Valóban mi magunk is hozzájárulhatunk a környezetvédelemhez, ha kevesebb húst fogyasztunk?

Megosztás

Ha pedig mégis húsimádók vagyunk, nagyon nem mindegy, milyen húst eszünk. Ezzel mi magunk is tehetünk környezetünk megóvásáért.

Az Ökopolisz Alapítvány írása rámutat néhány érdekességre, amit érdemes megfontolnunk.

Az elmúlt hatvan évben a négyszeresére nőtt a húsfogyasztás világszerte. Magyarországon egy ember egy nap 177 gramm húst eszik. Ez körülbelül egy szelet rántott húsnak és némi felvágottnak felel meg.  Ebben nincs benne a halfogyasztás, de még így is a világátlag fölött fogyasztunk. A legdrasztikusabban Kínában nőtt meg a kereslet a hús iránt, az ázsiai ország fogyasztása a világ 300 millió tonnás húsfogyasztásának csaknem harmadát, 95 millió tonnát tesz ki. 

Megfigyelhető, hogy azokban az országokban, ahol nő az életszínvonal, ott változnak az emberek táplálkozási szokásai. Ahogy a keményítőben gazdag ételek iránti kereslet csökken, úgy nő a húsfélék iránti igény. Szerencsére több európai országban már felismerték ezt az átlagemberek és önként korlátozták a húsfogyasztásukat. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárulnak olyan ismeretterjesztő filmek is, amelyek a tömeges állattartás körülményeit, az állatokkal való bánásmódot mutatják be. És egyre több kutatás is napvilágra kerül, miszerint a feldolgozott, főleg a füstölt és tartósított húskészítmények kifejezetten károsak az egészségre.

Az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) egy közleményében kijelentette, hogy a húsfogyasztás az emberiség legégetőbb, megoldásra váró problémája. De miért is?

Vegyük sorra, mi van egy adag marhapörköltben.

A marha, de a sertés, a liba, a tyúk, a birka és még sorolhatnánk, tehát a legtöbb állat többnyire növényekkel táplálkozik. Ezért legelőre, takarmányra van szükségük. Minél több hús fogy, annál több állatot kell tenyészteni, vagyis a takarmányuk megtermeléséhez egyre nagyobb és nagyobb terület kell. Az ember az elmúlt évszázadokban az erdők kárára vett el területet az állatok takarmányozásához, tönkretette ezzel a természetes növénytakarót, fajokat irtva ki, vadon élő állatok otthonát pusztítva el. Egy-egy termőterület kialakításakor állatok ezrei halnak meg a feláldozott erdőkben.

Az állattenyésztés által kibocsátott üvegházhatású gázok felérnek az összes földi jármű, az autók, kamionok, valamint a repülők és rakéták által kibocsátott gázzal. És itt nemcsak a metánról van szó, amit a kérődző állatok termelnek. A termények előállításához szükséges gépek, a szállítás során használt járművek, a marha- vagy sertéstelepeken használt eszközök mind pöfögnek, szén-dioxidot bocsátanak ki és rengeteg energiát fogyasztanak.

Emellett – és ez a legfontosabb szempont – rengeteg víz szükséges a hús előállításához. Egy kilogramm sertéshús előállításához 6000 liter, egy kilogramm marhahús előállításához 15 000 liter ivóvízre van szükség. Ennek a mennyiségnek a nagy része az állatok által elfogyasztott gabona öntözésére megy el. Nem a szarvasmarha és a disznó iszik ennyit. Csakhogy a növény és az állat is édesvíztől növekszik, amiből pedig egyre kevesebb van a Földön. Ehhez még hozzá tartozik, hogy a termőterületeken kevesebb az emberi fogyasztásra előállított mezőgazdasági termény, mint a tenyésztett állatok takarmányának szánt gabona. Ezért is fenntarthatatlan a jelenlegi húsfogyasztás.

Emellett a gazdák – a saját érdekeiket szem előtt tartva – olyan állatok tenyésztését részesítették előnyben, amelyek gyorsan elérik a vágósúlyt vagy jól tejelnek. Így eltűnt az a sokszínűség, amely még a múlt század első felében is jellemezte Európa szarvasmarha-állományát. Amióta a gépek átvették a vezető szerepet a gazdaságokban, azóta háttérbe szorultak, és mostanra már csak nyomokban fellelhetők olyan őshonos fajok, amelyeket leginkább igavonásra használtak.

A telepeken nevelkedő állatokat gyógyszerezik, így védik meg a több száz, esetenként több ezer marhából, sertésből, tyúkból álló állományt a jószágok között gyorsan terjedő fertőzésektől. Ami tehát egy marhapörköltben megtalálható, az az antibiotikum, ami a húson keresztül jut az emberi szervezetbe. Gyógyszereket ugyanis tudtunkon kívül szedünk, amikor húst fogyasztunk. Az Egyesült Államokban például az antibiotikumok 80 százalékát az állatoknak írják fel. A csibéket még a tojásban beoltják a kikelésük előtti napon, a héjat egy apró lyukon megtörve gyógyszert juttatnak a tojásba. Ide csak egy adatot írnánk: világszerte évente 60-65 ezer tonna antibiotikumot használ el a mezőgazdaság. A rendszeresen antibiotikumot kapó állatok gyorsabban nőnek és ellenállóbbak a betegségekkel szemben.

Az állatok takarmányaként szolgáló gabona előállításához is vegyszereket használnak, gyom- és rovarölő szerek formájában, amelyek beszivárognak a talajba, szennyezik a talajvizet. Minél nagyobb méreteket ölt a húsfogyasztás, annál nagyobb termőterületre van szükség, annál több állatoknak szánt antibiotikum és gyomirtó szer kerül az emberi szervezetbe és a környezetbe.

Ezen változtathatunk a húsfogyasztásunk csökkentésével. De már az is nagy lépés lenne, ha a marhahúst lecserélnénk csirkére vagy hetente két húsmentes napot tartanánk. A veganuár kezdeményezés pedig egyenesen arra kéri az embereket, hogy egy hónapig éljenek húsmentesen és figyeljék meg testük, közérzetük változásait.

Related posts