November 4. az 1956-os forradalom egyik legtragikusabb dátuma: ezen a hajnalon indította meg a hatalmas túlerőben lévő szovjet hadsereg átfogó támadását Magyarország ellen. Miskolc sem maradt ki a forradalomból, így a megtorlásokból sem.
Az 1956-os forradalom eseménysorozata Miskolcon az egyetemisták kezdeményezésével indult október 22-én, amikor megfogalmazták 11 pontos követelésüket. A munkások sem maradtak tétlenek: a DIMÁVAG dolgozói 21 pontban foglalták össze követeléseiket, és létrehozták saját munkástanácsukat. Ezeket a követeléseket Földvári Rudolf, a megye pártbizottságának első titkára is támogatta.
Október 25-én több ezres tömeg vonult az utcákra, eredetileg a Búza téren (akkori Béke tér) terveztek demonstrálni, de végül az Egyetemvárosban gyűltek össze. Itt hangzottak el a diákok és munkások követelései, Nagy Attila színművész pedig elszavalta a Szózatot és a Nemzeti dalt. A tüntetés ezt követően a Belváros felé vonult, ahol kisebb összetűzések alakultak ki a szovjet katonákkal, de ezeket sikerült békésen rendezni.
Aznap este több fiatal is úgy döntött, hogy Budapestre indul harcolni. Teherautókon, buszokon és vonatokon próbáltak eljutni a fővárosba, útközben Mezőkövesden még fegyvereket is szereztek a helyi rendőrségtől. A legtöbb csoportot azonban feltartóztatták, és tagjaikat őrizetbe vették.
A feszültség október 26-án tetőzött, amikor a tüntetők az előző nap letartóztatott társaik szabadon bocsátását követelték a Zsolcai kapui megyei főosztálynál. Bár az épületben átkutatást is engedélyeztek a tüntetők képviselőinek, a helyzet hamarosan elfajult. Egy figyelmeztetőlövés után a védők a tömegbe lőttek, több halálos áldozatot követelve. A feldühödött tömeg erre betört az épületbe, és az ÁVH fegyvereit megszerezte. Az események során több hatósági személyt is meglincseltek, köztük Gáti Gyula alezredest, akit a Zenepalota előtti szovjet hősi emlékműnél akasztottak fel.
A következő napokban a helyzet fokozatosan konszolidálódott. Október 31-én megalakult a Miskolci Városi Nemzeti Bizottság Gálffy Imre vezetésével, aki korábban, 1945 és 1947 között a város polgármestere volt. A forradalom során létrejött egy speciális osztag is, a Defenzív-csoport, amely az államvédelmisek és besúgók felkutatásával foglalkozott.
November 4-én hajnalban fordulópont következett be az 1956-os forradalomban, amikor a szovjet csapatok összehangolt támadást indítottak Magyarország ellen.
A drámai események két, egymással ellentétes rádióközleménnyel kezdődtek: hajnali 5 órakor az ungvári rádióban Münnich Ferenc beolvasta a szovjetek által támogatott új kormány, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány közleményét Kádár János miniszterelnök nevében. Nem sokkal később, 5:20-kor azonban a Kossuth Rádióban Nagy Imre drámai bejelentést tett a szovjet támadásról és arról, hogy a törvényes magyar kormány még a helyén van.
A szovjetek a “Forgószél hadművelet” keretében három irányból vonultak be Budapestre. Először a pesti oldalt vonták ellenőrzésük alá a Duna mentén, majd Budára is átkeltek. A harcok a Budaörsi úti laktanya megtámadásával kezdődtek, és hamarosan a város szinte minden kerületében háborús állapotok alakultak ki. Reggel 8 órára a Parlamentet védő magyar egységek kénytelenek voltak letenni a fegyvert.
A szovjet invázió november 4-ei kezdetével Miskolcon is új fejezet kezdődött a forradalom történetében. Míg a korábbi megyei vezetők többsége – Földvári Rudolf kivételével – az új kormány mellé állt, a megyei munkástanács vezetői kitartottak eredeti álláspontjuk mellett, amiért többüket el is hurcolták. A városban jelentősebb fegyveres ellenállás csak az Egyetemvárosban bontakozott ki, ahol két egyetemista vesztette életét.
Az Észak-Magyarország napilap 1956-os novemberi cikkei szerint a megyei munkástanács 28 tagú küldöttsége korábban Budapestre utazott, hogy követeléseiket Nagy Imre miniszterelnök és Tildy Zoltán államminiszter elé terjesszék. Legfontosabb követelésük a szovjet csapatok azonnali kivonulása volt, amit a nemzet függetlenségének alapfeltételeként jelöltek meg.
A munkástanács bizalmat szavazott a Nagy Imre-kormánynak, miután a miniszterelnök bejelentette a szovjet csapatok kivonulására vonatkozó követelését. Ennek következtében a tanács úgy döntött, hogy november 5-étől beszünteti a sztrájkot, és felszólította az üzemeket a munka újrakezdésére. Érvelésük szerint a sztrájk folytatása már nem a kormány, hanem saját maguk ellen irányulna. A szovjet csapatok távozását nem sztrájkkal, hanem passzív ellenállással – az élelmiszer, üzemanyag és szállás megtagadásával – kívánták elérni. Határozottan állást foglaltak a pártszervezés időleges háttérbe szorítása mellett, hogy megőrizzék a nemzeti egységet. Ugyanakkor élesen elutasították a “burzsoá földesúri restaurációs kísérleteket”, kiemelve, hogy sem a földet, sem a gyárakat, sem a bányákat nem adják vissza korábbi tulajdonosaiknak, és a hadsereget sem engedik át “népellenes horthysta tábornokoknak”.
A lap egy másik közleménye a Megyei Munkás Paraszt Forradalmi Bizottság felhívását tartalmazta, amely felszólította a lakosságot, hogy november 6-7-ig szolgáltassák be fegyvereiket a hatóságoknak, ellenkező esetben bűncselekményt követnek el.
A szovjet megszállást követően, november 5-én azonban hiába tervezték újraindítani a termelést az üzemekben, ez a vezetők elhurcolásának hírére meghiúsult. Az új hatalom kettős taktikát alkalmazott: míg egyes pártvezetők és szovjet parancsnokok fenyegetőztek, mások kedvezményeket ígértek a munka újraindításáért cserébe. Az újonnan létrehozott Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság azt ígérte, hogy nem lesz megtorlás a forradalom résztvevői ellen. A munkások azonban nem voltak hajlandóak együttműködni: november 13-án a gyöngyösi és miskolci küldöttek egyértelműen elutasították Kádár kormányának elismerését. Ez némi engedményre késztette a hatalmat, és az elhurcoltakat – köztük Földvárit is – hazaengedték.
December elején újabb drámai események történtek a városban. December 9-én, amikor rendelet született a munkástanácsok felszámolásáról, újabb tüntetéshullám kezdődött. Másnap, a gyülekezési tilalom ellenére, sokan a Borsodi Nyomdához vonultak röplapok és versek nyomtatása céljából. A helyzet itt véres összecsapásba torkollott: amikor szovjet tankok és katonák próbálták feloszlatni a tömeget, lövöldözés tört ki. A tragikus események során két szovjet katona és nyolc magyar vesztette életét, további negyvenen pedig megsebesültek – utóbbihoz hozzájárult, hogy menekülés közben beszakadt a Szinva hídja. A zavargások december 11-ig folytatódtak, barikádok emelkedtek a városban. A harcok során a tüntetők egy csoportja még a megyei tanácsból is kiűzte a pártfunkcionáriusokat.
A forradalom utáni megtorlás során különös figyelmet fordítottak az október 26-27-ei lincselések résztvevőire: közülük hét embert bírói ítélettel kivégeztek.
Földvári Rudolf, aki a forradalom idején Borsod megye pártbizottságának első titkára volt, november 5-én súlyos megtorlással szembesült: forradalmi tevékenysége miatt letartóztatták és a Szovjetunióba, Ungvárra hurcolták. Bár november 17-én visszatérhetett, és rövid ideig még a Megyei Tanács elnöki pozícióját is betöltötte, politikai pályafutása hamarosan véget ért. 1957 márciusában visszatért eredeti szakmájához és Kispesten helyezkedett el lakatosként. A megtorlások azonban folytatódtak: március 15-én kizárták az MSZMP-ből, májusban letartóztatták, majd 1958 júliusában fellebbezési lehetőség nélkül életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1961-ben szabadult, ezután ismét lakatosként, később műszaki vezetőként dolgozott egészen 1981-es nyugdíjazásáig.
A rendszerváltás után, 1990-ben rehabilitálták, és elismerték a forradalomban játszott pozitív szerepét. 1992 és 1997 között a Nagy Imre Társaság elnökségi tagjaként tevékenykedett, 2010-ben pedig Miskolc városa díszpolgári címmel ismerte el életútját, a Nagy Imre érdemrend és Borsod-Abaúj Zemplén Vármegye Pro Comitatu díjának tulajdonosa lett. Idén áprilisban hunyt el, egy hónappal a 103. születésnapja előtt.
Címlapi kép: Fortepan.hu / Virány László
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
