„Azért szavaztam a Fideszre 2024-ben, mert akartam adni egy esélyt Miskolcnak arra, hogy végre valóban pénz jusson ennek a sokat szenvedett városnak, de ma már látom: nagyon rosszul tettem” – fogalmazta meg az egyik miskolci vállalkozó a tavalyi döntését. Ma már úgy látja: óriási csalódás számára az új fideszes polgármester regnálása. Napról napra egyre emelkedik azoknak a miskolciaknak a száma, akiknél nagyon gyorsan feloszlott az a választási ígérgetésből képződött rózsaszín köd, ami a szerelmek első hónapjait jellemzik.
Miskolc valóban nem a fideszes kormányzat kiemelt támogatási területe volt az elmúlt tizenöt évben. De hiányoznak innen azok az állások is, amelyek versenyképes jövedelmeket adnak. Ha nincs versenyképes jövedelem, akkor fogyasztásnövekedés sincs. És a kör azzal zárul be, hogy aki teheti, máshol próbál szerencsét. A helyi viszonyok jóval az országos átlag alatt maradnak, a gazdasági recesszió pedig duplán húzza lefelé a helyi adottságokat. Jelenleg Miskolc éppen ennek a spirálnak a lefelé húzó örvényébe került, aminek egyenes következménye a csalódottság és az elégedetlenség.
Azt, hogy mit jelent egy város életében az, hogy a Fidesz tolja-e a pénzt vagy sem, igazán jól mutatja Debrecen példája. Ha ránézünk a két város 2025-ös költségvetésére, a Makó és Jeruzsálem effektus juthat eszünkbe.
Miskolc 2025. évi elfogadott büdzséje 61,3 milliárd forint, Debrecené 289,9 milliárd. Az elképesztő különbséget a fejlesztésre fordítható források mutatják csak igazán. Nálunk ez 3,4 milliárd forint, a cívisváros esetében pedig 152 milliárd.
És ha még hozzávesszük, hogy a szolidaritási (büntető) adó Miskolcon 5,3 milliárd, és ennek csak a duplája, 10,4 milliárd forint a hajdú-bihari megyeszékhelyen, akkor tényleg felmerül a kérdés: valóban a gyengéket segíti a kormány az erősök rovására?
Miskolc új városvezetésének alkalmatlansága főleg a választási ígéretek tükrében nagyítódik fel. A város történetének legnagyobb újraaszfaltozási programja – amelyet a kampányban Lázár János építési és közlekedési miniszter még egy biankó csekkel is megfejelt – elmaradt. Nem véletlenül persze, mert tavalyi árakon ez 180-240 milliárd forintba kerülne. A másik kiemelkedő ígéretük, a 2019-es közösségi közlekedési menetrend visszaállítása – amelyből szintén nem lett semmi – milliárdos pluszköltségeket jelentene, amire nincs forrás a büdzsében.
Látványos a városvezetés vesszőfutása. Könnyen kiszámolható, hány méter aszfaltra elegendő az a 3,4 milliárd forintnyi fejlesztési forrás, amit ugye nemcsak utakra kellene költeni. De a kiemelten kezelt turisztikai ágazatra is alig jut pénz. Megbuktak a leégett Miskolctapolca Barlangfürdő újranyitásával is. Hiába adott a kormányzat 1,4 milliárdot, 10 hónap alatt sem voltak képesek a tetőszerkezetet helyreállítani.
A polgármester és az alpolgármesterek Facebook-posztjai alatti hozzászólások jól mutatják ezt a csalódottságot. Nincs olyan bejegyzés, amely alatt ne kérnék számon az emberek az aszfaltozást és a közlekedési ígéreteket. Az elégedetlenség hangját már nem lehet elhallgattatni, hiába jönnek olyan jó hírek, hogy nemzetközi versenyekre is alkalmas curlingpálya létesül Miskolcon. A kátyúkra és a közlekedési anomáliákra nem válasz egy sportcsarnok megépítése.
A Fideszből való kiábrándulás Miskolcon is látványosan elindult. A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a megyeszékhelyeken másfélszer annyian szavaznának a Tisza pártra, ha most lennének a választások, mint a Fideszre. A többség már most úgy gondolja, hogy kormányváltásra, EU-s pénzekre, és az önkormányzatiság helyreállítására van szükség ahhoz, hogy a tizenöt évnyi Fidesz-kormányzás alatt lecsúszott Miskolcot ki lehessen emelni abból a kátyúból, amibe beleragasztották.
Szerző: Maros Éva
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
