Tolcsvay Béla főszervezőként, Schuster Lóránt fellépőként, Mező István a közönség soraiban ülve, Rózsa Péter pedig dokumentumfilmet forgatva vett részt a jubileumát ünneplő Diósgyőri Rockfesztiválon. Így emlékeznek azok, akik ott buliztak 50 éve a Diósgyőri Stadionban.
Néhány nap múlva lesz éppen 50 éve, hogy 1973. június 10-én megrendezték az ország első pop-rockfesztiválját a Diósgyőri Stadionban. Mint ismert, a később magyar Woodstock néven elhíresült fesztivál ötlete Tolcsvay Bélától származik, akit ismerősei győztek meg arról, hogy az ország akkori második legnagyobb városa nem lehet meg “korszerű ifjúsági park” nélkül. Mivel a városi tanács erre nem biztosított elég anyagi forrást, Tolcsvay egy rockfesztivál szervezésében látta a megoldást, amelynek bevételei jelentősen hozzájárulhatnak a beruházás megvalósításához. Mozgósította a zenésztársadalmat, és ennek eredményeként sikerült 14 együttest, 2 szólistát és 3 lemezlovast rávennie a fellépésre.
A fesztivál helyszíne a DVTK-stadion volt, a sportklub elnökét ugyanis szintén sikerült meggyőzni a kezdeményezés ígéretes voltáról. A rendezvény csak egy napra kapott hatósági engedélyt, ráadásul a miskolci polgárok éjszakai nyugalmát sem volt szabad megzavarni, így délelőtt 10 és este 9 óra között kellett lebonyolítani a korszakos jelentőségű eseményt. Az esemény ötletgazdája Tolcsvay Béla a közelmúltban volt az M5 vendége, ahol a P. Mobil vezetőjével, Schuster Lóránttal elevenítették fel a rockfesztivállal kapcsolatos emlékeiket.
– Felvetődött Diósgyőrben, hogy nyáron is kellene csinálni valamit. Helyszínként a DVTK-stadionra esett a választás, egyet nem engedtek, rámenni a fűre. Aki ráért, elhívtam fellépni. Beültem az országos rendezőiroda második emeleti büféjébe, és aki arra járt, arra rászóltam, hogy te, ráérsz, június 10-én? Nincs gázsi, semmi, útiköltség van, semmi más. Összeadjuk a motyót, és csináljuk a diósgyőri ifjúsági parkért. Mindenki egyből igent mondott és lelkes volt – emlékezett vissza Tolcsvay Béla, dalszerző, előadóművész.
– A diósgyőri fesztivál volt tulajdonképpen a „tojás”, még nem tudtuk, hogy mi lesz belőle, strucc vagy sárkánygyík. A műfaj művelődési házakban edzett, abban a közegben mozogtunk. Nem volt meg a megfelelő technikai feltétel, hogy ilyen bulit csináljunk, a rendezvényt biztosító szervek agyatlanok voltak. A tribün egyik sarkán játszottak a zenekarok, a többi ember pedig 120 méterre körben egy stadionban. A hangulat jó volt, hiszen a közönséget nem lehet elrontani. Ha a zenekar rossz, akkor a közönség csinál jót – fogalmazott Schuster Lóránt, aki zenekarával itt, a Diósgyőri Stadionban lépett fel először P. Mobil néven. Mint mondta, a fesztivál kezdete előtte egészen hajnalig kábeleztek, rakták össze a technikát Szörényi Szabolcs vezetésével, hogy egyáltalán megszólaljon. „Nemhogy nehéz, hanem lehetetlen volt a dolog.”
A fesztivált rendjének biztosítása szakértő kezekbe került, ugyanis a sportpálya körüli futópályán kutyás rendőrök és ifjúgárdisták választották el a közönséget a zenészektől.
– Nagyon kemény voltam, mondtam, hogy kellenek a rendfenntartó szervek, de azt kikötöttem, hogy ne legyenek egyenruhában. Amikor két ember beugrott a korláton keresztül, és utánuk eredt a rendőrség kutyával, akkor a közönség elkezdtett fütyülni. A felelősséget vállalva rohantam le a pályára, és megkértem a zenészeket, hogy hagyják abba addig a zenélést, amíg nem megy vissza a nép. A fiatalok visszamentek a helyükre, a kutyát lehozták a pályáról. Vastaps lett a vége – idézte fel a feszültebb pillanatokat Tolcsvay Béla.
„Fönnállt az a veszély, hogy a közönség felrúgja a protokollt, és átugrik a derékig érő kerítésen és odajönnek a színpad elé. Akkor hallották volna rendesen a műsort, mert így olyan volt, mintha a libalegelőn hallgatták volna, ahogy a faluban harangoznak” – tette hozzá Schuster Lóránt.
Az ország első pop-rockfesztiválja nem keltette fel sem a Magyar Rádió, sem a Televízió érdeklődését, nem tartották fontosan tudósítani az eseményről, ezért csak a nyomtatott sajtó beszámoló, illetve rövidebb filmfelvételek maradtak fent az azóta legendássá vált rendezvényről. Rózsa Péter újságíró, a Klub rádió műsorvezetője 20 évesen, a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatójaként és az egyetem filmklubjának tagjaként érkezett a Diósgyőri Rockfesztiválra forgatni társaival, Kárpáti Györggyel, Vicsek Ferenccel és Hajnal Józseffel.
– A filmklubban elhatároztuk négyen, hogy végigforgatjuk Super8-as technikával ezt az egészet, aztán majd valamit csinálunk belőle. Fogalmunk nem volt, hogy ez mi lesz. Különböző szakaszokban vettük fel az egészet, aztán az egyetemi filmklubban elkezdtünk vágni. Snittenként szétszedtük a celluloidszalagot, fölraktuk a falra, mindegyiknek volt egy száma, mindegyikről tudtuk, hogy melyik jelenetet tartalmazta. Baromi izgalmas volt ilyen mechanikus módszerrel összerakni a filmet, aztán pedig a hangot keverni. Nagyon élveztük – emlékezett vissza Rózsa Péter. Az Ifjúsági park – zenéből című filmet később több filmfesztiválon is elismerték, egyebek mellett Miskolcon, valamint egy Super8 fesztiválon is.
És hogy mire emlékszik még így, fél évszázad után is a fesztiválból?
– Arra a nagyon frankó hangzavarra, ami a stadiont kitöltötte, miközben próbáltam interjúkat készíteni a közönség soraiban azokkal, akiket nem engedtek be, mert már nem tudtak jegyet venni vagy lekésték, és a stadionon körül hallgatták a koncerteket. Egy ekkora eseményt megrendezni páratlan dolog volt akkor, ez volt az első ilyen az országban. Nagyon érdekes, hogy Miskolc ezt meg merte rendezni. Voltak nagyon feszült pillanatai a fesztiválnak. Egy pillanatra a filmben fel is villantjuk, hogy hátul ott állt a rendőrség készültségben vízágyús autóval, de nem tudhatták, hogy mi lesz ezzel, hiszen húszezer ember fért el a stadionban. Amikor a közönség letódult az aréna aljára, és Bergendy egyik nótájára elkezdték ütni-verni a palánkokat, akkor a rendezők megpróbáltak berohanni és nyugtatgatni az embereket attól tartva, hogy be fognak rohanni a pályára. Nem rohantak be. Egy-két ember átugrott, őket gyorsan elkapták. De ott volt a levegőben, hogy ez egy nagy esemény, végre mi is itt Woodstock vagyunk – idézte fel Rózsa Péter. A Déri János-díjat újságíró hozzátette, az olyan ismer, nagy sztárok, mint Koncz Zsuzsa vagy Bródy János mellett kevésbé népszerű zenekarok is felléptek. A Syriust sem ismerte még akkor a szélesebb közönség, inkább csak értelmiségi berkeken belül, a Neoton pedig akkor még kemény rockot játszott.
Mező István karikaturista, a Miskolci Illés Klub elnöke 22 éves volt a Diósgyőri Popfesztivál idején, ahova egy barátjával, motorkerékpárral ment el.
– Az ötven évvel ezelőtti DVTK-stadionbeli popfesztivál nekem örök életre emlékezetes marad. A mai művházas koncerteken nincs annyi néző, más a hangulat. Az, akkor, egy más világ volt. A belépőjegy mellé mindenki kapott egy negyvennyolc oldalas műsorfüzetet, benne minden fellépővel, sok fényképpel. Én ezt a mai napig őrzöm! Fellépett az akkori magyar pop-zenei élet színe-java: Generál, Corvina, Neoton (nem a Familia!), Mini, P. Mobil, Non Stop, Bergendy, és a KITT-egylet, ami Koncz – Illés – Tolcsvay és Trió nevek rövidítése. Ők játszottak külön-külön is, és együtt is. Nekem világ életemben az ILLÉS volt a kedvencem – nyilatkozta lapunknak Mező István.
– Hogy mit jelentett ez a fesztivál? Ha belegondolunk, mindössze négy évvel előtte volt 1969-ben a woodstocki fesztivál. Valami olyasmit szerettek volna a magyarok is, ami szerintem megvalósult. Azóta is a magyar Woodstocknak nevezik, és szerintem az ötven év alatt nem volt más hozzá hasonló nagyságú és ennyi neves fellépővel koncert. Nekem a második helyen a 2001-es népstadioni ILLÉS – Metró – Omega szuperkoncert áll – tette hozzá.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
