Miskolc tömegközlekedése azért is különleges, mert itt indultak először az országban menetrend szerinti buszjáratok. Ennek már több mint százhúsz éve.
A 19. század második felében Miskolc városának fejlődése megteremtette az igényt a szervezett tömegközlekedés kialakítására. A város lakossága ekkor már meghaladta a harmincezer főt, és olyan jelentős fejlesztések történtek, mint a vasút megérkezése 1859-ben, valamint a diósgyőri vasgyár felépülése 1868-ban. Ezek a változások, valamint Tapolca növekvő népszerűsége szükségessé tették a közlekedési infrastruktúra fejlesztését.
Az 1860-as években körvonalazódott egy ambiciózus terv egy földalatti vasútvonal kiépítésére a Vasgyár és a pályaudvar között, ami az ország első metróvonala lehetett volna, de anyagi okok miatt ezt elvetették. Ehelyett 1862-től omnibuszok kezdtek közlekedni a városban, főleg a Tiszai pályaudvar, Diósgyőr és Tapolca között.
Az omnibusz fontos mérföldkő volt a városi tömegközlekedés fejlődésében. Ez a ló vontatta jármű a 19. században forradalmasította a városi közlekedést, és az autóbusz, valamint a trolibusz előfutárának tekinthető. Az omnibusz neve a latin “omnibus” szóból származik, ami azt jelenti: “mindenkinek”. Ez jól tükrözi a jármű célját, hiszen a városi tömegközlekedés első olyan eszköze volt, amely valóban mindenki számára elérhető volt.
Magyarországon az omnibusz megjelenése az 1830-as évekre tehető, hasonlóan ,más európai városokhoz vagy éppen New Yorkhoz. Budán 1832-ben indult az első menetrend szerint közlekedő omnibusz, amely a Lánchidat kötötte össze Zugligettel. Ez a járat elsősorban a nyári hónapokban közlekedett, kielégítve a kirándulók igényeit. Ugyanebben az évben, 1832-ben Pesten is elindult az első omnibuszjárat is, amit Kratochwill János vendéglős kezdeményezett jó üzleti érzékkel: az ő omnibusza két saját kávéháza között közlekedett, a járat nem csak közlekedési eszközként szolgált, hanem Kratochwill üzleti vállalkozásait is összekötötte, demonstrálva, hogyan lehetett a tömegközlekedést üzleti célokra is felhasználni.
Az omnibusz használata a 19. század végéig, a villamosok és később az autóbuszok megjelenéséig volt jellemző, de párhuzamosan működtek ebben az időszakban a bérkocsik is, Budapesten 1871-ben például 36 bérkocsi szolgálta az utazóközönséget.
Miskolcon a villamosközlekedés bevezetésének gondolata 1895-ben merült fel, dr. Csáthy Szabó István vezetésével. Az eredeti tervek szerint egy 20 kilométeres vonalat építettek volna ki a Tiszai pályaudvartól egészen Lillafüredig, de végül csak egy 7 kilométeres szakaszra kaptak engedélyt.
Az első villamos 1897. július 10-én indult el a Tiszai pályaudvar és a Verestemplom között, nyolc megállóval. Az új közlekedési eszköz azonnal népszerű lett, az első napon 7615 utas vette igénybe.
A sikeren felbuzdulva hamarosan egy második, a Búza tér és a Népkert között közlekedő villamosvonalat is kiépítettek, amit később Hejőcsabáig hosszabbítottak meg. A villamosok üzemeltetését és a város közvilágítását egyaránt a Miskolci Villamossági Rt. biztosította egészen 1947-ig. Ez a kettős szerep nem mindig volt előnyös, például amikor a cég az 1920-as években az áramdíj emelésével zsarolta a várost, hogy megakadályozza a konkurens autóbuszközlekedés beindítását, utóbbi bevezetésére több kísérlet is történt.
Az ország első menetrend szerinti buszjárata 1903. június 8-án indult Miskolcon, Bene Gyuláné kezdeményezésére, de a villamos népszerűsége miatt hamar megszűnt.
Bán és társa indították el a következő buszjáratot 1910-ben a Városház tér és Hámor, illetve Tapolca között, de ez is csak rövid ideig működött. Az MVRT 1926–29 között üzemeltetett autóbuszjáratot a mindszenti templom és Tapolca, valamint a diósgyőri református templom és Lillafüred között. 1931-ben a MAVART indított járatot a Tiszai pályaudvar és Lillafüred között, de a buszközlekedés csak a II. világháború után vált elterjedtté.
Címlapi fotó: Miskolci autóbusz 1928-ból. Forrása: Fortepan.hu/Buzinkay Géza
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
