Megszokhattuk már, hogy az országos politika szereplői sokszor – egyre többször – tévesztik szem elől a közérdeket. A helikopterről, a VIP-páholyból nem látható a 800 forintos kenyér, a kimerült pedagógus, a kórházak penészes mennyezete és a kátyú.
A helyi politikusoktól mást vár az ember, hiszen őket leszólíthatjuk a piacon, szembe jöhetnek a közértben, együtt várakozhatunk a piros lámpánál. Úgy hisszük, köztünk élnek és azonosak a problémáink.
Így történhet meg, hogy egy útfelújítás apropóján is a legjobbat feltételezzük az önkormányzati képviselőinkről. De ne legyenek ábrándjaink: ami nagyban, az kicsiben.
Régi adósság a perecesi Erenyő utca felújítása. A jó hír az, hogy a városrész főútjának felújítása végre elkezdődhet, és kiépül a régóta várt csapadékvíz-elvezető rendszer, ami megoldhat egy sok bosszúságot okozó évtizedes problémát: egy-egy kiadós esőzés után a sáros áradat megállíthatatlanul tört be az út menti ingatlanokba. Végül – szintén uniós forrásból – új aszfaltszőnyeget kap az eddig mostohán kezelt útszakasz. Itt akár vége is lehetne a sikertörténetnek, de a világ egyensúlyának értelmében a jó hírhez mindig társul egy rossz.
Pereces korábbi képviselője, az ex-jobbikos, most éppen Mi Hazánkat egy személyben képviselő Pakusza Zoltán két alkalommal is nemmel szavazott, amikor szóba került az Erenyő utcai felújítás. Tette mindezt úgy (vagy azzal együtt), hogy az ő idején ehhez hasonló fejlesztéseknek nyoma sem volt.
Ilyenkor az ember óhatatlanul elmélázik és talán kissé el is szomorodik. Az illető képviselő talán egy politikai primadonna, aki dölyfös sértettségében „csakazértsem” támogatja azt a fejlesztést, amit ő nem tudott/akart elintézni? Megfeledkezett egykori választóiról, akik az ő jóindulatában és szakértelmében bízva behúzták az X-et?
A Mi Hazánk valóban nem a Mi Utunk, mégis ugyanazon az aszfalton koptatjuk a cipőnk talpát és a négy kerekünket…
Nehéz elhinni, hogy Pakusza Zoltánnak sem rokona, sem ismerőse nem jár a környéken, legalább nekik kedvezhetne. Érthetetlen döntés, dehát emberek vagyunk, mindannyian tévedhetünk.
Mint ahogyan reggel fordítva vesszük fel a pulóvert, cukor helyett sót teszünk a kávéba, vagy éppen a közgyűlésen rossz gombot nyomunk.
Kétszer egymás után.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
