Mára ő az egyik legismertebb borsodi, a Karinthy-gyűrűs magyar humorista a Miskolci Múzsa-díjat is megkapta. Rendszeres visszajáró az Acélvárosba, előadásaiból soha nem hiányoznak a megyei utalások és a Diósgyőr meccsein is gyakran felbukkan. Néhány nappal a választások előtt Középszer utcai „szülőháza” előtt beszélgettünk vele.
Kevesen vannak, akik nem tudják, hogy a Showder Klub egyik állandó fellépője, a Dumaszínház tagja a miskolci Berzeviczyben kezdett tanulni, majd Nyíregyházán szerzett tanári diplomát. Humorista karrierjét a Rádiókabaré munkatársaként kezdte, később az Esti Showderhez került. Önálló estjei telt házasak. Nős, két gyermek édesapja. Budapesten él, de szüleihez és testvéréhez, no meg a miskolci barátokhoz gyakran hazalátogat.
Milyen gyakran futhat össze az ember önnel az Avason?
Havonta igyekszem legalább egy alkalommal hazajönni a szüleimhez és a testvéremhez. Miután már réges-rég nem a legendás, 1,2-es Seicentóval közlekedem, és a vidéki fellépések miatt amúgy is óriási rutinom van a vezetésben – évi 100 ezer kilométert ülök a volán mögött –, nem jelent kihívást a dolog.
Közismert, mekkora Diósgyőr-rajongó. Bele szokott tervezni a miskolci kiruccanásokba egy-egy DVTK-meccset is?
Egy ideje már nem. Bár a csapat jó úton halad a csapat a feljutás felé, én őszintén szólva tönkrementem a tavalyi kieséstől. Nekem Tatár és Veréb volt az etalon. Belebetegedtem a „Csicsics”-„Micsics”-„Bucsics”, vagyis a kiesést összehozó Balkán-blokk lélektelen játékába, abba, amit az előző szezonban láttam tőlük. Hozzáteszem: nem haragudtam rájuk, ők tudtak futni, sportolók voltak, de gólt azt nem tudtak rúgni. Úgyhogy hiába van székem a stadion VIP-részlegében, mára levettem a kezem róluk. Hozzáteszem, az sem tetszik, hogy a foci sem a sportról szól már, mert ebből is egy parádés lopás lett.
A választások előtt beszélgetünk, az eredményt még nyilvánvalóan nem ismerjük. Mi jár a fejében 2022. március 30-án?
Az, hogy felesleges eljátszani a demokráciát. Láthatjuk, mi történik velünk ilyenkor, hogyan uralják el a közösségi médiát az anyázások, miképpen vesznek össze a családtagok, a kollégák, a barátok. Azt gondolom, hogy az emberek megosztása egy globális mesterterv, melyen alapvető feladata a normalitást támadni jobbról-balról-felülről-alulról. Gondoljunk csak bele például a tanárok elleni gyűlöletkampányba! Akinek egy kevés választási lehetősége is van, el fogja hagyni a pályát. A maradók a jelen körülmények között majd
olyan gyerekeket tudnak csak nevelni, akik képtelenek gondolkodni, és elég manipulálni őket ahhoz, hogy azt tegyék, amit a kormány szeretne.
Tapasztalatlan, buta, világot és valódi érzelmeket soha nem látott emberek nőnek majd fel Magyarországon, akik tudósokkal vitatkoznak saját Facebook-információik alapján.
Ha az ön kezében lenne a döntés, hogyan rendezné a jelenlegi állapotokat?
Az én nézeteim meglehetősen radikálisak abban a kérdésben, hogyan kellene megoldani a nyilvánvalóan áldatlan helyzetet, amelyben az ország él. Szerintem nincs két tábor, csak egy hatalmi elit van, amelyik eljátssza, hogy valamiféle harc zajlik két tábor között – de közben az emberek manipulációjával és érzelmi zsarolásával csak azt biztosítják, hogy a lehető legtöbbet lopjanak.
Van más baj is. Nem kell az átlagnál élesebb szemű megfigyelőnek lenni ahhoz, hogy észrevegyük, Magyarország az utóbbi évtizedekben csak alig fejlődött. Miközben azok az államok, amelyeket ismerek, amelyeket saját szememmel láthattam az utazásaim során, 12 lépést haladtak előre, mi talán egyet. Hogy egy kedvenc példával is éljek: Ausztriát nem, hogy képtelenek vagyunk utolérni, inkább nő a lemaradásunk. De beszélhetnénk Spanyolországról vagy Portugáliáról is: most jöttem haza Madridból, ahol azt láttam, hogy nincs pelenkadobálás, szemetelés, dudálás, szépek az utak, a házak. Ugyanígy Lisszabonban. Elképesztő, mi minden történt ott, és mi nem történt meg itt.
Pedig most, hogy már lassan annyi időt töltöttünk el kapitalizmusban, mint szocializmusban, ideje lenne néhány dolgot felmutatni. Esetleg számonkérni az ígéreteket. Hiszen ez egy hatalmi minimum.
A megoldás szerintem az lenne, ha a hatalmi elitnek néhány tagját elvinnénk Kufstein várába, és egy időre bezárnánk őket oda.
Több mint egy hónapja tart az orosz-ukrán háború. Egy humorista hogy él meg egy ilyen tragédiát?
Bár nem jártam még a keleti határon, én is látok bolyongó ukrán rendszámú autókat, és ismerek önkénteseket, akik elmondják, milyen keveset segített az állam. Nehéz lepleznem a kialakult helyzet miatti szomorúságomat. Én nem vagyok az orosz és a szláv kultúra ellensége, amikor Ukrajnában vagy Oroszországban jártam, tetszett Moszkva és Kijev, de itt nem erről van szó. Ez a konfliktus már nagyon rég fennállt, egy katonatiszt ismerősöm 12 éve emlegeti, hogy robbanni fog a bomba. Látnunk kell, hogy itt is egy globális játszma zajlik, és az is biztosra vehető, hogy ennek a háborúnak a nyertese az USA lesz. A vesztese pedig Oroszország, Ukrajna és az EU.
Beszéljünk a szakmáról! Mi a helyzet a humoristák és a politikai kapcsolatával Magyarországon? Lehet-e egyáltalán politikailag korrekt manapság egy stand-upos idehaza? Kérdezem ezt úgy, hogy az egyik kedvenc poénom öntől a következő: „Ha OV Csillagok háborúja-rajongó lenne, már ott lebegne két halálcsillag Felcsút felett…”
Ha píszí lennék, nem humoristának neveznének, hanem mondjuk politikai beszédírónak. Ezért aztán általában nem is beszélek olyanokról, akiket nem szeretek. Leszámítva talán Szájer Józsefet, aki megtestesíti azt az álszentséget, amit gyűlölök. Még akkor is, ha kicsit sajnálom is őt, mert hát valahol az áldozata annak a gyűlöletkeltésnek, a féligazságokra és hazugságokra alapuló politizálásnak, amit a pártja képvisel – csak hát visszanyalt a fagyi. Szoktam is mondogatni a műsoromban, hogy folyamatosan esnek ki a Fidesz szekrényéből a csontvázak, és milyen érdekes, hogy mindegyiknek merev a pénisze.
A vírus alaposan megkeverte a kártyalapokat a fellépésekkel, műsorokkal kapcsolatban, de mostanra talán lassan visszaáll minden a megszokott menetrendbe. A borsodi közönség mikor találkozhat legközelebb önnel?
Most éppen megy még a Mesteremberek című önálló estem, lesz Kövesden és Barcikán is előadás. A nagy dobás azonban a tavaly elmaradt miskolci fellépésem pótlása lesz: a sportcsarnokban december 27-én láthatják a borsodiak az Aranyosi 50 című produkciót. Ez az egyik állomása annak a kilenc helyszínnek, amelyeken Dörflinger Dodi, Sziklai Tibor, Badár Sándor is vendégeskedik majd. Nagy felhajtást szeretnék bejátszásokkal, videófallal. Ezen kívül négy különböző közös estet is tervezünk Badár, Dombóvári, Vida és Csernus doktor közreműködésével. Vele egyébként éppen Miskolcon találkoztunk egy Borongoláson, ott találtuk ki ezt a formát, amely remélhetőleg jó agytorna lesz mindkettőnknek. Mert fontos, hogy az ember kikerüljön néha a komfortzónájából.
A hatalmi elit a galaxis söpredéke
Tavaly júniusban a fenti címen adott nagyinterjút Aranyosi Péter a Magyar Hangnak, melyben megosztotta véleményét az olvasókkal a politikáról, az elitről.
A beszélgetés során szóba jött Farkasházy Tivadar és Fábry Sándor, illetve az ő politikai elkötelezettségük, melynek kapcsán a miskolci humorista elmondta: „valahol igazuk is van, csak hát ugyanolyan idealisták mind a ketten, és azt hiszik, hogy ez a hatalmi elit akar valamit tenni, pedig most már lassan rá kéne jönniük, hogy ez nem fog megtörténni. Ezért én egyáltalán nem tartok középre, nagyon is szélsőséges az álláspontom, már-már kacérkodom a terrorizmussal néha. Ráférne a közéletre egy nagy megtisztulás, ami után csak az mehetne politikusnak, aki tényleg tenni akar ezért az országért.”
Miután az újságíró emlékeztette Aranyosi Pétert arra, hogy korábban Darth Vader és a köztársaság hívének mondta magát, feltette a kérdést: hogy jön ehhez ez a terrorba hajló szabadságharcos hevület? „Amiben élünk, az minden, csak nem köztársaság. Eleve, hogy lehet egy ilyen nagyúrhoz hasonlítani korunk és országunk jellemtelen politikusait? Darth Vaderhez képest az egész magyar hatalmi elit a galaxis söpredékének számít, hát a mi elitünket a puszta gondolatával száműzné a sullusti fűszerbányák mélyére a nagyúr – és akkor még szerencsések voltak. Aztán vegyük észre azt is, hogy Darth Vader olyat sem csinált, hogy titokban húzta volna fel a nyaralóját a Halálcsillag mellé. Ő nem az a kaliber.”
A dermesztő borsodi valóságról is olvashattunk a cikkben, amellyel kapcsolatban így fogalmazott Aranyosi Péter: „Encsen dolgozott szociális munkásként egy ismerősöm, olyan történeteket mesélt, hogy ha azokat Tamás Gáspár Miklós meghallaná, belépne a Jobbikba, és betárazna. A pestiek ezt nem akarják megérteni, hiszen amin nem tudnak segíteni vagy legalább változtatni, azt sokkal nehezebb feldolgozni. Pedig volna hozzá alapanyag bőven, megint csak Vitányi Ivánt említeném, aki már 1985-ben megírta az Egyharmadországban, hogy mi lesz abból, ha újratermeljük az egyenlőtlenségeket. Maradjunk annyiban, hogy nagyon finoman fogalmazva írta le jó előre azt a dermesztő világot, amit ma látunk Borsodban. De elitünk inkább elfedné ezt, úgyhogy a hazugságot is a politikai kommunikáció részévé tette, és ha ez megvalósult, akkor már lopni is sokkal könnyebb lesz.”
Fotó: Aranyosi Péter Facebook
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
