Salamon Sándor már jó ideje nyugdíjas korú, de egyelőre nem akarja és nem is nagyon tudná letenni a lantot. Számos különböző falu számára ő az egyetlen háziorvos, aki elérhető BAZ megyén belül is az egyik legszegényebb régióban. Hetven felett is töretlenül dolgozik a betegekért.
„Nekem nem az állam a munkaadóm, hanem a betegek. Mivel nincs olyan hogy jobboldali, meg baloldali betegség, nekem politikus nem parancsol, csak a páciensek, meg a Jóisten” – ezt szokta válaszolni a Bodrogköz háziorvosa, Salamon Sándor, ha valaki megkérdezi, honnan veszi a bátorságot, hogy szembe menjen a hatalmi érdekekkel.
Már elmúlt hetven éves, mégis napi több száz kilométert autózik az ország egyik legszegényebb régiójában, ahol hat különböző falu számára ő az egyetlen elérhető orvos. A története abból a szempontból nem egyedi, hogy Magyarországon a még praktizáló háziorvosok többsége már most is hatvan év feletti. Abból a szempontból viszont kivételesnek számít, hogy a példamutató elszántsága és töretlen munkabírása komoly közéleti aktivitással is párosul. Kétszer volt polgármester kis bodrogközi falvakban, szerkesztette az egészségügyi dolgozók Látlelet című szakszervezeti lapját, és a FAKOOSZ nevű orvosszövetség régiós vezetőjeként is dolgozott.
Bár gyerekként sok mindenben tehetségesnek tartották a festészettől a zenélésen át, Sándort a sebészként dolgozó nagybátyja és egy szintén doktor atyai jóbarátja is az orvosi pálya felé terelte. Miután lediplomázott, először Nyíregyházán dolgozott a sóstói tüdőklinikán, aztán a szerelem vitte Kisvárdára. Már ekkor is „álláshalmozó” orvos volt: egyszerre dolgozott a belgyógyászaton és a tüdőgondozóban, miközben hét közben egy kisvárdai praxisban, hétvégén pedig Mándon is ügyelt. A Bodrogközbe végül azért került, mert a kisvárdai főnökével nem tudott megegyezni abban, hogy az emberhiány miatt általa betöltött öt állás után mennyi fizetést érdemelne meg.
Először csak két faluban, Zemplénagárdon és Révleányváron rendelt, később a felesége átvette tőle ezeket a praxisokat, ő pedig ment tovább, és a szomszédos Dámóc, Lácacséke és Semjén háziorvosa lett. Ma már négy évtizede annak, hogy a Bodrogközben rendel, időközben nyugdíjas korú lett, de nemhogy nem hagyta ott a falvait, mikor a környéken további települések (Nagyrozvágy, Kisrozvágy és Ricse) is orvos nélkül maradtak, azoknak a praxisait is átvette. Salamon Sándorról bővebben is írt a Borsod24, amit IDE KATTINTVA olvashat el.
Amellett, hogy folyamatosan rendel, Sándor egyike azoknak az orvosoknak, akik rendszeresen és hangosan tiltakoznak a lehetetlen állapotok ellen. 2011-ben, amikor a bodrogközi ügyeleteken hónapokon át elmaradt az orvos és nővér bérek kifizetése, a megyei sajtóhoz fordult. Tavaly pedig, amikor a Cigándi járás szakrendelője finanszírozhatatlanná vált, ott volt a tüntetők között, akik elérték, hogy ne zárjon be az intézmény. (Forrás: 444.hu)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
