Az igen régóta használaton kívüli, egykor nagyon fontos épületet megpróbálták nagy lelkesedéssel feltámasztani holtából, ám sajnos a lufi kipukkadt, így az egészből nem lett semmi.
És jelen állás szerint úgy tűnik, nem is lesz még jó ideig. Szemelvények Bán Dávid írásából, amelyet az Epiteszforum.hu szemlézett.
„Négy hónappal ezelőtt néhány fiatal miskolci művész elhatározta, hogy egyesületet alapít és felébreszti csipkerózsika álmából a város és az egyetem közötti senki földjén fekvő, elhagyatottságában, szigorú monumentalitásában is gyönyörű, funkcionális egyszerűségében is megkapó látványt nyújtó egykori Fűtőmű épületét. Az épületet jelképesen lefoglalták a kortárs művészet számára és elkeresztelték ERŐMŰ-nek” – írja az országos sajtót is megjárt közlemény 2005-ben, amikor az alig két évtizedes aktív működés és a három évtizedes csendes hallgatás után életet szerettek volna lehelni az egyetemet korábban kiszolgáló fűtőműbe.
Miután 1950-ben döntés született, hogy a nyugati határ közelsége miatt Sopronból Miskolcra, a nagyszabású ipari fejlesztések borsodi központjába telepítik át a Nehézipari Műszaki Egyetemet, annak helyszínéül az akkor még főleg szőlőhegyként ismert Avas és Miskolctapolca közötti, Dudujka névre hallgató ligetes, fás területet jelölték ki. A következő évtizedben folyamatosan épült a várostól függetlenül álló campus első épületegyüttese – nem kevés politikai fogoly kényszermunkájával –, majd megkezdődött a karok átköltöztetése és indult meg az oktatás.
A fokozatosan növekvő campus épületeinek kiszolgálására az Egyetemváros határában, az Avas lábánál, a Rendezőpályaudvart és a diósgyőri gyárakat összekötő ipari vágány mellett 1951 és 1953 között egy önálló hőközpont is épült, méretes kéménnyel. Az időközben felépült Avas lakótelepet is innen szerették volna távfűtéssel ellátni, de ehhez a megfelelő turbinák sosem érkeztek meg a már kiépített turbinatérbe, a feltöltő silók pedig mindvégig érintetlenek maradtak. Az épület nagyjából az 1970-es évek derekáig szolgáltatta a hőt az egyetem számára, majd a technológiai váltás következtében működése leállt, funkcióját vesztve kezdte el hosszúra nyúlt nyugdíjas éveit, indult el a pusztulás útján.
2010-ben úgy tűnt, látványosan megmozdul valami. A nagyszabású program megvalósításának pénzügyi háttere nagy részben adott volt, a kivitelezés azonban egyre csak csúszott. Noha a támogatási szerződések aláírása után a közbeszerzést és a kivitelezést még a 2010-es önkormányzati választások előtt elindította a város, az érdemi munka már csak 2011-ben kezdődött el abban a reményben, hogy a következő év áprilisában már megnyithat az intézmény. „…halad, és bőven megleszünk az időpontig” – nyilatkozza Gedeon Miklós, a projekt vezetője 2012 januárban, ekkor azonban már tudható volt, hogy csúszással kell számolni, részben a felmerülő, nem várt természeti problémák – számos vízfolyást fedeztek fel a területen –, valamint az épület mellett áthaladó vasútvonal kapcsán. Az új városvezetés egy ideig még látszólag vitte a projektet, ugyan annak hasznosságáról, hosszú távú fenntarthatóságáról többször megfogalmazta kétségeit. Az állandó csúszások mellett úgy tűnt, hogy kétségei ellenére, de kitart a város a program mellett, időről időre átadási céldátumokat is bejelentettek, de 2015-ben váratlanul kihátráltak a megvalósításból, a kapott céltámogatást pedig visszafizették az államnak.
A külső munkálatok láthatóan megindultak, az épület homlokzata, elvesztve eredeti tégla architektúráját, szigetelt vakolatot kapott, ugyanakkor az új szárnyak építése nem kezdődött el. A félbemaradt építkezést, az utolsó elképzelések szerint 2015-ben megnyíló tudományos- és művészeti központot, valamint rockmúzeumot még sokáig tábla hirdette, az élményparknak kiszemelt terület egy részére azonban élelmiszeráruház és parkoló került. A fűtőmű feltámadására úgy tűnik, most sokáig nem lesz remény, az épület a korábbi lelkes nyitottság helyett a teljes elzártságba burkolódzik. További részletek a cikkben.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
