Péntek délutánra hirtelen rendkívüli közgyűlést hívott össze Tóth-Szántai József polgármester a Diósgyőri Acélművek területén történt tulajdonszerzés kapcsán. Sokak szerint a váratlanul összehívott közgyűlés inkább csak a figyelemelterelésről szólt, hiszen pontosan akkor hívták össze, amikor az országos sajtót is bejárta, hogy a városvezetés egy speciális gyermekotthon mellé helyezte át a türelmi zónát.
Ahogy arról mi is beszámoltunk tegnap, egyetlen napirendi pont miatt hívott össze rendkívüli közgyűlést Tóth-Szántai József polgármester. Ráadásul a képviselőknek semmiről nem kellett dönteniük, mivel a DAM egy részterületének megvásárlásáról szóló szerződést már aláírták. Így a közgyűlés igazából csak formalitás volt, amelyen a polgármester tájékoztatta a képviselőket a fejleményekről.
Dr. Simon Gábor, az MSZP frakcióvezetője nyilatkozott lapunknak a váratlanul összehívott ülés kapcsán. A képviselő véleménye szerint zerint a rendkívüli közgyűlés összehívása – pár nappal a jövő heti rendes közgyőlés előtt – csak egy marketingfogás: a városvezetés ezzel próbálja csillapítani a miskolci türelmi zóna körüli botrány keltette hullámokat.
Az idő az ellenzéki képviselőt igazolta. Már tegnap is megjegyeztük, hogy korábban a Magyar Közlönyből már ismert volt a vásárlás ténye, azonban a későbbi hasznosításról, víziókról és tervekről nem esett szó. Ez pedig a tegnapi közgyűlésen sem változott érdemben.
Tóth-Szántai József, valamint a képviselők megszólalásait leginkább a boldog nosztalgia, a régi szép időkre való emlékezés, és a vásárlás jelentőségének felnagyítása jellemezte.
Annak rendje és módja szerint a polgármester és a képviselők elmondták, hogy ők és családjuk is ezer szállal kötődik a Diósgyőri Acélművekhez.
“Számomra is különös jelentősége van ennek a helynek, az első munkahelyem az egykori Lenin Kohászati Művekben volt, még a nyolcvanas években” – mondta a polgármester
Mokrai Mihály felidézte, hogy hogy édesapja első munkahelye a gyárban volt, illetve, hogy onnan is ment nyugdíjba, és azt is elmondta, hogy ő is kötődik ehhez a területhez. Ezt követően Bartha György mondta el, hogy neki is itt volt az első munkahelye, majd Barta Gábor folytatta személyes élményei megosztásával és azzal, hogy a nagyapja évtizedeken át volt martinász ezen a területen, illetve, hogy 11 év emléke köti a gyárhoz.
Miután mindenki letudta a személyes élménybeszámolót a politikai korrektség jegyében, szó esett a lehetséges jövőről is, ami egyelőre inkább kusza, valódi koncepció nélküli víziókat és számos megválaszolatlan kérdést jelentett.
Bodor Márk szerint ezzel Miskolc újrapozícionálja magát és a jövő akkor lehet erős, ha merünk visszanyúlni a múlthoz, szerinte ehhez bátorság kell. Hogy pontosan neki van-e elképzelése a terület jövőjéről, az nem derült ki a felszólalásából.
A bátorság Hojnyák Dávid felszólalásában is előkerült, véleménye szerint a “a korábbi vezetők nem tudtak, nem akartak, nem volt bátorságuk hozzányúlni a DAM rendezéséhez.” Majd jelezte, hogy a koncepció megalkotása a következő évek feladata lesz. Bajusz Gábor a Vasgyár motorjának berúgásáról beszélt és szerinte a jövőbe kell tekinteni. Hangsúlyozta, hogy most kell kezdeni valamit a Vasgyárral, eljött az idő. “Mindenki tervezett, gondolkozott, mi cselekszünk” – jelentette ki. Az szintén nem derült ki, hogy az eddigi tervezésnek és gondolkodásnak mi lett az eredménye, ahogy az sem, hogy a jövőbe tekintése pontosan milyen fejlesztéseket jelentene a terület számára.
Tóth-Szántai József szerint a döntés történelmi jelentőségű. A polgármester szavai szerint a város rendezheti a közlekedési és közműkapcsolatokat, a megközelíthetőséget, kialakíthatja a telekstruktúrát, és ezzel együtt véget vethet a jelenlegi állapotoknak. Továbbá azt is hozza, hogy megkezdhetik a terület jövőjének a köz érdekét szolgáló rendezését. A városvezető arra nem tért ki, hogy ennek a több milliárdos költségnek mi lenne a fedezete, amikor a városnak még a vízdíj kifizetése is nehézséget okoz.
Mezei Attila a hatástanulmány és az üzleti terv elkészítését hiányolta az adás-vételi szerződés előtt, illetve arról beszélt, hogy egy átlag miskolci ember ebből a területszerzésből nem profitál. Meglátása szerint a városnak annyi pénze sincs, hogy ezt a területet őriztesse, véleménye szerint ezt hitelből kell majd megoldani.
Bartha György pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy hogy ez nem egy egybefüggő terület, illetve, hogy szemetes, és van, ahol a természet már átvette a hatalmat a romokon. Hangsúlyozta azt is, hogy területen érdekelt nagyvállalkozókkal kell egyeztetni, hogy tisztábban látható legyen a jövő.
Mokrai Mihály pedig arról beszélt, hogy a terület a rekultivációja önmagában is 10 milliárd forintos összeg lehet.
Tóth-Szántai József a vita végén annak adott hangot, hogy a következő négy évben sokszor esik majd szó a közgyűlésen a DAM területéről. A nulladik lépés a nemzetgazdasági minisztériummal egy tanulmány elkészítése lesz, az első lépéseket pedig a jogi területen kell megtenni, és ez a jogi folyamat akár 1-2 éven át is tarthat. Fontosnak tartja, hogy a miskolci emberekkel is kell beszélni arról, hogy mi legyen a terület sorsa, és ezek alapján lehet majd összerakni a DAM jövőjét. Tóth-Szántai József arról is beszélt, hogy sok minisztériumi egyeztetésen vett részt ebben az ügyben, és most nyílt meg annak a lehetősége, hogy egy nagyot tudjanak lépni.
Hogy pontosan mi lesz ez a nagy lépés és ennek mikor lesz bármi látható jele, azt egyelőre homály fedi.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
