Miközben országszerte egyre több csecsemő kerül gyermekvédelmi szakellátásba, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében különösen súlyos a helyzet. A megyében működő egyik gyermekvédelmi szakellátási intézmény szakmai vezetője szerint a régió az országos lista élén áll mind a szakellátásba kerülő gyermekek, mind az elhagyott csecsemők számát tekintve.
A Népszava egy hónapja foglalkozott azzal a jelenséggel, hogy aggasztó méreteket öltött az elhagyott csecsemők helyzete Magyarországon: egyedül az egri kórház újszülött osztályán jelenleg 12 olyan babát gondoznak, akiket szüleik elhagytak. Az országos helyzet még súlyosabb, a Belügyminisztérium adatai szerint 280-300 elhagyott újszülött rekedt kórházakban, ami drámai emelkedést jelent a korábbi 50-100-as számhoz képest. A probléma gyökere összetett: bár a törvény szerint az elhagyott csecsemőket elsősorban befogadó szülőknél kellene elhelyezni, krónikus nevelőszülőhiánnyal küzd az ágazat. Ezt részben az alacsony bérezés okozza, de a helyzetet tovább súlyosbítják a közelmúlt “gyermekvédelmi” ellenőrzései is, amelyek hatására sokan elhagyják a szakmát.
A helyzet más városokban, például Miskolcon is hasonlóan kritikus, ahol a csecsemőosztályt tehermentesítő otthon is megtelt. Az egészséges csecsemők hosszú távú kórházi elhelyezése nem csak az előírásoknak nem felel meg, de a babák fejlődése szempontjából sem ideális megoldás. Egy hosszú ideje a gyermekvédelmi ellátásban dolgozó borsodi szakemberrel beszélgettünk hosszasan a jelenségről, aki azt kérte, ne írjuk le a nevét cikkünkben.
A szakember szerint a helyzet súlyosságát jelzi, hogy míg országosan körülbelül 20-21 ezer kiskorú van a gyermekvédelmi szakellátás rendszerében, ebből mintegy 2300 gyermek Borsod megyében él. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi szakellátott gyermekek 10 százaléka ebben az egyetlen megyében összpontosul, megelőzve ezzel olyan nagyobb népességű területeket is, mint Pest megye vagy Budapest.
A csecsemők helyzete különösen aggasztó. Az elmúlt időszakban két új különleges gyermekotthont is át kellett adni a megyében: egyet Nagybarcán, egy másikat pedig a megyei kórházban. Mindkét intézmény már most 150 százalékos telítettséggel működik. Ez a probléma nem egyedülálló: két évvel ezelőtt még csak két csecsemőotthon működött az országban, egy Budapesten és egy Borsodban. A növekvő igények miatt azonban ma már négy ilyen intézmény működik országszerte.
A szakellátásba kerülő gyermekek helyzete mögött gyakran összetett társadalmi problémák húzódnak meg. Borsodban a kiemelések többsége olyan családokból történik, ahol már a harmadik-negyedik generáció is tartós munkanélküliséggel küzd, lakhatási problémákkal szembesül, és gyakran vándorló életmódot folytat. A gyermekek gyakran nem járnak rendszeresen iskolába vagy óvodába, és az alapvető egészségügyi ellátásuk is hiányos.
A probléma megoldását nehezíti a nevelőszülők hiánya. Bár országosan mintegy 5000-5500 nevelőszülő működik, ez a szám évek óta stagnál, miközben az igények folyamatosan növekednek. A szakértők szerint legalább 2000 új nevelőszülőre lenne szükség országszerte. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egyre kevesebb nevelőszülő vállalja csecsemők gondozását, részben azért, mert sok esetben a babák különleges ellátást igényelnek születési komplikációk vagy a várandósság alatti szerhasználat következményei miatt.
2020 végén jelentős változás történt a gyermekvédelmi rendszerben: az állami nevelőszülői hálózatokat átadták három egyházi szereplőnek. A katolikus egyház kapta a legnagyobb részt, míg kisebb hányadot a református és a görögkatolikus egyház vett át. Ez az átalakulás új kihívásokat hozott: bár jelenleg országosan körülbelül 50 nevelőszülői hálózat működik, ebből 17-18 Borsodban, a nevelőszülők száma mégsem növekszik jelentősen.
Az egyházi fenntartású hálózatok finanszírozása kedvezőbb az államinál, amit egyesek “alig burkolt egyházfinanszírozásnak” tekintenek. A magasabb finanszírozás azonban nem feltétlenül eredményez jobb szakmai munkát. Előfordul, hogy a megfelelő szakmai háttér nélkül működő hálózatok elsősorban a férőhelyek számának növelésére és a normatíva maximalizálására törekednek, nem pedig a gyermekek érdekeinek legmegfelelőbb ellátás biztosítására.
Ezt példázza Halmaj esete is, ahol az 1800 fős településen 60-65 nevelőcsalád működik, és a 200 fős iskolában a tanulók fele nevelt gyermek. A szakember szerint ez felveti a kérdést, hogy minden esetben megfelelő-e a nevelőszülők motivációja, vagy esetenként inkább az anyagi szempontok dominálnak.
A közelmúltban bevezetett új szabályozás, amely a nevelőszülők életvitelének vizsgálatát és pszichológiai szűrését írja elő, potenciálisan javíthatja a szakmai színvonalat. Ugyanakkor a szakemberek attól tartanak, hogy a szigorúbb feltételek tovább csökkenthetik a jelentkezők számát egy olyan helyzetben, amikor amúgy is súlyos hiány van nevelőszülőkből.
A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) továbbra is kulcsszerepet játszik a rendszerben: ők helyezik el a szakellátásba kerülő gyermekeket, biztosítják a szakértői vizsgálatokat és a gyermekvédelmi gyámokat. A borsodi TEGYESZ igyekszik a megyén belül elhelyezni a gyermekeket, hogy megkönnyítse a kapcsolattartást a vér szerinti családdal, ami kulcsfontosságú a későbbi visszagondozás szempontjából.
A helyzet megoldása összetett feladat, amely nem csak a gyermekvédelmi rendszer reformját, hanem átfogó társadalmi változásokat is igényel. A szakemberek szerint szükség lenne a nevelőszülői rendszer szakmai színvonalának emelésére, a finanszírozási rendszer átgondolására, és olyan intézkedésekre, amelyek valóban a gyermekek érdekeit helyezik előtérbe. Addig azonban, amíg ezek a változások nem valósulnak meg, a rendszer továbbra is küzd a növekvő esetszámmal és a csökkenő erőforrásokkal.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz.
