Két kép rólam. 1988 nyarának végén, és pár hónappal később. Az elsőn kezemben a behívóm – nem voltam boldog. Csupa felszólító tőmondat. “Jelenjen meg!” “Haját vágassa rövidre!” Életem egyik legszebb nyara (akkoriban komoly választék volt szép nyarakból) fordult életem egyik legborzalmasabb őszébe. A második kép: elrettentésként, mementóként, nem utolsósorban magamnak. Ha esetleg elfelejteném.
Tovább olvasom
Ez volna a velünk élő történelem? Ez volna a szakértő restaurálás? – teszik fel sokan a jogos kérdést, amikor ránéznek erre a tíz év különbséggel készült két fotóra.
Tovább olvasom
Konok Péter publicista közölte az alábbi írását a közösségi média platformján, amit most mi is továbbközlünk, természetesen változtatások nélkül: Nézem a fényképeket a nerzsoá rongyrázásról, az újgazdag parvenük döcögő nerisztokráciájáról. Milliós hacukák, tízmilliós ékszerek, végletesen elocsmányult arcok, bamba kiszolgák, a hatalom megbarnult, varacskos ősgyíkjai és a körülöttük vihogó, viháncoló új undokak. Miről beszélnek vajon ezek egymás között? Nemigen hinném, hogy valódi beszéd az. Az alázatos kliensek körbetáncolják az önmagát ünneplő Trimalchiót, és közben igyekeznek mérget csempészni egymás serlegeibe. Filmek jutnak az eszembe. Az öldöklő angyal és A burzsoázia diszkrét bája…
Tovább olvasom