Alig telt el pár nap az évből, máris megtaláltuk 2025 legérdekesebb bükki kirándulóit

Megosztás

Néhány napja egy szombati csípős délelőtt indult útnak Jávorkút és Nagymező felé szerkesztőségünk különítménye, hogy gyönyörködhessünk az erdő és a fennsík hólepte tájaiban, és elkészítsünk pár felvételt a csodás Bükkről. Számos családdal, babakocsis társasággal, és kutyasétáltatókkal is találkoztunk a fennsík kapujában, a legérdekesebbek azonban nem ők voltak, hanem az a két fiatal férfi, akik csak azért indultak útnak január elején, hogy egy forró tea és egy vízipipa mellett élvezhessék a napsütésben úszó, de bőven fagypont alatti erdő nyugalmát pár óra erejéig.

Úticéljaink között Jávorkút és Nagymező szerepelt, mert látni szerettük volna a híres bükki töbröket. Ezekben a “víznyelőkben” ugyanis nagyon érdekes, hogy sokkal alacsonyabb a hőmérséklet, mint a környezetükben. Az index írása szerint például január 8-án, szerda hajnalban mínusz 22,95 fokot mutatott a hőmérő a Mohos-töbörben, amely szintén Jávorkút közelében található. Az egyik ilyen mélyedésbe még jómagam is lemerészkedtem, és ami azt illeti, már egy fél perc után is érzékelhető volt a hőmérséklet-különbség. Pár perc után úgy döntöttem, felmegyek sütkérezni a napra egy kicsit, és a mély gödörben eltöltött idő után a turistaútra visszatérni valóban olyannak tűnt, mintha egy fűtött helyiségbe léptem volna be. A legtöbb ilyen töbör egyébként a Nagymezőnek nevezett természetvédelmi területen helyezkedik el. Akadnak köztük kisebbek és nagyobbak, hidegebbek és kevésbé hidegebbek is.

Drónfelvétel a havas Nagymezőről

A rutinosabbak meleg teával érkeztek termoszaikban és rágcsálnivalót falatoztak, amíg megpihentek ezen a gyönyörű helyen, Azonban mi sem maradtunk enni-és innivaló nélkül. A Nagymezőn látogatásunk után ugyanis visszafelé vettük az irányt Jávorkútra, ahol az ottani étteremben forralt borral melegítettük fel átfagyott tagjainkat.

A visszafelé vezető úton jól esett meg-megállni a verőfényes napsütésben

A jávorkúti vendéglőbe visszaérve ismét sok emberrel találkoztunk, akik családdal, barátokkal, egyedül, gyalog, vagy akár biciklivel vették nyakukba a bükki fennsíkot, hogy gyönyörködhessenek a tájban. A vendéglő melletti rét szélén számos autó is parkolt, ennél tovább ugyanis nem közlekedhetnek az erdőben a járművek.

És hogy kik voltak a fagypont alatt vizipipázó és teázó fiatalok? Nagyon kédves természetkedvelők, akik láthatólag nem először választották ezt a nem éppen hétköznapi kikapcsolódási módot. Vastag ruhákba, kesztyűbe és sapkába burkolózva, meleg hálózsákba takarózva sütkéreztek az erdőszéli tisztáson, mellettük pedig az asztalon forró tea gőzölgött, amelyből meg is kínáltak minket. Ez önmagában még nem lett volna túl érdekes, de a Bükk tetejére feltelepített vízipipa alaposan meglepte szerkesztőségünket. A pár perces találkozó után a srácoknak még arrra is maradt idejük, hogy figyelmeztessenek bennünket: 16 óra után igyekezzünk visszatérni az autónkhoz, mert télen a sotét és a nagy hideg könnyen meglepheti a gyakorlatlan kirándulókat.

A Bükk kedvelőinek és túrázóinak tehát láthatóan nem számít az sem, ha dacolniuk kell a zord időjárással. Úgy tűnik a környéken élők jól tudják, micsoda érték a közelükben fekvő erdő és hegyvidék, így nem sokat gondolkoznak rajta, hogy felvegyék a bakancsot és elinduljanak kirándulni, ha idejük engedi távol a város zajától, ahol tiszta levegő és pazar látvány fogadja őket.

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!

Kapcsolódó cikkek