Mára mindenki számára nyilvánvaló, hogy a miskolci tömegközlekedés óriási problémákkal küzd. Érzi és tudja ezt még az is, aki alapvetően nem használja a közösségi közlekedést.
Kijelenthetjük: a konkrét gondokat az átlagutazó csak 2-3 éve érzékeli, pedig azok már jóval korábban elkezdődtek, ám ezeket korábban sikerült elfedni. A miskolci villamosozó és buszozó már csak akkor szembesült a tragikus helyzettel, amikor olyan hatalmassá vált a problémák halmaza, hogy egész egyszerűen már képtelenség volt szépíteni a valóságot.
De mi vezethetett oda, hogy az egykor kiemelkedően színvonalas tömegközlekedésünk mára ilyen silány minőségűvé vált?
A gondok 2015-ben kezdődtek, ez volt az első év, amikor az akkor még Fidesz-KDNP által vezetett város nem fizette ki az MVK-nak járó közszolgáltatási díjat. És ez az esztendő nem egy egyszeri, kivételes alkalom volt.
Az ezt követő esztendőkben sem küldött az önkormányzat pénzt az MVK-nak, egészen 2019-ig, a folyamatnak pedig az vetett véget, hogy 2019-ben elveszítette az önkormányzati választást a kormánypárt.
Mit érezhetett ebből az utazóközönség? Szinte semmit. A többség nosztalgiával gondolhat ezekre az évekre, hiszen olcsó volt a bérlet, a járatok pedig igen sűrűn közlekedtek, ám mindez hitelből valósult meg. Mondhatjuk azt is, hogy az akkori városvezetés felélte a miskolci tömegközlekedés jövőjét. Ezen négy év alatt több mint 4 milliárd forint tartozást halmoztak fel csak az MVK-nál. Az emellett meglévő egyéb több tízmilliárdos tartozásokat ne is említsük. Erről a gigatartozásról 2019-ben az Index és a Népszava is beszámolt.
Ám nem csak az önkormányzati finanszírozás miatt száguldott az MVK a szakadék felé. Alig néhány nappal a választásokat követően, még azelőtt, hogy az új közgyűlés megalakult volna, nyilvánvalóvá vált, hogy az MVK hónapok óta drámai sofőrhiánnyal küzd. A probléma olyan súlyossá vált, hogy az új városvezetés első feladata az volt, hogy megoldja: egyáltalán működőképes maradjon a miskolci tömegközlekedés. 2019. október 29-én erről Facebook bejegyzést is tett közzé Veres Pál és több országos médium is beszámolt róla, hogy a sofőrhiány miatt katasztrófához közelít az MVK. Négy nappal a bejegyzés közzétételét követően a polgármester válságmenedzsert nevezett ki, hogy elkerüljék a cég teljes összeomlását.
Még mindig az alakuló közgyűlés előtt vagyunk, de az új vezetés már arra kényszerült, hogy komoly járatritkításokat vezessen be. Néhány héttel később azonban az is láthatóvá vált, hogy a járatritkítás önmagában nem képes megoldani azt a problémahalmazt, ami a tömegközlekedés széteséséhez vezetett, ezért az új városvezetés elkezdte vizsgálni a jegyek és bérletek árának emelését. Ekkor már hosszú évek óta nem nőtt a jegyek és bérletek ára, ezért ez egy szükséges, de népszerűtlen lépés volt az új városvezetéstől – főleg, hogy az emeléssel párhuzamosan a szolgáltatás színvonala is csökkent. Veres Pálék a katasztrófa elkerülése érdekében az ésszerű, de nem túl népszerű utat választották.
Az áremelésnek és az első járatritkításnak köszönhetően a cég helyzete stabilizálódni kezdett, az önkormányzat is hosszú évek után először kifizette az MVK-nak járó közszolgáltatási díjat. Ekkor úgy tűnt, hogy nagyobb véráldozatok nélkül hosszútávon és stabilan működőképes lehet a városi tömegközlekedés.
Ám ekkor megérkezett a világméretű katasztrófa, a Covid-19 járvány, és minden elképzelés borult… A baj ráadásul nem járt egyedül, hiszen Miskolcnak rövid időn belül szembe kellett nézni a kormányzati elvonásokkal, valamint az energiaár-robbanással is. Ezekről a problémákról cikkünk következő részében olvashatnak.
