Az elmúlt napokban attól volt hangos a teljes hazai sajtó, hogy pusztító erdőtűz tombolt a Bükk-hegységben. Minden hírportál beszámolt róla és valósággal sokkolta az embereket a hír. Egy tragikus esemény kellett ahhoz, hogy észrevegyük, mennyire pusztító hatással vagyunk mi emberek a környezetünkre. Ismét egy példát láthattunk arra, hogy csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor már túl késő, amikor a baj már megtörtént, méghozzá a közvetlen közelünkben.
A legtöbb ember nem foglalkozik napi szinten hírekkel, környezetvédelemmel, politikával. A mindennapi életünk során bele sem gondolunk abba, hogy minden apró döntésünk hatással van a világra, amelyben élünk. Hatással vagyunk akkor is, amikor úgy döntünk, hogy nem sétálunk el a 200 méterre lévő boltba, helyette inkább autóval megyünk, mert az kényelmesebb. Vagy amikor úgy döntünk, hogy gondolkodás nélkül vásárolunk egyszerhasználatos műanyagokat, mert azokat el lehet dobni, nem kell mosogatni, sokkal kényelmesebbek.
Ezek az apró, mindennapi életünkben észrevehetetlen választások összességében globális katasztrófákat és ma még beláthatatlan következményeket idéznek elő.
Az idevágó előrejelzéseket persze kétkedve fogadjuk és jobb esetben annyival reagáljuk le, hogy „ah, ugyan mi baj lehet belőle?”, máskor álhíreknek bélyegezzük a szakemberek jóslatait.
Legtöbbször, csak akkor vesszük észre, hogy mekkora a baj, amikor már saját környezetünkben, saját bőrünkön tapasztaljuk az általunk előidézett környezeti változásokat. Így történt ez most is a Bükkben tomboló tűz kapcsán, mindenki szörnyülködve figyelte és aggódott, hogy vajon meddig terjedhetnek a lángok, mekkora lesz a kár, és csak imádkozhattunk, hogy az adrenalinnal bőségesen megfizetett tűzoltóink személyi sérülés nélkül, a lehető leghamarabb megakadályozzák a tűz továbbterjedését. Hősies helytállásuknak köszönhetően hamar, már másnap reggelre megfékezték a lángokat, de így is drámai a pusztítás, amelyről a minap képeket is közöltünk.
Felvetődhet a kérdés, hogy mégis hogyan lehetünk személyesen mindannyian felelősek ezért az eseményért, de a válasz nagyon egyszerű. A globális felmelegedésnek köszönhetően, amelyet elsősorban az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok okoznak, az idő évről-évre melegebb és egyre szélsőségesebb időjárási jelenségeket tapasztalhatunk. Így van ez idén is. A tűz kitörésének napján már hetek óta 30 fok fölötti kánikula volt, miközben csapadék szinte egyáltalán nem hullott, komoly aszályos időszakot idézve elő. Ebből kifolyólag bármilyen apró emberi mulasztás, figyelmetlenség előidézhetett egy erdőtüzet, amely csak a tűzoltóknak köszönhetően nem okozott ettől is lényegesen nagyobb pusztítást.
A kérdés az, hogy tényleg megvárjuk, amíg visszafordíthatatlan katasztrófa történik, vagy hajlandóak vagyunk lemondani néhány dologról, ami kényelmünket szolgálja, azért, hogy megelőzzük az ehhez hasonló környezeti pusztítást?
