A Vasgyárban a múlt dicsősége találkozik a jelen omladozó valóságával. Úgy tűnik, az utóbbi néhány évtizedben nem csak az acélművekben, hanem az egykor ugyancsak szebb napokat látott diósgyőri egészségügyi intézményekben is megállt az idő. Valaha a város büszkeségei voltak, ma leginkább szellemjárta komplexumok, némi horrorisztikus atmoszférával.
Ómassa és Újmassa után a vasgyártás 1868-ban Diósgyőrben lelt új otthonra, és ezzel el is indította a kolónia aranykorát. A dolgozóknak a Péch Antal tervei szerint épült kórház és vöröstéglás lakótelep biztosította a mindennapi élet biztonságát – iskolákkal, templommal, fürdővel, és minden mással, amire a munkásoknak, illetve a családtagjaiknak szüksége volt. A Vasgyári Kórház 1899-ben nyílt meg, a ma csak SZTK néven ismert járóbeteg ellátó épületet pedig 1965-ben, utóbbi az 1970-es években laborokkal és műtőkkel bővült. A kórház–rendelőintézeti egység 1976-ban jött létre. 1985-ben új beruházásként átadták a sebészeti tömböt, melyben egyebek mellett a megújult általános sebészeti osztály, központi műtő, az újonnan létesített traumatológiai és kézsebészeti osztály biztosította az ellátást. 1991-ben a kórház neve Diósgyőri Kórház és Rendelőintézet lett, ám a köznyelv változatlanul Vasgyári Kórháznak nevezte.
A komplexum hanyatlása 2008-ban kezdődött: ekkor vonták össze a Semmelweis Kórházzal, a városi baleseti ellátás átkerült a megyei kórházba, itt csak a járóbeteg-ellátás maradt.
A 2010-es évek második felében történt átszervezések után a kórház szinte teljesen kiürült. 2018-ban a megszűnt neurológiai épületben létrehozzák az új, hetvenöt személyes Szent Hedvig Otthont.
Napjainkban a diósgyőri rendelőintézet hat fogászati, három háziorvosi körzettel és négy körzeti védőnői szolgálattal működik – ha éppen van víz és áram, mert bizony előfordul, hogy emiatt kell leállni a gyógyítással. Az épület falai repedeznek, a plafon könnyezik, a folyosók pedig olyan hangulatot árasztanak, mintha Hitchcock maga rendezné a hétköznapokat.
Egy neve elhallgatását kérő egykori alkalmazott így panaszkodik: „A ház omladozik, gyakoriak a víz- és áramkimaradások, amelyek sokszor lehetetlenné teszik a munkát. Így nagyon nehéz embereket ellátni.”
A rendelők átköltöztetésére több egymást követő városvezetés is ígéretet tett. Felmerült, hogy a Vasgyári Kórház korábbi patológiai osztályára kerüljenek, legutóbb pedig a stroke osztály helyére, amelyet ugyan 2001-ben adtak át, de azóta már elköltöztették. A tervek megszülettek, már-már ott tartottak, hogy a rendelők maguk választhatták volna ki, hová kerüljenek. De a nagy ígéretekből nem lett több mint papíron maradt fantom-tervek. A rendelőintézet maradt, ahol volt – omladozva, recsegve, horrorba hajló díszletek között.
„A gyerekemet ide hordom, de őszintén szólva félek. Minden szűkös, a védőnők nagyon próbálnak helytállni, de érződik, hogy nincsenek megfelelő körülmények” – mondta el érdeklődésünkre egy édesanya, aki épp ott jártunkkor jött ki az épületből.
„Ez volt a mi kórházunk. Most nézd meg… olyan, mint egy szellemház. Ahelyett, hogy gyógyítana, inkább kísért” – tette hozzá egy ismerőse.
A Vasgyári Kórház egykor életmentő műtétek helyszíne volt. Ma üres, sötét folyosók, bedeszkázott ablakok és omladozó falak jelzik, hogy a múlt itt ragadt. És bár közvetlenül mellette 2001 decemberében átadtak egy rendelőintézetet, ahol szűrővizsgálatokat – CT-t, mammográfiát, vérvételt, röntgent – el lehet végezni, ez kevés ahhoz, hogy valódi egészségügyi központként működjön.
A miskolci önkormányzat a kórház épületeit végül 2024 februárjában állami fenntartásba adta. Az azóta eltelt több mint másfél évben semmiféle egészségügyi fejlesztés nem történt az intézmény területén, még csak azt sem tudni, hogy van-e bármilyen terve a komplexummal az államnak. A még működő rendelők átköltöztetésére ugyan időről időre felreppennek ígéretek, de a Vasgyári Kórház jövője teljesen homályos. Senki sem tudja, mi lesz az egykor dicsőséges intézménnyel – felújítás, bontás, vagy marad a lassú enyészet? Addig is a helyiek kénytelenek együtt élni a „szellemkórházzal” és a „horror SZTK”-val, mintha csak egy soha véget nem érő fekete komédia díszletei között élnének.
Szerző: Varga Nándor
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
