A Miskolci Sofőrszolgálat két alkalmazottjával beszélgettünk, az életben is egy párt alkotó Fekete Róberttel és Demcsik Emmával. Meséltek néhány érdekes sztorit a mindennapjaikból.
A vállalkozás már tizenöt éve megtalálható Miskolcon; nagyjából egyszerre indultak az első fővárosi ilyen szolgáltatóval. Még mindig sokan idegenkednek attól, hogy autójukat egy tapasztalt sofőrre bízzák, ha alkoholt fogyasztottak, de mégis haza akarják juttatni azt. Eleinte nehezen is indult be a vállalkozás, csak a személyes ajánlások működtek, semmilyen más reklám nem vált be, hiszen ez mégiscsak egy bizalomra épülő szolgáltatás. Még ma is legtöbbször valamelyik ismerősük ajánlja az új ügyfeleknek őket, olyanok, akik korábban már igénybe vették a szolgáltatásukat, kisebb rész az, aki a Facebookon vagy a Google-ön keresztül találja meg őket. A sofőröket sokszor hívják ki olyan címre házakhoz, ahol szeretnek baráti összejöveteleket, szalonnasütéseket tartani, ilyenkor akár 3-4 családot is hazafuvaroznak onnan.
Sokan ezt még mindig afféle luxusszolgáltatásnak fogják fel, azt hiszik, ez valami drága dolog, pedig még olcsóbb is sofőrszolgálattal hazamenni, mint egy oda-vissza taxizás – és rugalmasabb is. Miskolcon belül általában 15-25 percen belül a helyszínen vannak, de akár vidéken is tudják ezt az időt tartani, ha Miskolc vonzáskörzetéről van szó. Akkor lassabb a kiérkezés, ha valamilyen tömegrendezvény van vagy mondjuk esküvői szezon. Sok a fuvar Miskolctapolcára, Mályiba és Sajószentpéterre, a rendeléseknek 70-75 százaléka Miskolc és tíz kilométeres sugarú környéke. Azért előfordulnak hosszú fuvarok is, nyáron Egerbe, Tokajba, de van, hogy Budapestre vagy a Dunántúlra.
Persze náluk is megesik, mint a taxitársaságoknál, hogy a diszpécser fél órás kiérkezést mond, ez függ attól is, aznap éppen hány sofőrrel dolgoznak és hogy mennyire torlódnak össze a fuvarok. Nagyjából 5-10 olyan emberük van, akik hétről hétre fixen dolgoznak és vannak még beugrósok is, de ez mindenkinek afféle kiegészítő vagy mellékállás. Nem elég, hogy valaki jól tud vezetni, ehhez a munkához sok türelem kell, emberismeret, rugalmasság és bírni kell az éjszakázást is.
Nem valódi munkaként fogja fel igazából egyikünk se, hanem ez ilyen szórakozás, izgalmas éjszakai vezetés, meg barátkozás
– mondja Emma.
A sofőrszolgálatnak vannak céges autói, de az alkalmazottak a saját járművüket is használják a fuvarozásnál, ahol legalább két főnek kell kiszállnia: az egyik viszi haza az ügyfelet annak a kocsijával, a másik pedig a kiszálló autóval megy tovább. Őt hívják maguk közt gyűjtősnek. Mindenki gyűjtősként kezdi, hónapok is eltelnek, mire ügyfeles sofőr válik valakiből. A gyűjtőst a másik folyamatosan figyeli, hogyan vezet, hogyan kommunikál az ügyfelekkel, és ha azt látják, hogy tényleg talpraesett és jól vezet, akkor betanítják ügyfeles sofőrnek is.
Rendkívül rugalmasnak kell lenni az autókkal és az ügyfelekkel is, mégis csak ittas emberekről van szó többnyire. Bár az a tapasztalatuk, hogy a sofőrszolgálatosokkal jobban bánnak az emberek, mint a taxisokkal. Emögött az is van, hogy a saját autójukra inkább vigyáznak az ügyfelek is, mint máséra. Plusz más ügyfélkör veszi igénybe a szolgáltatást is, alapjában véve az egy szűrő, hogy aki sofőrszolgálatot hív, annak már eleve van autója.
Egy kapatos emberrel sokszor nem könnyű, ezért ha fuvar közben nem hajlandó elárulni a végcímét, vagy olyan viselkedést tanúsít, ami nem megengedett, akkor a sofőr jelezheti, hogy a fuvarnak vége, és az első biztonságos helyen félreáll az autóval. Az ügyfél pedig onnan hívhat magának majd taxit, de az autóját is el kell szállítsa majd valahogy, szóval neki sem érdeke ez. Emmának szerencsére még nem volt ilyen esete, bár háromszor is nagyon közel volt már ehhez, de szerencsére mindig volt egy olyan normális ember a társaságban – többnyire a részeg ügyfelet csillapító barátnő –, akikre való tekintettel folytatták az utat.
Az ügyfelek egy része azt gondolja, hogy azért a tarifáért, amiért mi elvállaljuk a fuvart, ő megvett minket annyi időre, amennyire ő gondolta. Tehát akkor álljunk meg a Mekinél, várakozzunk, rohangáljunk ide-oda-amoda, meg beszalad még a barátokhoz koccintani. Nekünk elég sűrű szokott lenni a menetrendünk éjszaka, amit tartani igyekszünk. Az ügyfél meg néha úgy gondolja, hogy azért mert, ő fizetett, megengedhet olyan viselkedést is, amiért egy igényesebb kocsmába is felpofoznák.
Egy éjszaka taxiból 40-50 autó van kint a városban, mi meg mondjuk 5-6, nyári szezonban 7 autóval megyünk. Szoros időbeosztás szerint megyünk, tehát ha felvesz a diszpécser nekünk 2-3 egymást követő fuvart, akkor nekünk oda ki kell érni, és nem tehetjük meg, hogy egy minket megvárató ügyfél miatt megvárakoztassuk az összes többit. A jó fej ügyfelek már kint várnak minket a kocsijuknál, de van, akire három-négyszer rá kell csörögnünk, és tíz-húsz-harminc percet állunk ott az autó mellett és várunk rá. Érdekes módon sokszor épp a rendszeres ügyfelekre – mesélte el Emma.
Jellemzően akkor hívják őket, ha a sofőr alkoholt fogyasztott, de vannak vállalati rendelések is, amikor céges autókat kell a szervizből elhozni. Előfordulnak nyári rosszullétek vagy olyan egészségügyi helyzetek is, amikor őket kérik, de például van egy kedves, idős házaspár, akik azért szokták őket kérni, mert éjszaka nem szeretnek vezetni.
Volt már olyan, hogy valaki kapatosan hívta őket, de az ügyfél közben mégis elindult, még mielőtt kiértek volna a címre érte. Aztán Miskolc határából telefonált nekik, hogy a rendőrök elvették a kocsikulcsát, így megvárták, míg a sofőrszolgálat odaér és hazaviszi a szondán megbukott sofőrt.
A rendőrökkel egyébként kimondottan korrekt a kapcsolatuk, ha látják, hogy felmatricázott céges autóval vannak, akkor intenek is nekik az éjszakai razzián, hogy menjenek tovább nyugodtan, arcról már ismerik a sofőrszolgálatosokat. Egyszer egy fiatalabb rendőr állította meg Emmát, és amikor kiderült, hogy sofőrszolgálatos, a rend őre megköszönte neki, hogy vannak, mert kevesebb embert kell lekapcsolniuk. Amikor pedig valakitől el kell venni a jogsit, akkor a pórul járt sofőrnek ajánlják, hogy hívja a sofőrszolgálatot, ha haza akar jutni ő is és az autója is.
Arra a kérdésre, hogy mit szólnak az ügyfelek, ha kiderül, hogy női sofőr jön értük, Emma elmondja, hogy ez sajnos még mindig kuriózumnak számít, mindennapos tapasztalata, hogy úgy gondolják, a nők nem tudnak vezetni, vagy legalábbis nem tudnak jól vezetni.
Odasétálok az ügyfélhez, és mondom neki, hogy jó estét, én leszek a sofőr. Hát meg szoktak lepődni. Egyszer egy Volvóhoz mentünk a Szinva Teraszra, a srác igen illuminált állapotban ült a padkán, és mondta, hogy nekem nő márpedig nem fogja vezetni az autómat. Én azt feleltem, hogy akkor márpedig nem fogsz hazajutni, és sikerült kiegyeznünk. Az út háromnegyedénél elárulta, hogy igazából csak azt nem szereti, ha a felesége vezeti a kocsiját. Olyan is volt, aki megmondta, hogy ő nagyon utálna nő mellette ülni az autóban, mert fél, de a fuvar végén elnézést kért és elmondta, hogy pozitívan csalódott. Ott is a korábbi rossz tapasztalatok álltak a háttérben, a volt barátnője folyamatosan lefulladt a kocsijával, nagyon rosszul vezetett. Más finoman szurkálódik a fuvar alatt, hogy nő létemre nem is vezetek olyan rosszul, és van pár olyan ember is, aki ahogy beülök hozzá és nőként elkezdem vezetni az autóját, két fokot józanodik, és jól el lehet velük beszélgetni.
Direkt női sofőrt azért még nem szoktak kérni a diszpécsertől, inkább név szerint kérnek valakit, ha már volt korábbi jó tapasztalatuk vele. Egyébként 3-4 olyan női sofőrjük van, aki rendszeresen dolgozik a cégnél. Ők sokszor afféle házi pszichológusok is, velük beszélik meg az utasok a magánéleti problémáikat. A tapasztalat szerint az italtól agresszívabbá váló részegek még rosszabbul is bánnak a férfi sofőrökkel, őket több verbális atrocitás éri az ilyen ügyfelektől.
Emma korábban pultos munkákat vállalt nyaranta Répáshután, az a munka fárasztóbb volt, mint ez, amit az első perctől fogva élvez. A vendéglátós pultnál megtapasztalta már a beszólásokat, ahhoz képest a sofőrszolgálatban sokkal jobb fejek az emberek, mint amit egy szórakozóhelyen megengednek maguknak.
Ide azok jönnek dolgozni, akik tényleg szeretik az autókat, elég sokan értenek is hozzájuk, meg mindannyiunknak gyakorlata van. Eleve ügyfelesként csak az ülhet be egy idegen autóba, akiről mindenki megmondja, hogy jól vezet, jól kezeli az autót, jól reagáljuk, nem megy bele olyan helyzetekbe, amikből baj lehet. Én igazából azelőtt kezdtem el sofőrszolgálatozni, hogy saját autóm lett volna, de addigra már kilenc különféle autót vezettem. Nem voltam hozzászokva egyetlen kocsihoz, így könnyebb volt rugalmasnak lenni. Nekünk pedig manuális és automata váltójú, kicsi és nagy benzines és elektromos autót is kell vezetnünk, de szerencsére többnyire partnerek az ügyfeleink, segítenek, ha kérdésünk van az autóval kapcsolatban.
A sofőrszolgálat munkatársai sokszor nem is munkaként fogják fel a vezetést, mert azért kapnak pénzt, amit szeretnek, és amit amúgy is csinálhatnának, mert nagyon sokan mennek ki éjszaka vezetni élvezetből. Persze ehhez fel kell áldozni éjszakákat meg hétvégéket, hiszen a péntek-szombat a legsűrűbb.
Aki meggazdagodni szeretne, az nem ide jön dolgozni.
Érdeklődtünk érdekesebb sztorikról, amik történtek velük, néhányat elmeséltek:
Robi: Néhány éve kiértünk az illuminált ügyfélhez, aki éppen összebalhézott egy szintén részeg fiatallal. Beültünk az autóba, és ő, aki majdnem összevert egy másik járókelőt, kihívta a rendőröket, akik elég hamar meg is jelentek. Az ügyfél kiszállt, és amíg én leparkoltam, ő eltűnt. Kerestük a rendőrökkel, felhívtam telefonon, és közölte a rendőrökkel, hogy hát ő több száz kilométerre van, össze-vissza kamuzott. Kiderült, hogy a szélvédő is be volt törve a kocsiján, ami tele volt elektromos biciklikkel, találtak külföldi iratokat is az kocsiban, miután átadtam a rendőröknek a slusszkulcsot. Pár héttel később találkoztunk az ügyféllel, aki elmondta, hogy akkor végül elkapták és bevitték éjszakára.
Emma is megosztott egy történetet: Amióta láttam a Need for Speed filmet, nekem szerelmem a Mustang, gyönyörű amerikai izomautó, el lehet menni 60 ezer forintért élményvezetésre, amikor egy instruktorral ülsz be, és te vezetheted az autót. Én nagyon szerettem volna ilyet, csak sosem éreztem úgy, hogy felkészültem volna rá, aztán egyik este csörgött a telefon a diszpécsernek, hogy egy gyönyörű meggypiros Ford Mustangot kellene elvinni egy viszonylag hosszú útra, és hála istennek pont rám került a sor. Spórolt nekem az ügyfél 60 ezer forintot.
Robi: Voltam én már 12 órás locsolkodáson, bejárva a fél országot. És vettünk már lovat is az ügyféllel éjszaka. Nagyon rövid fuvarnak indult, de a megrendelő mondta, hogy menjünk már ki valamelyik tóhoz vidékre, lenne ott egy rövid dolga. Kimentünk, ő eltűnt egy negyedórára, majd visszajött és közölte, hogy vett egy lovat, és kérdezte el tudjuk-e húzni.
Egyébként nagyon aranyos ügyfeleink vannak. Volt olyan sofőrünk, aki állást kapott egy rendszeres ügyféltől, aki felsővezető, mert fuvar közben kialakult egy olyan kölcsönös szimpátia, hogy senki másnak nem akarta odaadni az állást, csak ennek az egyetemista srácnak. Dehát minden este történik valami érdekes, könyvet lehetne ebből írni.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
