Közel húsz éve már, hogy az egész országot mélyen megdöbbentő, kegyetlen és kíméletlen móri bankrablásról értesülhettünk. Alig néhány hét alatt elfogták, majd elítélték Kaiser Edét a nyolcrendbeli gyilkosságért, ám évek múlva kiderült, ebben az ügyben ártatlan.
A börtönből azonban csak nemrég szabadulhatott, mivel más bűncselekményeket szép számmal elkövetett. Letöltötte büntetését, szabadlábon van és kétkezi munkával keresi kenyerét. Élete azonban így is nagyon bonyolult. Erről a Telex.hu számolt be hosszabban.
Nyolc hónapja kezdte újra az életét odakint Kaiser Ede, akit – bár soha nem ölt meg senkit – ártatlanul életfogytiglanra ítéltek a nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablásért, a nevét így ismerte meg az ország. Miután meglettek a valódi elkövetők, és ő tisztázódott a móri vád alól, még mindig börtönben kellett maradnia, hogy leülje a büntetését olyan rablásokért, amiket tényleg elkövetett. Ez a büntetés ért véget 18 év után a nyáron. Most az építőiparban dolgozik, de a pandémia miatt ő is nehezebben boldogul, mint remélte, és meglepte, hogy a szektorban mennyivel kevesebbet ér az adott szó, mint ahogy ő azt megszokta. Odabent találkozott az igazi móri bankrablóval, aki bocsánatot kért tőle.
„Azonnal visszarázódtam, mondhatni, az egészbe”
– mondja a szabadulása óta eltelt nyolc hónapról a móri mészárlásért ártatlanul életfogytiglanra ítélt Kaiser Ede, aki a valódi tettesek elfogása után, 2007-ben a móri vád alól ugyan tisztázódott, de az általa ténylegesen elkövetett fegyveres rablásokért végül mégiscsak 18 évet töltött rács mögött.
Tavaly június elsején, amikor elhagyta a Kozma utcai börtönt, úgy jött ki, hogy a hátországa ugyan – ahogy fogalmaz – so-so megmaradt, és ezért volt segítsége, de két hétre rá már azon dolgozott, hogy ne az ő támogatásukkal folytassa az életét, hanem saját erőből.
Mindig van kapaszkodó
„Tervem nem volt, inkább ígéretek voltak, de hát ígéretekből ugye sok van, és bejött ez a gyönyörű eseménysorozat” – utal a világjárvánnyal együtt járó válságra, ami keresztülhúzta az építőiparban neki munkát ígérő barátja számítását is, ezért elmaradt a komolyabb segítség. Azért így is építkezéseken dolgozik azóta. Ért a gipszkartonozáshoz, festéshez, burkoláshoz, betonozáshoz, homlokzati munkákhoz. De a pandémia például keresztbe tesz a társasházban végzendő munkáknak. Közgyűléseket a gyülekezés veszélyessége miatt nem lehet tartani, bizonyos értékhatár fölött pedig azok nélkül nem lehet dönteni, így viszont Kaiserék hiába készítik el az árajánlatot, elakad a dolog.
„Beleteszi az ember az energiát, és ezért, azért, amazért mégsem megy. De mindig van egy kis kapaszkodó, valami, ami előre viszi az embert. Ezt ugyan aszerint a szisztéma szerint teszem, mint korábban a rossz dolgokat. Mindig előre tudtam, hogy ez jön, a következő az lesz, aztán azt megcsinálom. Csak most a jót. Igaz, nem azonnal akkora nagy hasznot hozó dolog, de ez biztos” – mondja. Aztán hozzáteszi:
„Csak itt ez a gárda, akik ebben a szférában dolgoznak: sokkal aljasabbak, mint amiket én bent tapasztaltam embereknél. Mert csak az ígérgetés van, a hülyítés, nem értem, hogy ennek mi értelme van. Bent az adott szó kötelezte az embert, nem voltál több, mint az adott szavad. Onnan már mindent leszűrhettél. Nyilván a férgekkel ott sem keveredett az ember. Tőlem nem kell félni. Azt mondom, hogy ezt elvállaljuk, minőségi munkát leteszünk, és kész.”
Szerinte egyébként nem félnek tőle, de tartani tartanak egyesek, pedig nincsen miért.
„Persze az embert megelőzi a híre. De álljunk meg, én nem csináltam azt a szart, amiért ezt a hírnevet megkaptam”
– még mindig hallani a felindulást a hangján, amikor erről beszél. Kaiser Edét és Hajdu Lászlót 2002 nyarán vették őrizetbe a nyolc halálos áldozatot követelő móri eset, a magyar kriminalisztika legkegyetlenebb bankrablása miatt. A rendőrök figyelmét egy olyan férfi irányította rájuk, akivel korábban közösen követtek el más rablásokat, és aki a 25 milliós nyomravezetői díjon felül vádalkut is kötött. Kaisert előbb első, aztán másodfokon, jogerősen is bűnösnek találták, hiába volt alibije, hiába nem stimmeltek a bizonyítékok, hiába volt ezer gond a szemtanúi felismerésekkel. A férfit, aki ugyan bűnözésből élt, de nem járt Móron a mészárlás napján, és soha nem ölt meg senkit, tényleges életfogytiglannal sújtották, és még az alibijét igazoló barátai, ismerősei ellen is eljárás indult hamis tanúzás gyanújával.
Weiszdorn bocsánatot kért, de mosta magát
2007-ben végül annak köszönhetően derült ki az igazság, hogy egy hobbirégész ráakadt a mészárlásnál használt fegyverekre. Elfogásuk után a valódi bankrablók egyike, Nagy László a börtönben öngyilkos lett. Társa, Weiszdorn Róbert 2010-ben úgy kapott életfogytiglant, hogy legkorábban negyven év múlva jöhet szóba a feltételes szabadságra bocsátása.
Weiszdorn a börtönben teológiát hallgatott. Kaiser ezt úgy kommentálja, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”, de azért elmeséli: úgy hallotta, Weiszdorn lebukott azzal, hogy pornót tárolt a tanuláshoz engedélyezett pendrive-ján.
Kaiser és Weiszdorn találkozott a rács mögött. Egy sorban állás közben egymás közelébe keveredtek, ekkor Kaiser egyik benti barátja meg is próbált poénkodni: „Na, itt vannak a móriak!”. Kaiser szerint ő kiosztotta Weiszdornt, az meg bocsánatot kért, de közben „mosta magát”, „kerekítette, szépítette” a történteket, kisebbítette a saját szerepét. Azt a választ kapta Kaisertől, hogy nem tőle kellene bocsánatot kérnie.
Kaiser egyébként azt mondja, nem haragszik senkire, azokra sem, akiknek a hibái közrejátszottak abban, hogy Mórért ártatlanul elítélték. Illetve egyvalakire mégis haragszik, saját magára. „Hogy ilyen helyzetet teremtettem. Amiket műveltem” – magyarázza. „Nincs mentség. Abban az időben az az évtized nem is szólt másról. Úgy látta az ember, hogy úgy lehet pénzt keresni”.
Most már teljesen szabad, akár külföldre is mehetne, és gondolkozik is ilyesmiben, de egyelőre itthon próbál boldogulni. Stabil párkapcsolata van. Előfordul, hogy az utcán felismerik, megnézik, vagy épp a nevén akadnak fenn. Volt olyan ügyvezető, akinek munkát végzett, és aki megkérdezte: „Ön az a Kaiser? Mondom, én. És akkor? Látta a munkát, jó minden. Akkor?” Ennek ellenére azt mondja, nem fordult meg a fejében, hogy megváltoztassa a nevét. „Nem. A világ, amit alkotott rólam: ő változtassa meg azt a képet” – mondja.
