Egy ózdi család bemutatásán keresztül az ország egyik legszegényebb szegletéről közölt részletes riportot az Index, egy olyan vidékről, ahol a kilátástalanság generációról generációra öröklődik.
Az észak-magyarországi Ózd egyik legszegényebb negyedében, a Kőalja úton található az a ház, amit alig lehet annak nevezni. Itt él Bari Krisztián és családja, akik a hét gyermek után járó, összesen 134 ezer forintnyi családi pótlékból próbálnak megélni. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy áprilisra várják a nyolcadik gyermeket.
A város központja modern és rendezett – az Interspar környéke, a polgármesteri hivatal, a kávézók akár egy tiroli vagy Rajna-parti településen is lehetnének. Ám ahogy távolodunk a centrumtól, és elérjük a Kőalja utat, mintha egy másik világba csöppennénk. A Bánréve felé kanyargó vasút és a Hangony-patak között omladozó házak sorakoznak, köztük az a bérlemény is, amiért Bariék havi 70 ezer forintot fizetnek – bevételük felét.
A család története tavaly szeptemberben vett drámai fordulatot, amikor Vácról kényszerültek visszaköltözni Ózdra. “Vácon úgy éltünk, mint Marci Hevesen” – emlékszik vissza Krisztián a jobb időkre. Ott önkormányzati lakásuk volt egy panelházban, Krisztián a Penny áruházban dolgozott, és mint mondja, még karácsonyra is tudtak ajándékot venni a gyerekeknek. A lakás elvesztése után azonban nem volt más választásuk, mint visszatérni szülővárosába.
Jelenlegi otthonuk állapota lehangoló. A ház egyetlen szobájában három ágyon osztozik a kilenctagú család. Az előszoba falát sebtiben összeszögelt farostlemezek alkotják, a padló töredezett, helyenként kráterszerű mélyedésekkel. A konyhát csak egy függöny választja el a szobától, ahol a család a hideg ellen négy villanytűzhellyel és egy elektromos hősugárzóval védekezik. Az áramért előre kell fizetniük – ezt hívják “töltős áramnak”. A vízszolgáltatást a tulajdonos tartozása miatt kikapcsolták, így Krisztián egy kilométerről hordja a vizet a család számára.
A gyerekek közül a legidősebb, a 14 éves Brendon jelenti a család legnagyobb reményét: gépésztechnikusnak tanul a szakiskolában. A hatéves Krisztián – aki termetre alig néz ki kétévesnek – autizmussal és kevert specifikus rendellenességgel küzd, két óránál többet nem képes közösségben tölteni. A kilencéves Miranda viszont kifejezetten tehetséges: angolul tanul, és mint kiderült, kifogástalan kiejtéssel beszél, emellett a magyar a kedvenc tantárgya. A többi gyermek – a nyolcéves Felícia, a hétéves Miklós, a hároméves Karina és az egyéves Adrián – egészséges, bár fejlődésüket nyilvánvalóan befolyásolja a szegénység.
A munkahelykeresés kilátástalan. Krisztián szerint roma származása miatt rendszeresen elutasítják, még akkor is, amikor formálisan van üres állás.
Ezt példázza a közeli Kazincbarcikán történt eset, ahol biztonsági őri pozícióra jelentkezett, de állítása szerint amint meglátták, közölték, hogy betöltötték az állást. Hogy valamiből kiegészítse a család bevételét, kéthetente Miskolcra utazik vérplazmát adni, amiért alkalmanként 7500 forintot és vásárlási utalványt kap. A plazmaadás azonban nem problémamentes – a rendszeres vérvétel nyomai már látszanak a karján, és a magas vérnyomás gyakran nehezíti a procedúrát.
Juli, Krisztián 31 éves élettársa, aki áprilisra várja nyolcadik gyermeküket, a nehézségek ellenére is tartja magát. Egyik gyermekét sem tudta szoptatni tápanyaghiány miatt, ami jól jelzi a család táplálkozási helyzetét. A ruháikat, ágyneműiket egy kukásként dolgozó ismerősüktől kapják, új holmik vásárlására nincs lehetőségük.
A környék ellentmondásosságát jól mutatja, hogy míg egyes családok a létminimum alatt élnek, időnként luxusautók is feltűnnek az utcákon. A kontraszt éles: míg egyesek alig tudnak ételt tenni az asztalra, mások látványos jólétben élnek.
A Bari család története nem egyedi eset Észak-Magyarországon. Történetük tipikus példája annak, hogyan szorulnak be családok a mélyszegénység csapdájába, ahol a kitörési lehetőségek rendkívül korlátozottak. Miranda tehetsége és érdeklődése az angol nyelv iránt különösen elgondolkodtató – vajon hány hasonló tehetség vész el a társadalom perifériáján, ahol a mindennapi túlélés felülírja a jövő építésének lehetőségét?
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
