Az elmúlt évtizedekben a fényszennyezés egyre súlyosbodó globális problémává nőtte ki magát, amely Magyarországot sem kerülte el.
Ezt a témát járta körül a Magyar Hang újságírója, Csécsi László, és BAZ megyei példát is mutatott cikkében: jót is, rosszt is.
A helyzet súlyosságát jól szemlélteti, hogy míg ideális körülmények között, fényszennyezéstől mentes területen egy tiszta éjszakán szabad szemmel körülbelül kétezer csillag lenne látható, addig a nagyvárosokban, különösen Budapest belvárosában már csak a legfényesebb égitestek és bolygók figyelhetők meg. A főváros fényburája olyan intenzív, hogy még száz kilométeres távolságból is észlelhető az égbolton. A helyzet vidéken sem sokkal jobb – bár a kisebb településeken valamivel több csillag látható, az utcai világítás itt is jelentősen korlátozza az éjszakai égbolt természetes látványát.
A fényszennyezés problémakörének kezelésében azonban Magyarország nemzetközi szinten is példaértékű kezdeményezéseket mutat fel. 2009-ben kontinensünkön elsőként hazánkban, a Zselicben létesült csillagoségbolt-park, amit később a Hortobágyon és a Bükki Nemzeti Parkban is követtek hasonló projektek. A fejlesztések nem állnak meg, hiszen a közeljövőben Baja környékén is létrehoznak egy ilyen védett területet. Ezekben a parkokban a Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség (DarkSky International, DSI) irányelveit követve igyekeznek minimálisra csökkenteni a mesterséges fények káros hatásait.
A Bükki Csillagoségbolt-park területén található Répáshuta különösen jó példája annak, hogyan lehet modern és egyben környezettudatos módon megoldani egy település közvilágítását. A falu innovatív világítási rendszerét a DSI szakmai és anyagi támogatásával alakították ki. A rendszer különlegessége, hogy a lámpatestek kizárólag a szükséges területeket világítják meg, míg maguk a fényforrások rejtve maradnak. Este tíz óra után további optimalizálás történik: az égők egy részét lekapcsolják, és csak egy lágyabb, a gyertyafény melegségére emlékeztető világítás marad, amely segíti a lakosok természetes napi ritmusának fenntartását.
A túlzott mesterséges megvilágítás nem csak az emberek egészségére gyakorol kedvezőtlen hatást – többek között növelve bizonyos daganatos megbetegedések kockázatát -, hanem súlyosan károsítja az élővilágot is. Míg az emberek különböző módszerekkel – redőnyök használatával, a telefonok kék fényének szűrésével – még valamennyire védekezhetnek, addig az állatok, különösen a rovarok és madarak teljesen ki vannak szolgáltatva ennek a környezeti ártalomnak.
A fényszennyezés ökológiai hatásainak egyik legszemléletesebb példája a dunavirág esete. Ez a tiszavirághoz hasonló rovarfaj sötétedés után rajzik, ám a hidak erős megvilágítása megzavarja természetes viselkedésüket. A nőstények a mesterséges fény felé repülnek, és a lámpák körüli kimerítő keringés után a szárazföldön pusztulnak el, így nem tudják megfelelő helyre lerakni petéiket. A Megyeri hídon rajzási időszakban tízezrével hevernek az elpusztult dunavirágok. Ez azért is rendkívül problematikus, mert ezek a rovarok kulcsszerepet játszanak a Duna ökoszisztémájában: lárváik a folyó medrében élve folyamatosan oxigénnel dúsítják a vizet, ami nélkülözhetetlen a megfelelő vízminőség fenntartásához. Német kutatók kimutatták, hogy ahol sok dunavirág lárva él, ott tízszer mélyebbre jut le az oxigén a mederaljzatban.
Bár vannak pozitív kezdeményezések – például Tahitótfalu hídján dunavirágzás idején csökkentik a világítás intenzitását -, még mindig sok a környezetvédelmi szempontból kifogásolható megoldás. Ilyen az ózdi “lézerkémény” is, amely a város egykori acélművének állít emléket egy égre vetített lézernyalábbal, jelentősen zavarva ezzel a Bükki Nemzeti Park területének természetes sötétségét. Hiába vették fel a kapcsolatot a nemzeti park szakértői a városvezetéssel, egyelőre nem sikerült megegyezésre jutni, pedig az országos településrendezési és építési követelményekről szóló rendelet egyértelműen tiltja az égbolt mesterséges fénylését okozó megvilágítást.
A szakértők szerint már néhány ésszerűtlen világítási megoldás megszüntetésével is jelentős javulást lehetne elérni. Különösen problémásak a talajba süllyesztett, égre irányított fényvetők, amelyek sokszor nem csak feleslegesek, de veszélyesek is lehetnek – volt példa olyan esetre is, amikor egy épületből kivezető lépcső előtt elhelyezett ilyen lámpa elvakította a kilépőket, növelve a balesetveszélyt.
A természetvédelem területén továbbra is jelentős szemléletbeli különbségek figyelhetők meg az ország különböző településein. Míg egyesek, mint Répáshuta, példaértékű módon kezelik a problémát, addig mások figyelmen kívül hagyják a szakértői javaslatokat. A helyzet javításához elengedhetetlen annak felismerése, hogy a természetben minden mindennel összefügg, és látszólag kisebb beavatkozások is súlyos károkat okozhatnak az ökoszisztémában.
A fényszennyezéssel foglalkozni most különösen időszerű, hiszen december 13-ról 14-re (péntekről szombatra) virradó éjjel érkezik a Geminidák meteorraj, az év egyik leglátványosabb csillaghullása. A Perseidák és Kvadrantidák mellett ez a harmadik legjelentősebb meteorzápor, amely optimális esetben óránként akár 150 hullócsillagot is produkálhat. Azonban – ahogy cikkünkben is részleteztük – a városok és települések túlzott megvilágítása mellett a telő hold fénye is korlátozza majd a látványosságot.
A Geminidák különlegessége, hogy nem üstökösből, hanem egy földsúroló kisbolygóból, a (3200) Phaethonból származik, amely napközelben üstökösszerű tulajdonságokat mutat. Ez az égi esemény még inkább rávilágít a túlzott mesterséges megvilágítás problémájára: ahogy a dunavirágok esetében is láthattuk a felesleges fény káros hatásait, úgy most az emberiség egyik legősibb természeti látványosságának megfigyelését korlátozza a fényszennyezés. A meteorraj megfigyeléséhez ezért érdemes felkeresni a cikkünkben említett csillagoségbolt-parkok valamelyikét, ahol a természetes sötétség még lehetővé teszi az égi jelenségek zavartalan megfigyelését.
