Ilyenkor van gondban az ember. Amikor a jászberényi kétharmados ellenzéki siker jelentőségét kellene pár mondatban kifejteni. Mert nagy a csábítás, hogy átlendüljünk a ló túloldalára és azt mondjuk: tessék, itt az áttörés, amire már oly régóta várt az ország demokratikusan gondolkodó többsége.
Miközben azért ott van az emlékeink között jó néhány hasonló siker: Tapolca, Salgótarján, Hódmezővásárhely.
Mindegyiktől azt reméltük, hogy majd most: mostantól más világ lesz, végre megtanul a Fidesz is veszíteni. Aztán mi lett ezekből? Újabb orbáni kétharmad, legutoljára 2022 áprilisában.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy legyintsünk csak fásultan a január 15-i eredményre, mondván: egy fecske nem csinál nyarat. Mondjuk inkább azt: egyetlen biztosan nem. De ha végre sikerülne megtanulni ennek a fránya nyárcsinálásnak a fortélyait, az már értékelhető, kézzelfogható eredmény lenne. Ki kellene bontani, hogy mi is volt ebben a sokak számára meglepetésben a hasznosítható stratégia, hogy aztán később már tudatosan lehessen ugyanezt alkalmazni.
Először is mondjuk ki bátran: a tisztesség, a becsület és a kemény munka győzött. „Tisztesség, becsület!” Ezt skandáltatta január 15-én este Bethlendy Béla barátom a jászberényi ünneplőkkel, miután már mindenki láthatta a Holdról is, de a Karmelitából egészen biztosan látszó eredményt.
Budai Lórántnak, a három év alatt harmadjára is megválasztott polgármesternek is ezek voltak az első szavai.
Tisztesség, becsület és kemény munka. Ez az első tanulság. Erre azonban csak az a közösség képes, amely valóban szereti a városát. Saját előmenetelénél többre becsüli a közösség sorsát.
Láttunk már példát arra – sajnos nem is egyszer, az ellenzék soraiban is! –, hogy a pénz és a hatalom egyesek szemében el tudja homályosítani az eredeti célt: a közösség szolgálatát.
A jászberényi együttműködést azonban nem percnyi érdekek hozták össze. Nem pusztán a többség megszerzése volt a szándék. Az csak egy eszköz. A jászberényiek szívvel és lélekkel dolgoztak az otthonukért.
Erre van szükség mindenhol. A többség kevés, mert a többség bármikor elolvadhat. Az egység azonban nem fogyóeszköz.
Ha egység van, semmi sem lehetetlen.
Ez az első és talán legfontosabb lecke, és remélem, máshol is tanulunk belőle, hogy aztán elmondhassuk: hozzánk is befutott a jászberényi gyors. Bő egy évünk van erre: bő egy esztendőnyi becsülettel és tisztességgel elvégzendő kemény munka.
Fotó: Gémesi Balázs
