Sátoraljaújhelyen hat általános iskola működik. A számok mögött azonban egy olyan rendszer rajzolódik ki, amelyet nehéz másképp leírni, mint az elkülönülés intézményesített formájaként: a roma diákok 69 százaléka szegregált körülmények között tanulja meg – vagy éppen nem tanulja meg – az írás, olvasás és számolás alapjait.
A Partizán legújabb riportja Sátoraljaújhely oktatási szegregációját vizsgálja: azt, hogyan mélyítette el az elmúlt tizenhat év oktatáspolitikája azt a szakadékot, amely ma a város iskolái között húzódik. A videóban megszólalnak az érintett intézmények igazgatói és helyi politikusok is – köztük Sárga Attila, a sátoraljaújhelyi Roma Önkormányzat elnöke. A riport tanulsága szerint a városban működő hat általános iskola közül a két állami fenntartásúban a roma tanulók aránya megközelíti a száz százalékot, míg a három magánintézményben – amelyek közül kettő egyházi – ugyanez az arány tíz százalék alatt marad.
A Jókai Mór Általános Iskola másfél évtizede még a város egyik legjobb intézménye volt. Mára a falai között szinte kizárólag roma gyerekek tanulnak. A fordulat nem egyik napról a másikra következett be. Amikor az önkormányzat a megszűnő Petőfi Sándor Általános Iskola épületét a református egyháznak adta át, az új intézmény azonnal vonzani kezdte a nem roma szülőket – köztük olyanokat is, akiknek semmi közük nem volt az egyházhoz. A Jókaiból több pedagógus egész osztályokat vitt át az új iskolába. Ezzel megkezdődött az, amit a szakirodalom „fehér menekülésnek” nevez.
A mechanizmus egyszerű és visszafordíthatatlannak tűnik. Amint egy állami iskolában megnő a roma tanulók aránya, a nem roma szülők elvonják gyermekeiket. Az üresedő helyeket újabb hátrányos helyzetű gyerekek töltik be. A nem romák egyre inkább az egyházi és más magánintézményeket keresik fel – és ebben a rendszer maga is segíti őket. A 2011-es egyházi törvény, majd a 2013-as iskolaállamosítás olyan jogi környezetet teremtett, amelyben a felekezeti intézmények kivételezett helyzetbe kerültek. Míg az állami iskoláknak kötelező felvenni a körzetükbe tartozó összes gyereket, az egyházi iskolák szabadon szelektálhatnak. Speciális felvételi feltételeket támaszthatnak – idegen nyelvet, sportteljesítményt, egyházi kötődést –, amelyeknek a hátrányos helyzetű, döntően roma családok gyermekei nehezebben felelnek meg. Ráadásul ezek az intézmények az állami iskolákhoz képest bőkezűbb állami finanszírozásban is részesülnek, ami tovább növeli versenyképességüket.
Az eredmény látványos: a két állami iskolában – a Jókaiban és az Esze Tamásban – a roma diákok aránya megközelíti a száz százalékot. A két egyházi fenntartású intézményben ugyanez az arány tíz százalék alatt marad. Így alakul ki az a háromszintű hierarchia, amelyben az egyházi iskolák az elitet, egyes állami intézmények a középréteget, a körzetes állami iskolák pedig a legtöbb segítségre szoruló gyerekeket gyűjtik össze – önmagukban, egymás társaságában.
Az elkülönülés következményei az osztálytermekben is megmutatkoznak. Aktivistáktól és szakértőktől egyaránt lehet hallani, hogy nyolcadikos diákok olvasni nem tudva fejezik be az általános iskolát, ötödik-hatodikosok az alapvető szorzási feladatokkal küzdenek. Osztályonként egy-két gyereknek sikerül továbbtanulni vagy szakmát szerezni – a többieknek sokszor csak a közmunka marad. Ezek nem egyedi kudarcok, hanem egy olyan rendszer törvényszerű eredményei, amelyben a hátrányos helyzetű gyerekek homogén közegben, megfelelő felkészítés nélkül próbálnak boldogulni. A PISA-felmérések évek óta megerősítik, hogy Magyarországon a tanulói teljesítményt a szülők iskolai végzettsége és anyagi helyzete határozza meg a legerősebben – szinte az összes többi vizsgált ország előtt.
A helyzet Sátoraljaújhelyen azért is különösen látványos, mert az iskolai szegregáció nem önmagában áll. A roma közösség a városon belül elkülönülő negyedekben él – a Pázsit utca környékén és a hátsó elkerülő mentén –, a gyerekek szinte teljesen szétválasztott óvodai rendszerbe kerülnek, majd az általános iskolában folytatódik az elkülönítés. Így két párhuzamos világ alakul ki, amelyek tagjai alig találkoznak egymással. Ahol mégis, ott a kölcsönös ismeretlenségből fakadó feszültség az erősebb, nem a közeledés. Az integrált oktatás hiánya az egyik alapvető oka annak az etnikai feszültségnek, amely Sátoraljaújhelyen – és sok más hasonló városban – évtizedek óta jelen van.
Az eredmény látványos: a két állami iskolában – a Jókaiban és az Esze Tamásban – a roma diákok aránya megközelíti a száz százalékot. A két egyházi fenntartású intézményben ugyanez az arány tíz százalék alatt marad. Így alakul ki az a háromszintű hierarchia, amelyben az egyházi iskolák az elitet, egyes állami intézmények a középréteget, a körzetes állami iskolák pedig a legtöbb segítségre szoruló gyerekeket gyűjtik össze – önmagukban, egymás társaságában.
Az elkülönülés következményei az osztálytermekben is megmutatkoznak. Aktivistáktól és szakértőktől egyaránt lehet hallani, hogy nyolcadikos diákok olvasni nem tudva fejezik be az általános iskolát, ötödik-hatodikosok az alapvető szorzási feladatokkal küzdenek. Osztályonként egy-két gyereknek sikerül továbbtanulni vagy szakmát szerezni – a többieknek sokszor csak a közmunka marad. Ezek nem egyedi kudarcok, hanem egy olyan rendszer törvényszerű eredményei, amelyben a hátrányos helyzetű gyerekek homogén közegben, megfelelő felkészítés nélkül próbálnak boldogulni. A PISA-felmérések évek óta megerősítik, hogy Magyarországon a tanulói teljesítményt a szülők iskolai végzettsége és anyagi helyzete határozza meg a legerősebben – szinte az összes többi vizsgált ország előtt.
A helyzet Sátoraljaújhelyen azért is különösen látványos, mert az iskolai szegregáció nem önmagában áll. A roma közösség a városon belül elkülönülő negyedekben él – a Pázsit utca környékén és a hátsó elkerülő mentén –, a gyerekek szinte teljesen szétválasztott óvodai rendszerbe kerülnek, majd az általános iskolában folytatódik az elkülönítés. Így két párhuzamos világ alakul ki, amelyek tagjai alig találkoznak egymással.
Ahol mégis, ott a kölcsönös ismeretlenségből fakadó feszültség az erősebb, nem a közeledés. Az integrált oktatás hiánya az egyik alapvető oka annak az etnikai feszültségnek, amely Sátoraljaújhelyen – és sok más hasonló városban – évtizedek óta jelen van.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
