Mészárosné Vas Márta azért háborodott fel, mert szerinte a gyerekeket biodíszletként használták politikai célokra a szerdai tiltakozó akciókban. A posztot nyilvános csoportban is megosztották, így még nyílt levelet is kapott a kirohanására.
Mészárosné valójában a megmozdulások egyetlen követelését sem említette, sem helyeslően, sem érvelve ellene. A revansvágy azonban tetten érhető a bejegyzésben, ugyanis a 2010 előtti szakmai pályafutása előtti sérelmeket hosszan sorolja: 2006-ban rettegtek a kirúgástól, mert összevonták az intézményeket, majd mivel neki volt a legalacsonyabb óradíja, kénytelen volt szabad idejében hagymát szedni, árusítani a piacon. Kitért arra is a tankerületi hivatalnok, hogy az igazgatót hiába kérte, hogy az új, szerinte értelmetlen oktatási formába emeljenek vissza néhány régi elemet.
Miután ezekről hosszasan értekezik, leszögezi, hogy neki akkor sem jutott eszébe egyszer sem, hogy a gyermekeket használja fel. A 35 évet a pályán eltöltött pedagógus szerint bűn, amit művelnek a gyerekekkel, és azok is bűnösök, akik ezt támogatják, vagy szolidárisak velük.
Akadt olyan is, aki Mészárosnét támogatva azt a véleményét fűzte hozzá, hogy a 18, de még a 25 év alatti fiatalok sem tudják, hogy mi a helyes, de még azt sem, hogy mit akarnak. Majd akkor tüntessenek, jegyzi meg, ha már letettek valamit az asztalra.
A nyári jászboldogházi időközi választáson elulmaradó polgármester-jelölt, mint egykori jászberényi diák válaszolt Mészárosné kirohanására. Fazekas Adrián próbálja értelmezni, hogy kik is szégyelljék magukat: azok, akik kénytelenek vécépapírt vinni az iskolába, mert a tankerületnek erre nem telik, vagy azok, akik a poroszos, centralizált rendszert nem tartják sem jónak, sem hatékonynak.
Meglepő fordulatként a helyi politikusnak „postafordultával” válaszolt a tankerületi vezető azzal, hogy a bejegyzése egyfelől magánjellegű volt, másfelől pedig a nyílt levélben foglaltakat küldje el a tankerületi hivatalos címre, majd megválaszolják.
A kisebb vidéki településeken egyébként alig voltak szervezett akciók, ahol pedig mégis megmozdultak, akár az országos tüntetés, akár a fővárosi kollégák kirúgásának, vagy fenyegetésének hatására, ott ez nem kapott nagy nyilvánosságot.
A PDSZ ugyan készített egy összeállítást a hozzájuk beküldött, vidékről érkező fotókból, amelyek a számos vidéki intézményben elégedetlenségüket kinyilvánító pedagógusokról készült, de nyilván nem teljes a lista.
Például, egy Pest megyében működő speciális iskola pedagógusai, formailag is szabályosan szervezték a sztrájkjukat, majd pár órával a sztrájk felvétele után felhívta őket telefonon az igazgatójuk, hogy rendkívüli tanítási napot rendelt el, így majd egy szombati napon be kell pótolniuk az elmaradt órákat. Véletlenül bukkantunk a posztra a közösségi oldalon, felvettük a kapcsolatot az egyik pedagógussal, aki arra kért, hogy ne említsük a cikkben a nevüket, de beazonosítható módon az intézményt sem.
A tanárok fenyegetése annyira kiverte a biztosítékot, hogy még ott is tiltakoztak valamilyen formában, ahol a tüntetésekre nem volt akkora hajlandóság. Makón fekete ruhákba öltözve, Mezőtúron két iskolában is feliratokkal fotózkodva fejezték ki szolidaritásukat. Szegeden több megmozdulás is volt, ahogy ezekről beszámoltunk, de úgy tűnik, hogy a pedagógusok fenyegetése már azokban az intézményekben is elérte a kritikus küszöböt, ahol a gördülő sztrájkban már nem vettek részt a tanárok. A Szegedi Tudoményegyetem gyakorló iskoláiban 65 tanár írt tiltakozó levelet, erről a szegeder.hu számolt be. Hozzánk pedig a szintén szegedi elitgimnázium, a Radnóti pedagógusainak levele jutott el, ők is az elbocsátások ellen tiltakoznak.
Az autoriter társadalmak … mindig az engedelmességet fogják a legnagyobb emberi erénynek tartani – írják.
“Mi, a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium alulírott dolgozói, tanárai egyre elkeseredettebben látjuk az országban zajló példastatuálási, megfélemlítő tanárelbocsátásokat. A kiüresített sztrájktörvény eszköztelenné tette a közoktatást, hogy saját magát képviselje, hogy tanárra-diákra ráerőltetett, a szakmai véleményeket figyelmen kívül hagyó új NAT, a gyakorta megalázóan alacsony fizetések, a sokszor irreálisan sok ingyenmunka ellenében a közoktatás résztvevői magukért kiálljanak. A tanárelbocsátások legnagyobb elszenvedője az iskola. Legfőképpen pedig: a diák és a család. Tudjuk, szavunk mindeddig pusztába kiáltott szónak bizonyult csupán. Méltatlan és megalázó, ahogy a társadalmat a politika képviselői a tanárok ellen fordítják. Tiltakozunk. Diákjaink miatt nem folytattuk eddig tavaszi polgári engedetlenségi mozgalmunkat, ha tetszik: “engedelmeskedtünk”. Most pedig épp őértük, az ő érdekükben, kollégáinkért és magunkért: tiltakozunk. A politikai cinizmus felelős értelmiségi számára nem út. Tisztán emberi alapállásból: tiltakozunk.”
Forrás: HVG.hu
