minden állatban közös, hogy a táplálékban szegény tél jelenti számukra a legnagyobb megpróbáltatást. A testhőmérsékletüket szabályozni tudó emlősök és madarak számára nem a hideg okozza a legnagyobb problémát, hanem a növényi szerves anyag hiánya, amely minden táplálékuk alapja.
A 24.hu megkérdezte Dr. Földvári Gábor biológust, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársát, hogy milyen módszerekkel vészelik át a hazai állatok a telet?
A biológus szerint az állatvilág alapvetően három stratégiát követ: egyesek helyben maradva aktívan alkalmazkodnak a hideghez és a kevesebb táplálékhoz, mások jobb körülményeket keresve vándorolnak, a harmadik csoport pedig dermedtségbe, téli álomba merül.
Az evolúció során azok az egyedek éltek túl és szaporodtak, amelyek a szegényes és egysíkú táplálkozás mellett is életben maradtak. Azok az állatok, akik a hazánkban átvészelik a telet, azon kevés túlélők leszármazottai, akik képesek voltak tolerálni az extrém hatásokat. A vándorlás főleg a költöző madarakra jellemző, de előfordul, hogy keményebb fagy esetén az itthon telelő szárnyasok is erre kényszerülnek. Ilyenkor néhány száz kilométert délebbre húzódnak. Az emlősök is próbálnak védettebb völgyeket keresni, a magas hegységekben élő állatok pedig lejjebb ereszkedni. A téli álmot alvó állatok funkcionálisan „kikacsolják” magukat, egy dermedt állapotba kerülnek, amelynél az anyagcsere, a légzés, a szívverés, az egész szervezet működése minimálisra csökken. Kezdetben hálálközeli állapotról lehetett szó. A hó egyes állatoknak áldás, másoknak inkább átok. Jó hőszigetelő, de nehezen hozzáférhetővé tesz minden táplálékot, gátolja a mozgást.
A hó és a fagy viszont a klímaváltozással egyre ritkább vendég Magyarországon, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha a tél enged szorításából, vajon az állatvilág is fellélegezhet?
Amikor 0 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, sok téli üzemmódban lévő állat felébred. Amint újra elérkezik a hideg időjárás, visszaalszik. Ez nagyon veszélyes az állat számára.
„Minden ébredés, a testhőmérséklet feltornázása, a szervezet beindítása rendkívül energiaigényes. Ha ez gyakran megesik, és az állat nem tudja pótolni az ilyenkor elhasznált tartalékait, nem éli túl a telet” – mutat rá a biológus.
A klímaváltozás valóban enyhébb telet eredményez, de a szélsőségek, a kiszámíthatatlan időjárás a gyakorlatban még pusztítóbb lehet, mint a havas, fagyos telek, amelyhez a hazánkban őshonos fajok nemzedékeken át alkalmazkodtak.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
