Több tantárgyból is bukásra állt és a menekülés egyik legrosszabb formáját választva saját életét oltotta ki szégyenében. Az eset még mindig beszédtéma, pedig még a XIX. század végén történt.
Rossz érdemjegyei miatt lőtte agyon magát egy tizennégy éves fiú
Miskolc, Dudujka Pál cikke
Czékus Zoltán megyei levéltárnok tizennégy éves fia agyonlőtte magát apja vadászfegyverével. A református főgimnázium diákja rossz érdemjegyei miatt választotta a menekülés ezen formáját, több tantárgyból is bukásra állott.
Egyre gyakoribb a diákok körében elkövetett öngyilkosság. Különösen a félévi, évvégi iskolai értesítők kiosztásánál menekülnek a fiatalok az elkeseredés miatt a halálba, de sajnálatos módon év közben is előfordulnak esetek. Mindezideig Miskolcon hasonló nem történt, tegnap azonban Czékus Gyula, a református főgimnázium ötödikes tanulója választotta az öngyilkosságot a küzdés, az élet helyett. Fazekas utca 8. szám alatti otthonukban apja, Czékus Zoltán megyei levéltárnok vadászfegyverével lőtte magát főbe.
Czékus Gyula sosem volt jó tanuló. Már első osztályos tanulóként számos elégtelent kapott, gyengének bizonyult vallás, magyar, latin, földrajz és mennyiségtan tárgyakból. Bár kezdetben rajzoló geometriából kezdetben jeles volt, később ebből is romlottak jegyei. Ugyancsak nehézséget okozott számára a német, a görög, a történelem és a természetrajz tanulása, bukás körül járt nem egy ízben. Gyenge tanulmányi eredményei mellett magaviseletére évekig nem volt panasz. Negyedikes korában azonban is megváltozott, s tanárai már azt csupán szabályszerűnek tudták értékelni. Jogosan feltételezhető, hogy a Czékus-fiú lelkében ekkor már dúlt a feszültség, amely megmutatkozott rendetlenné váló írásképében is.
Az elmúlt tanévben aztán bekövetkezett a végromlás. Már csak mennyiségtanból sikerült jó jegyet szereznie, a tárgyak többségénél a bukást kerülgette. Először görögből állt elégtelenre, s bár később ezt sikerült elégségesre feltornáznia, latinból és németből egyértelműen osztályismétlés fenyegette. Ezt már a fiatal lélek nem tudta elviselni. Hogy tanárai vagy szülei korholása, esetleg a belső szégyenérzet késztette-e szörnyű cselekedetére, nem tudni. Tegnap délután kettő órakor, iskola után a vadászpuska elsült, s egy újabb fiatal fiú jövője foszlott köddé.
Szülei gyásza leírhatatlan, nem ő volt az első gyermekük, akit elvesztettek. 1888-ban az mindössze négyéves kislányukat, Irénkét kellett eltemetniük, s ím most fiúkat is. A kis Gyula halála megdöbbentette a város polgárait és sokakat gondolkodóba ejtett. Mily lelki küzdelmek vezettek ahhoz, hogy egy serdülő gyermek eltaszítsa magától az életet? Mily érzelmi hányódásokon eshetett át? Tanárai, vagy szülei korholása, esetleg belső szégyenérzet tette oly vakká, számára az életet kilátástalanná, hogy már nem érezte, hogy jegyein változtathat. Bizonyára sokak elgondolkodtak most azon tanítói körökből származó javaslaton, amely szerint el kell törölni az érdemjegyeket. Közel tíz éve, hogy Mendlik Ferenc budapesti reáltanár vetette fel ezt tudós előadásában.
A kiváló tanár szerint az érdemjegyeket valójában kényszerítőeszközök, amelyek kiölik a diákokból azt a szabadelvűséget, amely az örömelvű tudásvágy letéteményese. Úgy véli, hogy az érdemjegyek bilincsként oltják bele a tanulókba, hogy ne magáért a tudásért tanuljanak, hanem csak azért, hogy a jó jegyért megdicsérjék őket. Mendlik Ferenc hangsúlyozta, hogy az érdemjegy a szabadság megfojtója, amely alól ha felszabadítanánk az ifjúságot, az több érdeklődést mutatna a tudományok iránt és önállóbb gondolkodásával magasabb nívót eredményezne a jövőben. Az osztályzatok megszüntetésére jelenleg nincs kilátás, s ha egyszer meg is valósul, Czékus Gyulán már ez sem segíthet, mint ahogy a Czékus család gyászát sem enyhítheti. (Forrás: Bomie.hu)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
