Magyar Levente külügyi államtitkár csütörtökön Sárospatakon egy különleges történelemórát tartott. A Külgazdasági és Külügyminisztérium képviselője George Stepney brit diplomata szobrának avatásán a sárospataki Rákóczi-vár parkjában olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek jóval túlmutatnak egy szokványos protokolláris eseményen.
Az államtitkár központi tézise szerint “a magyarok alapvetően csak magukra számíthatnak” – egy megállapítás, amely egyszerre hangzik keserű történelmi tapasztalatnak és pragmatikus külpolitikai alapelvnek. Magyar Levente a Rákóczi-szabadságharcból kiindulva vezette le ezt a következtetést, rámutatva, hogy a magyar függetlenségi törekvések kudarcainak általában nemzetközi okai voltak.
A beszéd történelmi része valóban érdekes összefüggéseket világít meg. Stepney brit diplomata szerepe a Rákóczi-szabadságharc idején valóban jelentős volt, és az államtitkár jogosan emelte ki, hogy II. Rákóczi Ferenc tudatosan törekedett diplomáciai háttér kialakítására. Sőt, sikerült is nemzetközi támogatást szereznie – német fejedelemségektől svéd segédcsapatokig.
Mégis, az államtitkár érvelése szerint minden külső támogatás ellenére sem alakultak kedvezően a feltételek. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc esetében még egyértelműbb a helyzet: akkor az orosz beavatkozás közvetlenül segítette az osztrák hadsereget.
Magyar Levente ebből vonta le a mai külpolitikára vonatkozó tanulságot: “ezzel a tudattal kell alakítani az ország külpolitikáját és ennek tudatában kell barátokat keresni a nagyvilágban.”
A történelmi párhuzam izgalmas, de felmerül a kérdés: mennyire alkalmazható egy 18. századi helyzet a 21. század geopolitikai viszonyaira? A Habsburg Birodalom elleni függetlenségi háború körülményei alapvetően különböznek a mai NATO- és EU-tagság adta lehetőségektől.
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy Magyarország “kulturális rokonság híján és állandó politikai, nemzetközi szövetségesi rendszer híján” van. Ez a megfogalmazás érdekes, különösen annak fényében, hogy Magyarország ma több nemzetközi szervezet tagja, a visegrádi négyek része, és történelmileg is voltak szövetségesei – még ha azok néha cserben is hagyták. Mindenesetre a mai magyar külpolitikai szerepvállalás épp arra jó példa, hogyan hagyja ez az ország cserben a saját szövetségi rendszereit.
Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora (korábbi igazságügyi miniszter) és Paul Fox brit nagykövet hozzászólásai inkább a hagyományos diplomáciai udvariasság kategóriájába tartoztak, Stepney közvetítő szerepét és a magyar-brit kapcsolatokat méltatva.
A szoboravató beszéd így túlnőtt eredeti keretein, és a magyar külpolitika alapfilozófiájáról szóló előadássá vált. Az üzenet világos: Magyarország elsősorban saját érdekeire koncentrál, miközben keresi a szövetségeseket; igaz, nem feltétlenül a megfelelő irányban. Ez pragmatikus – de szűklátókörű – megközelítés, de kérdés, hogy a történelmi pesszimizmus mennyire szolgálja a ország hosszú távú érdekeit a modern európai közösségben.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
