1974 októberében rendkívüli árvíz sújtotta Észak-Magyarországot, különösen a Sajó és mellékfolyói mentén. A szokatlanul nagy őszi esőzések következtében megáradtak a folyók, kilépett medréből a Tarna, a Hernád, a Bodrog, de a legnagyobb gondot a Sajó okozta. Az árhullám minden eddig észlelt vízállást meghaladott, óriási pusztítást hagyva maga után.
Most, hogy levonult a dunai árvíz, érdemes visszatekinteni a múltba, és felidézni egy ötven évvel ezelőtti, a mostaninál sokkal nagyobb kárt okozó árhullámra, mely régiónkat érintette. A mostani védekezés a Duna, illetve vízgyűjtőterületére koncentrált, hiszen a Boris ciklon okozta esők ezt a vízterületet érintette alapvetően – bár Facebookos képeken egyes politikusok egyéb folyókon is keresték az árvíz nyomait, bohócot csinálva magukból a médiában -, az 1974-es októberi nagy őszi árvízben leginkább a Sajó mentén okozott károkat.
Idősebb olvasóink még emlékezhetnek erre, de sokan még nem is éltek ekkor, a korabeli sajtóból igyekeztünk rekonstruálni a történteket.
Az áradás kezdete
A katasztrófa előjelei már szeptember végén mutatkoztak. A meteorológiai intézet hivatalos jelentése szerint Kelet-Szlovákiában szeptember 21-től átlagosan 159 mm csapadék hullott. A kelet-szlovákiai folyók szintje ennek hatására jelentősen emelkedett, és a kerületekben másodfokú, illetve harmadfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el.
Október közepére a helyzet kritikussá vált. A Sajó vízállása minden korábbi rekordot megdöntött. Felsőzsolcánál például 22 centiméterrel haladta meg az eddigi legmagasabb vízállást. A folyó kilépett medréből, elöntve a környező településeket és mezőgazdasági területeket.
Kitelepítések és mentés
Az árvíz gyors emelkedése miatt azonnali intézkedésekre volt szükség. Sajószentpéteren három óra alatt 257 családot kellett kitelepíteni. Több mint 500 ház került víz alá. A víz elöntötte a Miskolcot Felsőzsolcával összekötő utat is, így a közlekedés is ellehetetlenült.
A mentési munkálatok hatalmas erőkkel folytak. Katonák, tűzoltók, rendőrök és önkéntesek ezrei vettek részt a védekezésben. Helikoptereket és kétéltű járműveket is bevetettek a lakosság mentésére. Kazincbarcika térségében például a néphadsereg helikopterét és kétéltű csapatszállító járművét is igénybe kellett venni, mert mintegy 40 családot körülzárt a gyors sodrású, megáradt Sajó.
A kitelepítések során megmutatkozott az emberek összefogása és fegyelmezettsége. Bár voltak, akik vonakodtak elhagyni otthonaikat, a legtöbben megértették a helyzet súlyosságát. Ahogy egy helyi lakos fogalmazott: “Inkább háromszor hurcolkodjunk, minthogy egyszer tragédia legyen.”
A Sajó mentén heroikus küzdelem folyt az árvíz megfékezésére. Több mint 60 ezer homokzsákkal tartóztatták fel a vizet. A védekezésben részt vevők létszáma elérte a tízezret. Munkagépek, teherautók százai és több tucat vízi jármű segítette a munkálatokat.
A védekezés során nem csak a víz jelentett kihívást. Az időjárás is megnehezítette a munkát. A hideg, az eső és a sár próbára tette az emberek kitartását. Ennek ellenére a gátakon éjjel-nappal folyt a munka. Fáklyafénynél, bokáig sárban állva adogatták kézről kézre a homokzsákokat az emberek.
Az árvízvédelmi munkálatokban különleges egységek is részt vettek. A Magyar Honvédelmi Szövetség Neptun Könnyűbúvár Klubjának tagjai például a víz alatt dolgoztak, műanyag fóliát terítve a gátakra a szivárgások megakadályozására. Munkájuk rendkívül veszélyes és megterhelő volt, napi 16 órát dolgoztak, ebből több mint 6 órát víz alatt töltöttek.
Az árvíz tetőzése és következményei
Az áradás október 19-én érte el csúcspontját. A Bodrog Felsőbereckinél 30 centiméterrel meghaladta az eddig észlelt legmagasabb vízszintet. A Sajón olyan rendkívüli árhullám vonult le, amely az eddig észlelt maximális vízállásokat jóval meghaladta.
Az árvíz pusztítása hatalmas volt. Borsod megyében 49 településről több mint 4700 embert kellett kiköltöztetni, 165 lakás dőlt össze. Miskolcon 40 ház omlott össze, 746 embert kellett kitelepíteni iskolákba, kollégiumokba és bérlakásokba.
A mezőgazdaságot is súlyos károk érték. Hatalmas területek kerültek víz alá, veszélyeztetve a betakarítást és a következő évi termést. A prešovi járásban például 112 hektár burgonyaföldet, 245 hektár silókukoricát, 122 hektár évelő takarmányt borított el a víz.
Az ipari létesítmények sem menekültek meg. Miskolcon a Pamutfonóban a kazánházat elöntötte a víz, ezért egyes üzemrészekben leállt a munka. Ózd város ivóvízellátása is veszélybe került, mivel a várost tápláló 400 milliméteres főnyomóvezeték Sajópüspökinél az árvíz következtében eltörött.
Olajszennyezés súlyosbítja a helyzetet
Az árvízi helyzetet tovább súlyosbította egy váratlan esemény. Csehszlovák területen, Gömör térségében a lezúduló nagytömegű víz a töltéssel együtt átszakított egy kőolaj-vezetéket. Ennek következtében több száz tonna kőolaj került a Sajóba, majd onnan a Tiszába.
Az olajszennyezés megfékezésére rendkívüli erőfeszítéseket tettek. Kisköre fölött 6 kilométerrel egy úgynevezett merülőfalat feszítettek ki a Tiszán, hogy felfogják a leérkező olajszennyezést. A művelet rendkívül nehéz volt a folyó erős sodrása és a hordalék miatt.
Az olajszennyezés nemcsak ökológiai katasztrófával fenyegetett, hanem veszélyeztette a folyó menti települések ivóvízellátását is. Szolnokon például át kellett állítani a vízellátó rendszert a Tiszáról a Zagyvára, hogy elkerüljék a szennyezett víz fogyasztását.
Az árvíz levonulása és a helyreállítás kezdete
Október végére az időjárás végre kedvezőbbre fordult, és megkezdődött az árvíz lassú levonulása. A Sajó és a többi folyó vízszintje fokozatosan csökkent, bár a Bodrog még napokig magas vízállással küzdött.
Ahogy a vizek visszahúzódtak, megkezdődött a károk felmérése és a helyreállítás. A kitelepített lakosság fokozatosan kezdett visszatérni otthonába. Sajókazán például, ahol 103 embert költöztettek az áradás elől a kultúrházba, a legtöbben már visszaköltözhettek. A házakat, utcákat és kutakat fertőtlenítették, és elvégezték a szükséges védőoltásokat.
A helyreállítás azonban nem volt egyszerű feladat. Sok lakóház összedőlt vagy súlyosan megrongálódott. Kazincbarcikán például számos család új otthont kapott, míg mások szükséglakásba költöztek, amíg helyrehozták régi házukat. A tanács felkutatta az üres, kiadható lakásokat, és szükség szerint módosította az eredeti lakáskiutalásokat.
Tanulságok és következmények
Az 1974-es Sajó menti árvíz számos tanulsággal szolgált. Megmutatta, mennyire fontos a különböző település- és üzemtelepítési terveket a vízügyi hatóságokkal egyeztetni. Különösen az értékes ipartelepekkel szinte zsúfolt Észak-Magyarországon vált nyilvánvalóvá, hogy lehetetlen az eredményes árvízi védekezés egy ilyen heves áradásnál ott, ahol nincsenek megfelelően kiépítve a gátak és egyéb árvédelmi berendezések.
Az árvíz után megkezdődött a védelmi rendszerek felülvizsgálata és megerősítése. A tapasztalatok alapján új árvízvédelmi terveket dolgoztak ki, és több helyen megerősítették vagy magasították a gátakat.
Az 1974-es árvíz emléke mély nyomot hagyott a Sajó menti települések lakóiban. Ahogy egy kazincbarcikai vezető fogalmazott: “A Sajó támadását még sokáig nem feledjük.” Az esemény egyben megmutatta az emberek összefogásának erejét is. A védekezésben és a helyreállításban tanúsított szolidaritás és önfeláldozás példaértékű volt.
Az árvíz hosszú távú hatásai még évekig érezhetőek voltak a régióban. A mezőgazdasági termelés visszaesése, az infrastruktúra helyreállításának költségei és a lakóházak újjáépítése jelentős terhet rótt mind az államra, mind az érintett lakosságra. Ugyanakkor a katasztrófa ráirányította a figyelmet az árvízvédelem fontosságára, és hozzájárult a vízügyi infrastruktúra fejlesztéséhez az elkövetkező években.
Az 1974-es Sajó menti árvíz nem csak egy természeti katasztrófa volt, hanem egy olyan esemény, amely hosszú távon befolyásolta a régió fejlődését, és tanulságul szolgált az egész ország számára az árvízvédelem és a katasztrófakezelés terén.
Cikkünkhöz a szlovákiai Új Szó, a miskolci Déli Hírlap, az Észak-Magyarország, a Magyar Nemzet és az Esti Hírlap 1974-es októberi számai szolgáltak forrásul, melyeket az Arcanum adatbázisában találtunk.
Nyitókép: A Sajó árvize 1974 őszén. Miskolc felé eső jobb part védelme – Forrás: Global Museum, Fotós: Vizy Zsigmond
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
