Érdekes felvetés, nem kerülhető meg a sport témaköre, még ha nem is a legfontosabb dolog jelenleg Magyarországon. Mindkét oldal elismeri, hogy a magyar kormány hatalmas pénzeket költ az utóbbi 11 évben a sportra, csak nem mindegy, milyen előjellel beszélünk erről és hogy folytatódik egy esetleges kormányváltás esetén.
Az sem megoldás, ha felszántjuk és sóval behintjük az egészet, de az is egyértelmű, hogy teljes mértékben tarthatatlan a szisztéma, amit a Fidesz-KDNP az elmúlt három ciklusban kialakított, mivel a visszaélések, a lopások melegágya lett például a TAO is. Erről szól Szabó Gábor jegyzete az Eurosport.hu-n.
Kevés olyan területe volt a magyar közéletnek 2010 óta, mint amilyen a sport finanszírozása: a támogatók és az ellenzők közötti törésvonalak nem elég, hogy elmosódtak, hanem legtöbbször nem is ott húzódtak, ahol bármely más kérdésben. Az elmúlt tíz év Magyarországán ugyanis szinte elképzelhetetlen volt, hogy hardcore Fidesz-szavazók valamivel ne értsenek egyet, ami Orbán Viktornak fontos volt. Pláne, hogy ez a valami a miniszterelnök számára egy olyan különlegesen fontos dolog volt, mint a foci. Nagyhirtelen talán nem is lehet a stadionépítésen kívül még egy ilyet mondani. Ellenzékiek számára ez volt az aduász, a végső érv az elkeseredett, nem ritkán elmérgesedett vitákban. A stadionépítés volt az a téma, amivel esetleg meg tudták fogni a vitapartnert, amihez visszanyúlhattak, ahova menekülhettek, és ahol esetleg valami megértést, egyetértést remélhettek a másik oldaltól. De a történet fordítva is működött. Az ellenzéki szavazók is büszkén vonultak sétálgattak a Puskásban – mondjuk a portugál meccs előtt-, jól érezték magukat, és sokan közülük megértették mivégre is van ez az egész.Nehéz volt ilyet elképzelni az élet bármely más területén, 2010 óta ebben az országban minden fekete volt vagy fehér, igen volt vagy nem. Nem volt olyan téma, amit ne támogatott volna a Fidesz-tábor teljes mellszélességgel, és ne ellenzett volna az ellenzék, szintén egy emberként.
Csak a sport volt kivétel. Itt akadtak a stadionépítkezést ellenző Fideszesek, és a sportfinanszírozást támogató ellenzékiek is. Ettől még persze – vagy talán éppen ezért – Márki-Zay Péter, akár említés nélkül is hagyhatná a sportot a választásokig, mondván: egy magára valamit is adó demokráciában, nem azon szokott eldőlni a miniszterelnök személye, hogy mit gondol egy jelölt a MOL Fehérvár összeállításáról, vagy arról, hogy Kisvárdán épüljön-e még egy hátsó műfüves, ha már olyan szépen szerepelnek.
MÁRKI-ZAY PÉTER VISZONT ORBÁN VIKTORT KÉSZÜL LEVÁLTANI, ÉS ORBÁN VIKTOR LEVÁLTÁSÁHOZ EL KELL MONDANIA, HOGY MIT GONDOL AZOKRÓL A KÉRDÉSEKRŐL, MELYEK FONTOSAK VOLTAK AZ ELMÚLT HÁROM CIKLUSBAN MAGYARORSZÁGON. MÁRPEDIG A SPORT FONTOS VOLT, FINOMAN SZÓLVA IS.
Európai, sőt világviszonylatban is felfoghatatlanul sok pénzt fordítottunk sportra ez alatt a 12 év alatt. Az Eurostat adatai szerint 2017-ben például az egész Európai Unióban arányaiban mi költöttük a legtöbbet: az állami költségvetés 2,5%-át, majdnem kétszer annyit, mint a második helyezett Észtország, az EU átlagának pedig több mint háromszorosát. Nagy kihívás nem a sóval behintésre, és az egész rendszer azonnali felszámolására gondolni ellenzéki oldalon egy ilyen grafikonra pillantva.
Nyilvánvalóan akadnak olyan területek, ahol nem létezhet kompromisszum, ahol Márki-Zay Péter ha akarna sem tudna a rendszer fenntartása mellett érvelni. Aligha van olyan ellenzéki szavazó vagy párt, akinek, vagy amelynek a torkán le lehetne nyomni például még egy futballstadiont. Még akkor sem lehetne, ha esetleg, mintegy véletlenül, találnánk az országban egy olyan pici szegletet, ahol ne épült volna már egy az elmúlt 10 évben. Elég komoly feladat lenne elérni azt is, hogy ez a fajta komoly választói ellenállás ne üssön vissza a többi sportágra, és ne érződjön egy komoly és határozott elutasítottság a többi sportág irányába is.
Pedig azért azt nyilván el kellene magyarázni valahogy, hogy azért, mert elegünk lett a focipályákból, tanuszodákra, tornatermekre, atlétikapályákra azért még éppen szükség volna. Mert ugyan ezekből is épült szép számmal az Orbán-korszakban, ám azért azt állítani, hogy lenne már elég országszerte, nyilvánvaló túlzás. A Fidesz kormányok nagyon messziről indultak, egy 40 éve elhanyagolt infrastruktúrát kellett gatyába rázniuk, és bármennyire is sok pénzt fordítottak fejlesztésre, ennek az útnak még nem értünk a végére.
Leszámítva a focit persze, mert ott tényleg minden nagyobb bokor mellett épült már stadion.Egy esetleges kormányváltás esetén, hasonló sors várna alighanem a TAO-rendszerre is. Hiába mesélte el annak idején Lázár János, szokatlan nyíltsággal és őszinteséggel, hogy miért alakították ki annak idején ezt a rendszert, és hiába értik meg, sőt, hiába profitálnak belőle sokan, akár ellenzéki oldalon is, maga a TAO gyakorlatilag szitokszóvá vált, egybeforrt magával a rendszerrel. A visszaéléseknek, csalásoknak olyan szinten lett melegágya, hogy színházi változatát maga a kormányzat vezette ki néhány évvel ezelőtt. Ha lesz Márki-Zay Péternek sportstratégiája, az a lavírozásról kell, hogy szóljon majd. Hogy melyek azok a programok, amiket szépen, csöndben folytatni lehet, hogy melyek azok, amiket meg lehet tartani, és melyek azok, melyeket meg kell szüntetni.
(…)
Egy ésszerű kompromisszumnak tűnhet, hogy azokat a versenyeket, melyeknek a rendezési joga már a miénk, azokat rendezzük meg, de továbbiakra azért sokkal megfontoltabban és kisebb mennyiségben pályázzunk. Nem azért kellene megrendezni az elnyerteket, mert ne lehetne adott esetben éppen visszalépni, hiszen például a Federation-kupa (új nevén Billy Jean King-kupa) rendezésétől pont a teniszszövetség lépett vissza – és azért nem állt meg a világ -, hanem azért, mert ésszerűbb talán kompromisszumokat keresni, mint mindent lemondani.Azt azonban tudatosítani kell a választókban, hogy az az indoklás, mely szerint ezek a rendezvények anyagi hasznot hoznak, növelik a vendégéjszakák számát, potenciális turisták tömegeivel ismertetik meg hazánkat, nos, ezek az érvek nem feltétlen fedik a valóságot.
ÁM ETTŐL MÉG EGY GIRO-RAJTNAK, EGY ATLÉTIKA VB-NEK LEHET ÉPPEN ÉRTELME. MÁR CSAK AZÉRT IS, MERT EZEK ÉRTÉKES RENDEZVÉNYEK, SZERETHETŐ RENDEZVÉNYEK.
Az viszont biztos, hogy a jövőben ilyen mennyiségben jelentkezni sportesemények rendezésére, milliárdokat elverni junior box vb-re, vagy egy alakulófélben lévő úszóliga megrendezésére, nincs nagyon értelme. Ilyet senki sem csinál a világon, mint amit mi csináltunk az elmúlt években, és talán nem véletlen nem csinál.Van valahol egy ésszerű mennyiség, amit egy ország megengedhet magának, és nekünk is ezt kellene megtalálni. Ez az ésszerű mennyiség nyilván nem a mindennél van, de nem is a semminél, hanem valahol félúton. Már persze, ha egy közepesen fejlett, európai országról beszélünk.És ez az utolsó három mondat nemcsak a sportesemények rendezésére igaz, hanem általában az egész magyar sportra is.
