A miskolci egyetem docense szerint Orbán Viktor és pártja olyan helyzetbe került, ahonnan már nem tudnak visszalépni a „kályhához” és újrakezdeni, mint korábban oly sokszor. A jobboldali politológus a Simion-ügy kapcsán kifejtett elemzésében azt állítja: véget ért a szemfényvesztő Cipolla mutatványa.
A 24.hu által készített interjúban Zárug Péter Farkas politológus arról beszél, hogy a Fidesz és Orbán Viktor olyan strukturális válságba jutott, amelyből már nincs egyszerű kiút. Az Orbán Viktor tihanyi beszédét követő botrány – amikor a miniszterelnök a magyarellenes román politikus, George Simion mellett állt ki – csak egy a sorozatban, amely jelzi: valami túlcsordult a rendszerben.
„A politika nap, mint nap újjászületik. A Fidesz, annak vezetése, a spin doctorai és maga a miniszterelnök is képes volt arra, hogy a korábbi hibáikat gyorsan visszafordíthatóvá tegyék” – magyarázza Zárug, utalva a korábbi sikeres visszavonulásokra: internetadó, vasárnapi boltzár, olimpia, Fudan Egyetem. Ezeket mind gyorsan és arcvesztés nélkül tudták elengedni.
Most azonban más a helyzet. „A saját maga által generált, engedett, eltűrt visszafordíthatatlan folyamatok, amelyek szorító adottságként jelentkeznek az újabb döntéshozataloknál, mára túlcsordultak” – fogalmaz a politológus. Ennek következménye, hogy „egyre több, szükségszerűen elkövetett hiba következik be, olyan, amit nem más kényszerített ki, hanem a saját maguk által kreált adottságok szükségszerűsége hozza magával.”
Zárug szerint a miniszterelnök személyesen fut bele bedöglő üzenetekbe. A repülőrajt bezuhanás lett, a jóhír-kampány bedöglött, a „Magyarország megcsinálja!” üres frázis maradt. A poloskázás után kínos magyarázkodás következett, a Simion-ügy pedig újabb korrekciót kényszerített ki – ami korábban sosem történt meg Orbánnal.
„Látszik, hogy ütemvesztés, zavar van. És ez a zavar nem olyan, amiből gyorsan vissza lehet menni a kályhához, ahonnan újra lehet indulni” – állítja a szakértő. „Ez strukturális probléma, ahogy más a konfliktusok struktúrája is. Ez a fiaskó már adottsága lesz a jövőbeli folyamatoknak. Innentől már bicegés van.”
A politológus szerint a probléma abban rejlik, hogy túl sok olyan dolgot csináltak, „ami nem szabad, hogy kiderüljön”, így egyre nőtt az esélye, hogy mégis kiderül – visszafordíthatatlanul. „És, ami kiderül, az már új pályára állít, másfelé sodor, új, nem várt és korábban nem létező folyamatokat indít el. Netán néptribunokat szül” – utal Magyar Péter megjelenésére.
Zárug szerint a hatalomgyárban is komoly problémák vannak. „Aki bennmaradt, az nem hisz abban, hogy neki igaza lehet a főnökkel szemben, mert a főnöknek mindig igaza van, vagy igaza lesz” – írja le a miniszterelnök környezetét. „És ott vannak a szoros fogást alkalmazó, mindenhez értő és mindenbe belekacsintó ‘szakértők’, akik már be sem engedik a friss levegőt a miniszterelnöki szobába, és ha kell, egy külön egy példányszámos Pravdát nyomtatnak a főnöknek, hogy nyugodt legyen.”
A fideszes képviselők helyzete sem rózsás. „Sok fideszes képviselő idegenedett el a törvényhozói munkától. A civil életben megbecsült jogász, orvos, tanár, mérnök a parlamentben egy droidnak érzi magát a frakcióban” – fogalmaz a politológus, aki szerint a kihelyezett frakcióértekezleteken már nem megbeszélik a dolgokat, hanem csak elmondják, mi a vélemény.
A kegyelmi ügy Zárug szerint tökéletes példája annak, hogyan csordultak túl a visszafordíthatatlan folyamatok. „Magyar Péter talán még ma is valamelyik állami vagy Mészáros-cégben ülne jó fizetésért, és nem menetelne Erdély felé, ha nincs kegyelmi ügy.”
Az új ellenzéki szereplő sikerét egyszerűen magyarázza: „A szavazók ott voltak a piacon, csak hiányzott az ügy, a személy, a formáció, ami mögé beállhattak. A régiek meg alkalmatlanok voltak mindenre.” Magyar Péter pedig „feloldotta a régi, lusta, munkát nem végző, ilyen-olyan pártok diszfunkcióit”.
Zárug óvatos jövőképet fest. „Leszálló ágat még nem mondanék, de azt igen, hogy minden korábbihoz képest nagyobb válságba jutott” – mondja Orbánról. Példaként hozza fel Erdogant, aki hasonló válságból is képes volt talpra állni.
A Harcosok Klubjában és az internetkommandóban inkább védekezést lát: „A zsilipeket próbálja tartani egy ilyen internetkommandó, hogy legalább a meglévő szavazóbázist megtartsák. Kopik a köpeny a magma körül, itt-ott omladoznak a falak.”
A szakértő szerint 2026-ban a Mi Hazánk is meglepetést okozhat, ha képes kivonulni a Fidesz–Tisza erőtérből és saját profilt kialakítani. Orbán nélküli Fideszt azonban még nem tud elképzelni – ez az ő kora, bár megjegyzi, hogy „a nagy, monolit rendszerek gyorsan tudnak megroggyanni”. A politológus úgy látja, hogy bár felmerülnek nevek – Lázár János, Gulyás Gergely –, valójában az utódlás kérdése egyelőre fikció. Ami különösen figyelemre méltó: szerinte ha mégis történne változás, „az is Orbán akarata lesz”. Vagyis a miniszterelnök maga döntené el, mikor és ki veheti át tőle a stafétabotot.
A politológus diagnózisa szerint tehát a Fidesz egy olyan ponthoz érkezett, ahol a korábbi sikeres konfliktuskezelési módszerek már nem működnek, és a saját maguk által teremtett kényszerek egyre szűkítik mozgásterüket.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
